Már többször cikkeztünk róla, mennyire káros, hogy a jobbiknácikkal kollaboráló neoliberális ellenzék lépten-nyomon a kommunistákhoz hasonlítja az egyértelműen fasiszta Fidesz-rezsimet.
Most ennek egy újabb példája esett meg a parlamentben, amikor Gyurcsány Ferenc a bolsevikokhoz hasonlította a Fidesz-rendszer állítólagos centralizációs politikáját, amelyet a „szovjet típusú modellként” jellemzett.
Nos, kis történelemóra: a szovjetrendszer épphogy nem centralizált, hanem a lokális tanácsok kezébe adta a hatalmat; a sztálinista modell volt, amely szétzúzta a klasszikus szovjetrendszert és centralizált. Erre Gyurcsánynak még emlékeznie kellene a KISZ-ből. A szovjet modell nem üldözte a nem heteroszexuális közösséget, hanem támogatta, ellentétben a fasisztákkal és a Fidesszel – hogy csak utaljunk a közelmúlt egyik súlyos emberellenes kormányzati törvényre. A szovjet modell nem eltaposta a munkásokat, hanem felemelte, ellentétben a fasisztákkal és a Fidesszel. Gyurcsányak mégsem jut eszébe, hogy a teljesen egyértelműen fasisztoid Fideszt és rezsimjét akár Horthyhoz, Francohoz, Mussolinihez vagy Hitlerhez hasonlítsa.
A probléma, hogy Gyurcsány Ferenc ultrakapitalista politikája közvetlenül felelős a Fidesz kétharmadáért és az abból kinövő fasisztoid rezsimépítésért. Gyurcsány Ferenc pártja az egyik élharcosa annak, hogy össze kell fogni a neonáci Jobbikkal, amelynek nácibotrányait egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Gyurcsány Ferenc pártjának képviselői szavazták le az EP-ben a Baloldalt, amikor a Fidesszel és az európai szélsőjobbal együtt nemet mondtak a menekültek földközi-tengeri mentésének kiterjesztésére, majd ezt azután szélsőbaloldali populizmusnak minősítették.
A probléma, hogy a Jobbikkal való kollaboráció nem a nácik demokratizálódását hozta el, hanem az ellenzék fasizálódását, amelyre az MSZP háza táján is akadnak szomorú példák.
Akár tetszik, akár nem, a jelenlegi gazdasági és szociális válságban a Fidesz fasisztoid diktatúraépítésére nem a neoliberalizmus a válasz, hanem a szolidáris, humánus, demokratikus szocializmus. Kizárólag ezt vagy a barbárságot lehet választani. Az ellenzék nem választhatja a szélsőjobboldal barbárságát és nem is maradhat állandóan semlegesnek tűnő, álságos centrista állásponton, mert a történelem kerekeinek küllői közé fognak ragadni, amelyet már nem tudnak megakasztani.
Borzalmas történelmi felelőtlenség ebben a helyzetben a Fidesz-fasizmus lényegének elhazudása, azaz kommunistázása és bolsevikozása, ezzel pedig a munkásmozgalom szervezeteinek rugdalása. Gyurcsány Ferenc tárt karokkal várta a nácibotrányoktól hemzsegő Jobbik pártot, miközben az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006-ot és a Balpártot végig kivétózták az ilyen-olyan ellenzéki programalkotó kerekasztalok és összefogások mellől.
Az eredmény továbbra is a Fidesz kétharmados hatalma, amelyet sosem fognak megtörni a Jobbik fasizmusával.
Az egyetlen járható út a baloldal, szolidáris, humánus, szociális válságkezelő program és a jelenlegi kapitalista rendszer kíméletlen kritikája.