Erich Kästnert a világon mindenhol „ifjúsági íróként” tartják számon és így is hivatkoznak rá. Ezt sürgősen felejtsük el!
Természetesen legjobban olvasott és legelterjedtebb művei tényleg az ifjúság számára íródtak. Ki ne ismerné A két Lottit, az Emil és a Detektíveket vagy A repülő osztályt.
Kästner azonban ennél ezerszer több volt. Csak sajnos erről manapság keveset hallani.
Verseinek nemhogy semmi közük az ifjúsági irodalomhoz, de véresen komolyak – olykor szó szerint.
Kästner olyan korban volt felvilágosult humanista és antifasiszta, mikor Németország eszét vesztette a fasizmus előretörése, kiépülése, tombolása, majd bukása során.
„Dummheit als Volksbewegung” – „Ostobaság mint népmozgalom” – írta Kästner a Ganz rechts zu singen című náciellenes versében.
Persze nem a nácizmus, hanem az első világháború őrülete volt, ami először megihlette és elvitte őt a békepártiság felé. Szerencséjére nem vett részt a harcokban, de egész fiatalon besorozták és a kiképzése tartott csupán a tüzérségnél, mikor véget ért a háború. A kiképzés kegyetlensége azonban nagyon megviselte. Az első világháború csatamezői, emlékművei, tömegsírjai ezért rendszeresen megjelennek verseiben. Még olyan költeményekben is, amelyek nem célzottan háborúellenesek, mint a Levél a fiamhoz:
„Majd elmegyünk együtt Ypernbe, Vaux-ba,
hol sírkeresztek ezre, mint a tenger.
Én állok némán, szót se szólok róla.
De hogyha felzokogsz, rábólintok fejemmel.” **
Eredeti nyelven:
„Ich will mir dir nach Vaux und Ypern reisen
und auf das Meer von weißen Kreuzen blicken.
Ich werde still sein und dir nichts beweisen.
Doch wenn du weinen wirst, mein Kind, dann will ich nicken.”
A Verdun néhány évvel később című verse magáért beszél. Számos háborúellenes műve között ez is figyelmeztet a második világháborúra, amely akkor még ki sem tört, de a nácizmus szele már megrebbentette ezt a levegőt:
„Verdun csataterein
nőnek a holtak mint az örökség.
Naponta zengi a halottkórus:
Legyen több eszetek!” *
Eredeti nyelven:
„Auf den Schlachtfeldern von Verdun
wachsen Leichen als Vermächtnis.
Täglich sagt der Chor der Toten:
„Habt ein besseres Gedächtnis!”
A Vakondok (Die Maulwürfe) vélhetően többszörös szimbolikát használ, amelyben a lövészárokrendszerbe zárt katonák vagy már eltemetett holtak ugyanúgy érthetők vakondok alatt, mint a mindennapok emberei, akik eltemetkeznek a társadalomban vagy önmagukban, vagy az emberiség, amely inkább minél lejjebb próbál süllyedni saját mocskában. A vers 1951-ben íródott, jóval a nácizmus tombolása után.
1930-as versében, Az utolsó fejezetben (Das letzte Kapitel), megjósol egy apokalipszist – nyilvánvalóan a nácizmus rémének árnyékában -, bár annak dátumát 2003. július 12-ére teszi. A vers szerint repülők indulnak el szerte a világon, amelyek mérgesgázzal és baktériumokkal kiirtják az egész emberiséget:
„Az emberiség végre elérte, amit akart.
Noha a módszer nem volt kimondottan humánus.
A Föld végre csendes és elégedett és kering
teljesen nyugodtan az ismert eliptikus pályáján.” *
Eredeti nyelven:
„Jetzt hatte die Menschheit endlich erreicht, was sie wollte.
Zwar war die Methode nicht ausgesprochen human.
Die Erde war aber endlich still und zufrieden und rollte
völlig beruhigt ihre bekannte elliptische Bahn.”
Szintén az új háború víziója jelenik meg a Fantázia a holnaputánról (1929) című versében, amelyben a görög Lüzisztraté eposz éled újjá, amikor is a nők akadályozzák meg, hogy a férfiak háborúba menjenek:
„Országonként megindultak
a kapitány háza elé,
botjaikkal kopogtattak,
s rángatták őket kifelé.
Kaptak mind az üstökükre
a háborút kigondolók:
ipari és banki tőke,
miniszterek, tábornokok.” **
Eredeti nyelven:
„Dann zogen sie in jedem Land
wohl vor des Hauptmanns Haus
und hielten Stöcke in der Hand
und holten die Kerls heraus
Sie legten jeden über’s Knie
der diesen Krieg befahl:
die Herren der Bank und Industrie,
den Minister und General.”
Kästner nem csak a nácizmus kritikusa volt, hanem az azt megszülő kapitalista kizsákmányolásé is, ahogy ez nyilvánvalóvá válik a Beszéd a milliomosokhoz című versében, ahol végigkérdezi a kizsákmányolás különféle aspektusait, hogy miért nyerészkednek és gyötrik az embereket, hiszen annak az lesz a vége, hogy majd felkötik, konyhakéssel szúrják le vagy falhoz állítják őket. A nyelvezet elég messze áll az ifjúsági irodalomtól.
A Kisasszonyok kórusában (Chor der Fräuleins) azt festi le, hogy a főnökök nem csak a titkárnők munkáját, de olykor a testüket is kihasználhatják.
A Vak (Der Blinde) azokról szól, akik tudomást sem vesznek elesett embertársaikról. Persze ez majd vissza fog ütni:
„Aki nem lát, nem látják meg.
Aki nem lát, az láthatatlan.” *
Eredeti nyelven:
„Wer nichts sieht, wird nicht gesehen.
Wer nichts sieht, ist unsichtbar.”
Hasonlóan a munkások nyúzásáról szól a Taposómalom (Die Tretmühle).
A MI IDŐNK oldalán megjelent Levél a Télapóhoz című vers elsőre végre ifjúságinak hat, de csak arra kéri a címzettet, hogy csokoládé és ajándékok helyett inkább virgácsot hozzon, verje el a gyárosokat és rúgja fenéken Hitlert. Az 1930-as vers vélhetően szerepet játszott abban, hogy Kästner műveit -más írókéval egyetemben – a nácik nyilvánosan elégették. A beszámolók szerint Kästner volt az egyetlen, aki személyesen is elment a könyveit égető náci eseményekre, és visszaemlékezései szerint volt, aki fel is ismerte.
Hitler isteni mivoltának hamisságát elemzi A Führer-kérdés, genetikusan szemlélve versében:
„Büszkén nézte a föld hogy gördül,
hogy öl tüdővész, tröszt és testvért testvér.
Ekkor panasz jött Németföldrül:
„Führert csinálni nékünk elfeledtél!” **
Eredeti nyelven:
„Er blickte stolz auf seine Erde
Und sah Tuberkeln, Standard Oil und Waffen.
Da kam aus Deutschland die Beschwerde:
„Du hast versäumt, uns Führer zu erschaffen!“
Kästner nem volt hajlandó elhagyni Németországot, nyíltan választotta, hogy ha kell, akkor meg kell ott halnia. A “kultúrbolsevistának” bélyegzett író ténylegesen az életével játszott, a Gestapo rendszeresen zaklatta, kizárták az írószövetségből, ennek ellenére szerencsére túl élte a háborút, közben pedig álnéven vagy Svájcban publikált.
Kästner lírája persze nem csak politikával foglalkozik. Fontos olyan nem ifjúsági kérdések kerülnek középpontba, mint a féltékenység, megcsalás vagy az öregedés, amellyel több versében foglalkozik, mint az „Ein alter Mann geht vorüber” vagy a saját temetését vizionáló „Gedanken beim Überfahrenwerden”:
„Jól bezártam az asztalfiókot?
Nélkülem a Stern tönkremegy.
Tegnap még büszke paripákon,
holnap a már a jóistennel.” *
Eredeti nyelven:
„Ist der Schreibtisch fest verschlossen?
Ohne mich macht Stern bankrott.
Gestern noch auf stolzen Rossen.
Morgen schon beim lieben Gott.”
Megrázóak azok a sorok, amelyeket Az elhanyagolt feleségben papírra vetett. A versben a nő a tükör előtt nyakkendőjét igazító férjével osztja meg az álmát, amelyben felvágja az ereit. Érzékletes képekkel adja elő az álmot, amelyben a férj nem segít rajta, ráadásul a nő a saját halálától még boldog is volt. A férfit azonban nem érdekelte, és tovább fésülte a haját. Nagyon távol vagyunk az ifjúsági irodalomtól.
A Kästner versek közös jellemzője, hogy mind komoly témákat feszegetnek, amelyek a művek során végig erősen hatnak az olvasóra, majd az utolsó sorokban egy kőkemény csattanóval sokkal erősebb pofont ad.
Az utánzási ösztön balladája (Die Ballade vom Nachamungstrieb) leírja, hogy néhány gyermek játékból felakasztja társukat, a kis Fritz Naumannt, akinek neve zsidó eredetre utal, így a vers nem csak az erőszak, de az antiszemitizmus ellen is állást foglal. Fritz meghalt, a gyermekek megijednek, majd a rendőrök által elfogott Karl közli, hogy „Csak utánoztuk a felnőtteket.”
Erich Kästner lírája önmagában elég ok lenne a német nyelv elsajátítására. Példamutató magatartása és kiállása az önkény ellen pedig a követésre.
*Az idézetek egy részének nincs magyar fordítása, ezért ezeket mi fordítottuk, irodalmi igényesség nélkül, az eredeti szöveghez ragaszkodva.
**Az irodalmi nyelvezetű fordítások a Magyarul Bábelben oldalról származnak.