A világ megrendült, mikor Oroszország végül inváziót intézett Ukrajna ellen, és nem csak a katonai műveletek miatt.
A menekültválság és a gazdasági csapások rendkívül rossz pillanatban jöttek, hiszen az emberiségnek nem csak a COVID-19 válsággal, de a globális klímakatasztrófa miatti átállással is szembe kell néznie.
A nyugati és az orosz tőkének azonban sokkal fontosabb volt itt konfliktuszónát kialakítani és katonai műveletekbe fojtani a gazdasági válságukat.
A világ azonban békét akar. Sajnálatos módon hazánkban is a békepártiság álcája mögé bújnak azon nyugatpárti politikai erők, akik hamis szavai mögül kiviláglik, hogy valójában a békét az ukrán fél győzelmével akarják megteremteni. Ez pedig nem működik.
A valódi békepártiságnak van néhány előfeltétele:
1, Senki mellett!
Bár magát az inváziót Oroszország indította és orosz csapatok nem kissé elítélhető módon behatoltak Ukrajna területére, ez még nem jelenti azt, hogy maga a háború teljes mértékben a putyinista oligarcha-kapitalizmus felelőssége. A helyzet az úgy nevezett Majdan-puccsal kezdődött, amelyet nyugati neoliberális és helyi fasiszta erők is támogattak és helyet is kaptak a puccsista vezetésben, amelynek első dolga volt hadat üzenni az ország baloldali erőinek és eszméinek, amelynek csúcspontja az ogyesszai szakszervezeti központban történt tömegmészárlás volt, amelyet tovább kísért a kommunista szimbólumok betiltása, a Lenin-szobrok és második világháborús emlékművek ledöntése, a náci kollaboráns háborús bűnösök fehérre mosdatása és piedesztálra emelése, a kommunista párt ellehetetlenítése, valamint a baloldal és a szakszervezetek elleni kormányzati harc. Nyugati oldalon a NATO katonai provokációi és gazdasági csapásai (pl. az Északi Áramlat II megfúrása) szintén a katonai eszkaláció felé sodorták az eseményeket.
Nyilvánvaló, hogy egy új hidegháborús proxyháborúról van szó, amelyben az Egyesült Államok hajlandó feláldozni egész Ukrajnát és az európai gazdaságot. Efelé törekvésében pedig semmilyen szinten sem támogatható. Sem úgy, mint a szintén imperialista jegyeket felvonultató orosz rezsim, amely most közvetlenül felelős emberek ezreinek haláláért. Az áldozatok között nem csak az ukrán hadseregbe integrált neonáci alakulatok gonosztevői vannak, hanem civilek vagy éppen munkásosztálybeli ukrán katonák.
Helytelen az a szovjet nosztalgikus oroszbarátság, amely bármiféle antifasiszta jelleggel ruházza fel azt a jobboldali rezsimet, amely most rengeteg kárt okoz a nemzetközi békének és a két ország munkásosztályának. Már mindkét oldalon megkezdődött az a borzalmas politikai propaganda, hogy a második világháborúval keresnek párhuzamot, holott inkább az elsővel kellene. A baloldal kötelessége rávilágítani, hogy ez a háború a kapitalizmus válságának terméke (főként a COVID katasztrofális kezelése miatti gazdasági válságé). Ebben a helyzetben csak azt lehet követelni, hogy az orosz csapatok vonuljanak ki Ukrajnából, a NATO és az USA pedig nem csak Ukrajnából, hanem Európából is – és vigyék magukkal az ukrán jobboldali rezsimet.
2, Minden civil élet számít!
Az ukrajnai menekültválság rendkívül jól reprezentálja a Nyugat – benne Magyarország – képmutatását, amikor is tömegesen fogadják be az ukrán menekülteket – nagyon helyesen -, de közben másodrendű menekültként, „illegális migránsként” kezelik a sokkal súlyosabb konfliktuszónákból ide igyekvőket. Ennek nem csak az a magyarázata, hogy ezen embereknek más a bőrszíne, ezért rendkívül jól felhasználhatók jobboldali-rasszista uszításra és félelem-keltésre, mint ahogy tette azt a magyar kormány is, hanem az is, hogy ezen emberek főként a Nyugat konfliktusainak áldozatai. Mikor az Egyesült Államok katonai szövetségese brit bombákat dob jemeni civilekre, ők automatikusan másodrendű áldozatok lesznek. A hazai kamubékepártiak csak az ukrán menekültekért aggódnak, de elfeledkeznek a több ezer iraki-kurdisztáni civilről, akik a NATO második legnagyobb hadserege elől menekülnek (Törökország). Ezen konfliktust nem azért övezi nemzetközi és hazai csend, mert „messze” történik, hanem mert itt egyértelműen csak a NATO a rosszfiú.
3, Nem lehet megkerülni a szocializmust!
Akár tetszik a neoliberális áldemokratáknak, akár nem, ezen két ország között csak a szocializmus tudott békét kovácsolni. Ez nem csak az orosz-ukrán kapcsolatokra igaz, hanem pl. az orosz-lengyel konfliktusra is, valamint számos egykori szovjet tagköztársaságra (lásd a csecsen-orosz, örmény-azeri háborúkat), a Jugoszláv helyzetre (délszláv háború), de idesorolhatjuk Magyarországot is, ami képtelen volt normális és békés külpolitikát folytatni szomszédaival az elmúlt 30 év során. Az Elbától keletre évtizedeken keresztül béke honolt, holott a szocializmus előtt óriási etnikai feszültségek voltak jelen, ám ezeket mégis sikerült megoldani. A rendszerváltások és a Szovjetunió összeomlása után azonban nacionalista villongások, etnikai zavargások, háborúk és népirtások történtek. Érthetően az orosz-ukrán konfliktus megoldása is szocialista alapon kell nyugodjék, ahol a szembenálló államok munkásosztályai megértik, hogy a nagyhatalmi imperializmus okozta ezt a háborút, amelynek ők az áldozatai. A népeket gondolatban és a fizikai valóságban is el kell választani a háborút okozó politikai erőktől. Ehhez nem járul hozzá, ha minden oroszra alkalmazzák a kollektív bűnösség elvét, és sportolókat, művészeket tiltanak ki európai rendezvényekről, akik között a háborút ellenző demokraták is lehetnek; vagy rockzenekarok törlik oroszországi fellépéseiket, miközben a hallgatóságuk többsége olyan rendszerellenes lázadó, aki gyűlöli Putyint és a háborút.
4, A béke nem egyenlő a fegyverek elhallgatásával!
Aki komolyan veszi a békét, az már most látja, hogy ennek elérése egyáltalán nem lesz egyszerű, és ez egyáltalán nem egyenlő a tűzszünettel és a fegyverek letételével. Százezrek menekültek el, ezrek haltak és sebesültek meg, rengetegen vesztették el mindenüket. A pótolható veszteségeket pótolni kell, az embereket kártalanítani kell, a rommálőtt országot újra kell építeni. A népek közti békét pedig helyre kell állítani, amely rendkívül nehéz annak tükrében, milyen gyűlöletet ültettek mind a két fél népének fejébe, különösen az áldozat ukránok oldaláról. Nyilvánvalóan – akárcsak a csecsen háború esetén – lesznek olyan elkeseredett emberek, akik terrorista módszerekkel akarnak és fognak majd revansot venni a másik nemzet ártatlanjain. Még súlyosabb, mikor nacionalista-jobboldali erők akarják kihasználni a másik nép iránt érzett gyűlöletet politikai haszonszerzésre – és ez Putyinra is vonatkozik! Ilyen helyzetben rendkívül nehéz lesz bármit is racionálisan tenni a munkásosztály érdekeiért, beleértve a két ország közötti békét, hiszen évtizedes sérelmek halmozódtak fel az elmúlt 10 hét során.