Közel százezer érettségizni vágyó diákot és a gondviselőiket tartotta lázban az elmúlt napokban az a kérdés, hogy vajon mi lesz az érettségi vizsgákkal, ugyanis egy világjárvány kellős közepén vagyunk, ami – mint mindent – az oktatást is rendesen felforgatta.
Körülbelül fél hónappal az érettségi vizsgák megkezdése előtt megérkezett a válasz a sokszor hangoztatott kérdésre. Mégpedig az, hogy tavasszal csak az írásbeli érettségiket fogják megtartani. A járvány egy olyan helyzetet szült az érettségi körül, hogy olyan döntést nem lehetett hozni, amit nem lehetett volna valamilyen irányból kritizálni, bírálni, tehát a kisebbik rossz elvén kellett volna meghozni a döntést. A nagy kérdés, hogy ez valóban sikerült-e.
A véleményem szerint egyértelműen nem. A megoldásuk nem gátolja, hanem inkább segíti a vírus terjedését. Bár szűkítették az érettségizők körét azzal, hogy csak azok vehetnek részt, akik idén végzősök, de a számuk így is meghaladja valamennyivel a nyolcvanezer főt. Az érettségiket ugyanúgy az iskolákban rendezik meg, ahova a vidéki diákok igen nagy része valószínűleg valamilyen tömegközlekedéssel fog eljutni, ami azért jelent nagy problémát, mert zárt helyen nagyobb a fertőzés esélye, mint szabad téren. Annak a szabályzása, hogy egy teremben maximum hányan lehetnek, valójában nem véd meg semmitől, mert a koronavírus nem csak az érettségik írása közben fertőz, és semmi sem gátolja meg a diákok a vizsga előtti és utáni érintkezését.
Maruzsa Zoltán, a köznevelésért felelős államtitkár, még azt is elmondta, hogy az érettségik teljes értékűek lesznek, a tervezett időben, május 4-étől lesznek megtartva, és kihangsúlyozta, hogy nem kötelező elmenni. Azok a diákok, akik a mostani vizsgák kihagyását választják, mert tartanak a megfertőződéstől, nagy hátránnyal indulnak neki a következőnek, ugyanis tanári segítség nélkül kell felkészülniük. Nem gondoltak bele, hogy a szülők többsége, anyagi okok miatt nem tudja magántanárhoz járatni a gyerekét?
Arról nem is beszélve, hogy megfelelő felkészítéshez a diákok jelentős része nem is jutott hozzá az iskolaidőszak alatt sem, ugyanis a tanároknak semmilyen segítséget nem adtak ahhoz, hogy a semmiből elfogadható szintre emeljék a digitális oktatást. Semmire sem volt alkalmas, nemhogy arra, hogy az érettségrre való tanulásban kellő segítséget nyújtson. Nem csoda, ugyanis egy hétévége volt felkészülni az átállásra, ami egyértelműen nem elég. Nem véletlen tehát, hogy sokan elégedetlenek, különösen a szegényebb családokban élők.
A megalázóan alacsony fizetések és a megbecsületlenség miatt a fiatalok nem tartják vonzónak a tanári pályát, ennek köszönhetően a tanárok többsége a veszélyeztetett korosztályba tartozik, így talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy ők az életüket teszik kockára az érettségi érdekében.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) tiltakozásra szólít fel, amit IDE kattintva tudunk elérni.
Kovács Márkó