Na, ne csináljunk már úgy, mintha a sajtószabadság a Népszabadság bezárásával szűnt volna meg Magyarországon!
Úgy tudjuk, meghalni csak egyszer lehet, még egy fogalom számára is. Ha egy jelenség megszűnik létezni, akkor az megszűnt és másodszorra és harmadszorra már nem szűnik meg újból.
A sajtószabadság már akkor is halott volt, amikor a Fidesz a saját pribékjeivel ültette tele a köztévét.
Már akkor is halott volt, amikor a „szocialista”-neoliberális kormányok is megtették ugyanezt, csak persze bátortalanabbul és nem ennyire pofátlan módon.
A sajtószabadság már akkor is halott volt, amikor neonáci hazugsággyárak teljes kontroll és retorziók nélkül kezdtek el kisebbségek, politikusok és menekültek ellen uszítani.
A sajtószabadság már akkor is halott volt, amikor megjelent Magyarországon a HírTV, amely egyértelműen a Fidesz politikai propagandáját szolgálta ki, és a baloldal fel sem mert lépni ellene, mert az hitték, hogy a politikai hazudozás beletartozik a szólásszabadságba.
A sajtószabadság már akkor halott volt, amikor nem csak reklámozták a fasiszták ostobaságait, de Vona Gábor rendszeres szereplője lett a politikai műsoroknak.
A sajtószabadság már akkor halott volt, amikor a nácik szövegeit véleményként kezdték kezelni, nem pedig bűncselekményként.
A sajtószabadság már akkor halott volt, amikor a szegénypárti baloldal politikusait egyszerűen nem hívták meg többet a politikai műsorokba; a sajtóközleményeiket meg sem említették; az akcióikról nem tudósítottak, a sajtótájékoztatók meghívóit pedig teljesen figyelmen kívül hagyták!!!
A sajtószabadság már akkor halott volt, amikor a kereskedelmi televíziózásban a harmadik világban lemészárolt milliókat háttérbe szorították az állatkerti hírek és a celebek.
A sajtószabadság már akkor halott volt, amikor az újságírás hivatásból üzletté vált.
A sajtószabadság rég halott, már csak szögeket lehet verni a koporsójába.