Lenin mindenki másnál jobban látta a polgári demokrácia korlátozottságát és viszonylagos jellegét, sértett visszáságainak és fogyatékosságainak könyörtelen leleplezéséhez. Ámde a polgári demokráciát bírálta, nem pedig a demokráciát általában – ahogy a marxizmus-leninizmus ellenségei állítják.
Lenin az ellen a kispolgári illúzió ellen küzdött, hogy a kapitalizmusban el lehet érni az igazi népuralmat. Kimutatta, hogy minden polgári köztársaság homlokzata . még a legdemokratikusabbé is, amelyet az össznépi, össznemzeti vagy osztályon felüli akarat jelszavával szentesítenek –a tőke osztályuralmának mechanizmusát rejti, s hogy a burzsoázia ennek az uralomnak a szolgálatába igyekszik állítani valamennyi demokratikus intézményt.
Lenin azonban, ugyanakkor, amikor bírálta a kispolgári demokratikus illúziók rabságába esett embereket – akik készek voltak lemondani a munkásosztály nagy céljairól -, egyszersmind pontosan látta, milyen hasznot húzhat a munkásosztály még azokból a sokszor nyomorúságos szabadságjogokból is, amelyeket nagy véráldozatok árán vívott ki, és amelyekre a burzsoázia kezet emel. Megállapította, hogy „abban a harcban, amelyet a munkásosztály a kapitalisták ellen felszabadulásért folytat, a demokráciának óriási jelentősége van”.
Lenin éppen ebből a felfogásból következően, kérlelhetetlen volt mindenkivel szemben, aki elmaradott nézetei és beállítottsága folytán azt állította, hogy a munkásosztálynak semmi köze a demokráciához, hogy a demokráciáért folytatott harc csak akadályozhatja a munkásságot saját osztályérdekeiért vívott harcában.
Lenin visszautasította az efféle „baloldali” túlzásokat, s hangsúlyozta, hogy a demokráciáért vívott harc elvi és gyakorlati szempontból egyaránt fontos: ezáltal a munkásmozgalom erősödik, gyarapodik, javulnak a munkásmozgalmi tevékenység feltételei. A munkásosztály még gazdasági követeléseinek teljesítését sem érheti el, ha nem harcol ki a burzsoáziától bizonyos jogokat. Ezzel kapcsolatban Lenin megállapította: „Semmiféle gazdasági harc sem hozhat tartós javulást a munkásoknak, sőt ezt a harcot nem is lehet nagy méretekben folytatni, ha a munkásoknak nincs joguk arra, hogy szabadon rendezzenek gyűléseket és szervezzenek szövetségeket, ha nincs joguk ara, hogy saját újságaik legyenek, hogy elküldjék képviselőiket a népképviseleti intézményekbe..”
A munkásosztálynak azonban a demokrácia nemcsak azért fontos, mivel attól függnek harcának feltételei. Lenin ismételten hangsúlyozta, hogy a demokrácia követelése megfelel a munkásmozgalom végső céljainak, történelmi hivatásának, ami nem egyéb, mint általában az osztályuralom megszüntetése. Amikor lenin a munkásosztályt felhívta az új, szocialista társadalom felépítéséhez szükséges gazdasági forradalomra, egyszersmind hangsúlyozta, hogy „az a proletariátus, amely nem a demokráciáért folytatott harcban nevelődött, nem képes véghezvinni a gazdasági forradalmat”.
Mindezek után tökéletesen érthetővé válik az a sziklaszilárd meggyőződés, amellyel lenin kijelentette: „Súlyos hiba volna azt hinni, hogy a demokráciáért folyó harc képes elvonni a proletariátust a szocialista forradalomtól, vagy hogy képes elfedni előle, háttérbe szorítani stb. a szocialista forradalmat. Ellenkezőleg, ahogyan lehetetlen az olyan győzelmes szocializmus, amely nem valósítja meg a teljes demokráciát, ugyanúgy nem készülhet fel a burzsoázia legyőzésére az a proletariátus, amely nem folytat mindenre kiterjedő, következetes és forradalmi harcot a demokráciáért.”
Lenin természetesen számításba vette, hogy a demokráciáért a polgári társadalomban folytatott harc, bármilyen erőteljes és bármilyen sikerekkel jár is, csupán részleges már eleve a kapitalizmus kereteire korlátozott eredményeket hozhat a munkásosztálynak. A tőkés rendben nincs, és nem is lehet teljes és következetes demokrácia a dolgozó tömegek számára, mert a burzsoázia osztályuralma érintetlen marad, akármilyen is a kapitalista állam berendezkedése. A kapitalizmusban igazi néphatalmat megvalósítani, amiben a kispolgári fantaszták reménykednek, teljességgel lehetetlen. Ám a demokráciáért folytatott harc, lenin elgondolása szerint, előkészíti a munkásosztályt küldetésnek – mindennemű osztályelnyomás megszüntetésének és az igazán demokratikus társadalom, vagyis a szocialista társadalom megteremtésének – eredményes valóra váltására.
Tehát a munkásosztály akkor, amikor a demokrácia védelmére kel, mindennapi harcának érdekeiből, egyben pedig a jövővel kapcsolatos feladataiból és terveiből indul ki.
Ez az elvi alap, amely a marxista-leninista pártok magatartását a demokráciáért a burzsoá országokban folytatott harc tekintetében meghatározza.