A tőkés gazdaság fenntarthatatlanságának számos mechanizmussal próbálják kompenzálni.
A szabad versenyből kialakul a tőke koncentrációja, abból az agresszív terjeszkedés és rablás, a birodalmi politikai, az imperializmus, a globalizáció, a kolonializmus és neokolonializmus, valamint bizonyos történelmi és gazdasági helyzetekben a fasizmus. Mind ugyanannak a jelenségnek némileg különböző arcai.
Minden kornak megvannak a maga trükkjei az egykori atommonopóliumtól a puccsokkal beiktatott banánköztársaságokig, amelyek híven pumpálják ki a pénzt, a nyersanyagot az anyaországba, valamint lelkesen adják át az olcsó és kizsákmányolható munkaerőt és a piacot a nagyvállalatoknak.
A kapitalizmus jelenleg is tartó gazdasági világválságát is kompenzálni kell. Az Egyesült Államok és szövetségesei ezt is elkeseredetten próbálják megoldani a harmadik világ katonai és gazdasági megszorításának fokozásával (újabb rablással), amelynek erőszakossága miatt durva konfliktusok alakultak ki számos válságponton. Meg is van az eredménye: a menekültválság.
A legújabb, legnagyszabásúbb trükkök, amelyek mindnyájunk életét alapvetően befolyásolják, a szabad-kereskedelmi egyezmények. Az USA nem csak Európát akarja igába hajtani, hanem több régióban is mozgolódik. Itt van például a TPP a csendes-óceáni térségben. Ezek alapvető közös tulajdonsága, hogy a profit istenségét hirdeti az emberek érdekei helyett. Ezt persze nem fogják elmondani nekünk, nem véletlen, hogy ezeket totális titokban tárgyalják. TTIP, TPP, TiSA, CETA és megannyi rövidítés próbálja meg a pénzünket kiszedni a zsebünkből és átjátszani a nyugati –sőt akár európai vagy hazai – milliárdosoknak. Vigyázat! Az TTIP során az USA nem Európát kizsákmányolni, hanem az Egyesült Államok és Európa nagyvállalatai az európai munkásokat, piacokat, törvényeket, kis- és középvállalkozásokat, parasztokat és farmereket, stb.
A szabad-kereskedelmi egyezmény nem új találmány. 1994-ben aláírtak egyet Mexikóval is. Ez volt a NAFTA, azaz az Észak-Amerikai Szabad-kereskedelmi Egyezmény (North American Free Trade Agreement). Vizsgáljuk meg kicsit a hatásait, hogy előrevetítsük, mi is várható Európában. Nyilván nem ugyanazon körülmények között élünk, és a számok sem ugyanezek lesznek; de ne legyenek kétségeink: az irányvonal adott.
A NAFTÁnak katasztrofális hatása volt Mexikóra nézve. A közvélemény-kutatások szerint már az amerikai nép többsége is az egyezmény „elhagyását” vagy „újratárgyalását” tartaná jónak.
A reálbérek csökkentek. Nem is akármennyit! A mai mexikói minimálbér 38%-kal ér kevesebbet, mint a NATFÁt megelőző évben.
Egy 2006-os kimutatás szerint a NAFTA bevezetése után lényegében minden mexikói munkás kategóriában csökkentek a bérek.
Az amerikai vállalatok óránként csupán egy dollárt fizetnek a mexikói munkásoknak.
A mexikói gazdaság növekedése 1994 óta évente kevesebb, mint 1%-os, ezzel az egyik legrosszabb a féltekén.
2000-től több száz gyárat és több százezer munkahelyet helyezték át Kínába.
A NAFTA óriási csapás volt a mexikói mezőgazdaságra. A NAFTA eltüntette Mexikó kukorica importvámját, és a kis farmereket támogató programokat. A farmereknek fizetett kukoricaárak 66%-kal csökkentek. A tönkrement farmokat felzabálták az amerikai nagyvállalatok. Ezzel 1,1 millió farmer szűnt meg farmernek lenni, és további 1,4 millió mexikói, akik a farmszektortól függtek, szinten elvesztették a megélhetésüket. Manapság egy farmi munkás egyharmad annyi bért kap, mint a NAFTA előtti időkben.
Bár a farmereknek a kukoricáért fizetett ár jelentősen csökkent, a tortilla ára az egyezmény első 10 évében 279%-kal nőtt! Ráadásul a farmok helyén megjelent amerikai nagyvállalatok szemét élelmiszerrel árasztották el a mexikói piacot.
A NAFTA előtt a vidéki mexikóiak 36%-a volt képtelen megteremteni a mindennapi betevőt. A NAFTA ezt a számot 50%-kal súlyosbította 3 év alatt. A NAFTA 10. évfordulóján 19 millióval több mexikói került a nyomorküszöb alá, mint 20 évvel azelőtt. 24 millió mexikói volt extrémen szegény, aki nem tudott megfelelő élelemhez jutni. Ma a mexikóiak 60%-a él a nyomorküszöb alatt.
A mexikói gyermekek egyötöde szenved alultápláltság miatt!
Transznacionális ipari útvonalak létesültek, amelyek a vidéket szelik át. Ezek beszennyezik a folyókat és megbetegítik a lakosságot. A legsúlyosabb hatásokat a nők viselik.
A szabad-kereskedelmi egyezményt nem csak a legszegényebbek és a munkások sínylették meg. A NAFTA első három évében 28,000 kis- és középvállalkozás szűnt meg Mexikóban.
Az óriási szegénység természetesen óriási kivándorlást szült. Holott a NAFTA egyik legnagyobb ígérete volt az emigráció minimalizálása. 1993-ban 370 ezer migráns érkezett az Egyesült Államokba, 2000-ben már 770,000. 1994 óta megduplázódott az USA-ban élő Mexikóban születettek száma: 2013-ban 12 millióan voltak.
A szegénység természetesen megszülte a bűnözést. Rengetegen csatlakoztak a drogkartellekhez a megélhetés reményében, és példa nélküli erőszakhullám vette kezdetét. Az USA ráadásul bevezette a drog elleni háborút, mely során 2006 decembere óta 151,000 mexikóit öltek meg. A bűncselekmények 98%-a büntetlen marad, sok esetben el sem kezdik a nyomozást.
Az amerikai nép sem járt jól. 2010-re az amerikai kereskedelmi deficit Mexikóval 97,2 milliárd dollárra rúgott, amelynek következtében 682,900 amerikai munkahely szűnt meg. (A NAFTA előtti évben, 1993-ban az USA-nak 1,6 milliárdos többlete volt!) Más források szerint jelenleg 845,000 megszűnt amerikai munkahely szárad a NAFTA lelkén, de vannak, akik több mint egy millióról beszélnek összességében.
Nem csak munkahelyek szűntek meg. 2001 óta több mint 56,000 gyár zárt be az Egyesült Államokban. Naponta 15.
Persze voltak, akik jobban jártak! A leggazdagabb mexikói 20% birtokolja a nemzeti bevételek több mint felét, míg a legszegényebb 20%-nak marad 5%-nyi bevétel. Mexikó egyenlőtlenségi indexe az egyik legmagasabb a világon. Mexikó büszkélkedhet a világ leggazdagabb emberével is, ő Carlos Slim Helu.
A NAFTA katasztrófája azért is tanulságos, mert a fent leírt minden egyes tragédia szöges ellenkezőjét megígérték a mexikói népnek.
Nincsenek illúzióink: Magyarországon is hamarosan meg fog kezdődni a kormánypropaganda az európai „NAFTA” mellett, amelyet itt csak TTIP-nek hívnak. Már ha beszélni akarnak róla. Mert az is valószínű, hogy egyszerűen egy árva szó nélkül megszavazzák a közvélemény bevonása nélkül. A magyar lakosság többségének fogalma sincs róla, hogy egyáltalán létezik a TTIP vagy akár a mexikói NAFTA. A tudatlanságban tartásnak pedig megvannak az eszközei, hiszen a média jelentős része Fidesz kézben van. Ők meg – mint tapasztaljuk – a műsoridő 99%-ában a migránsokról értekeznek a tévében/rádióban. Holott sokkal súlyosabb kérdés a hazai nyomor kérdése, és azé a jövendőbeli nyomorért, amelyet majd a TTIP fog rámérni a kontinensre. Érdekesség, hogy a szélsőségesen neoliberális DK és más neoliberális pártok is már védelmükbe vették a TTIP szabad-kereskedelmi egyezményt. (Sőt! A TTIP név már önkritikus, és nem is tartalmazza a „szabad” szót, csak a kereskedelmet.) Ne legyenek illúzióink! Ami Mexikóban történt, az itt is megtörténik. Ami pedig Európát sújtja, az tízszeresen sújtja a legsérülékenyebb országokat, köztük Magyarországot is!