Az csak természetes, hogy Mr. Trump célja, hogy számos multimilliomos legyen a kabinetjében és ráadásul – nyilvánvaló -, hogy nem akar ott szegényeket. Ami aggodalomra adhat okot, hogy sok szegény osztja ugyanezt a nézetet: A gazdagok azért kerülnek oda, mivel személyes rátermettségük van, amely szintén alkalmassá teszi őket a kormányzásra; ennek ellentéte vonatkozik a szegényekre, akiket alkalmatlannak tekintenek.
Ez az aberrált gondolatmenet, amely a korlátolt meggyőződés és általános viselkedést formálja, szintén hiedelemmé vált egy állítólag demokratikus kormányzati formában, összhangban azzal, ami alapján Trumpot megválasztották, és amely jelenleg uralja a bolygót A létező kormányokkal szembeni elégedetlenség nő, de ez nem hat az általános hiedelemre az őket alakító képzés érvényességével és a létezésük okával kapcsolatban. Mikor valaki megkérdőjelezi ennek legitimitását, az eltávolítása javasolt „demokratikus” procedúrák által, ahogy ez történik is Mexikóban Calderón óta és ahogy most is teszik Trump orosz dossziéja által. De a rendszer maga egy olyan hierarchikus struktúrán alapszik, amely a civileket tárgyakká silányítja, amely figyelmen kívül hagyja körülményeiket vagy nem tudja, hogyan juttassa ki őket belőle.
Egy deviáns mentalitás – pont ugyanaz, amely a gazdagot alkalmassá és a szegényt alkalmatlanná teszi- megadná a jogot és a lehetőséget az uralkodóknak, hogy úgy cselekedjenek, ahogy tesznek az 1% szolgálatáért, nem pedig a nép többségéért, akiket elnyomnak minden elképzelhető formában. Ez a mentalitás egy illúzióval dolgozza fel ezt a tényt: a következő talán jobb lesz; a hatalmat, amit neki adunk, a mi javunkra fogja használni.
Gondosan meg kell vizsgálnunk ezen mentalitás gyökereit, és a körülményeket, amelyek ezt lehetővé tették. Mivel ezen mentalitás miatt sokan egy karizmatikus vezetőbe, pártba, ideológiába, erőkoalícióba vagy ezen elemek kombinációjába helyezik hitüket. Bíznak benne, hogy a választási győzelmük gyógyír lesz a gonoszainkra és elviselhetőbbé teszi a helyzetet, amellyel szembesülünk. Egy jó „országos program”, megfelelő tanácsadók, hatékony vállalások és – mindenek felett – egy kedves és alkalmas vezető a csúcson, kivezet minket az aktuális borzalomból. Mindezt nehézség nélkül lehet alkalmazni, például azon milliókra, akik még követik López Obradort, a pártja és más intézményei militánsait, a hozzáértő elemzőket és a prominens értelmiségieket, akik mind osztják ezt a mentalitást.
Az eredete világos: a gyarmatosítás. Ez a mentalitás szükségszerű következménye azon módnak, ahogy gyarmatosítottak minket. Az olyan országokban, mint Mexikó, a gyarmatosítás már régóta nem feltétlenül jelenti a politikai szuverenitás elvesztését, de a „függetlenségünk” egyre inkább és inkább relatív lesz…. és a szuverenitás is egyre és egyre illuzórikusabb.
Ezen mentalitás eredete nyomon követhető annak megalakulásig, amit Nyugatnak nevezünk. Nem tűnik hasztalannak olyan klasszikus megszövegezéshez folyamodni, mint Platón, aki a következőt írta a Törvényekben:
„A legfontosabb az, hogy soha senki se maradjon vezető nélkül, se férfi, se nő; és senki se szokjék ahhoz, hogy önállóan, a maga feje után cselekedjék, sem éles helyzetben, sem játék közben, hanem mindenki háborúban és békében egyaránt kizárólag a felettesére szegezett tekintettel és szorosan a nyomában haladva éljen; még a legkisebb dolgokban is az ő utasításainak vesse alá magát, hogy akkor álljon, meneteljen, gyakorlatozzék, fürödjék, étkezzék, virrasszon őrség vagy egyéb parancs végrehajtása során, amikor a parancsnoka elrendeli, és még a veszélyek kellős közepén se kezdjen üldözni valakit, vagy hátráljon meg a vezetők határozott parancsa nélkül. Egyszóval, szoktassa magát ahhoz, hogy ne is gondoljon arra, sőt egyáltalán ne is legyen képes rá, hogy bármit is mások nélkül cselekedjen, hanem lehetőleg mindnyájan mindig legyenek együtt, egy csoportban, közös életet élve. Mert ennél nincs és nem is lehet hatásosabb, jobb és célszerűbb módszer erőinknek a háborúban való megóvására és a győzelem elérésére. Ezt kell tehát békében is gyakorolnunk mindjárt gyermekkorunktól fogva: másokat irányítani, másoknak engedelmeskedni. Az irányítás hiányát teljesen ki kell küszöbölnünk az emberek, sőt az emberek szolgálatában álló állatok életéből is.”
Ez a megfogalmazás ma politikailag helytelen. Senki se merészelhet olyan rendszert ajánlani, amelyet demokráciának neveznek és amely ezer módon színleli a körülményeket, amelyeket Platón leír. De mindezen leplek sem rejthetik el a rendszernek való behódolást, amelyben uralkodók és alattvalók vannak, néhányan kormányoznak, a többiek engedelmeskednek, és annál inkább sem rejthetik el a félelmet az „anarchiától”, az uralomnak való ellenállástól, valamint a mély vágyat, hogy önmagukat kormányozzák… amely nagyon általános.
Bár Nyugatról az ezen dolgoknak való ellenállást elismerték már egy ideje. Például Howard Zinn mondta nem is olyan rég: „A világ a feje tetejére állt, a dolgok teljesen rosszak. Ez nem a polgári engedetlenségről szól. A problémánk a polgári engedelmesség. A problémánk, hogy az emberek szerte a világon engedelmesek szembesülve a nyomorral, éhezéssel, ostobasággal, háborúval és kegyetlenséggel. A problémánk, hogy az emberek engedelmesek, amikor a börtönök tele vannak kisstílű csalókkal, miközben a nagystílű csalók vezetik az országot. Ez a mi problémánk.”
Tényleg ez a problémánk. És ezt nem oldja meg a vezető leváltása, hanem inkább a hierarchikus rendszer elutasítása, amely olyan valódi alternatíva, amelyet az 500 éves gyarmatosítással szembenálló indiánok megteremtettek alulról.
Írta: Gustavo Esteva
Megjelent spanyol nyelvel a La Jornadában.