Vészhelyzetben élünk, amely tetteket kíván – Noam Chomsky és a Tricontinental hírlevele
A Tricontinental legutóbbi hírlevelének megírásában Noam Chomsky is segédkezett
Hsziang Wang: Kihalás (2020)
Kedves barátaink!
Üdvözlet a Tricontinentaltól, a Társadalomkutatás Intézetének testületétől.
Az újév első hírlevelét barátunkkal, Noam Chomsky nagyszerű nyelvésszel és prófétai hanggal együtt írjuk. A következő nyilatkozat Noamtól és tőlem származik.
Három fenyegetés a földre, amellyel foglalkoznunk kell 2021-ben: Noam Chomsky és Vijay Prashad jegyzete
A világ nagy része – Kínán és néhány országon kívül – egy elszabadult vírussal küzd, amelyet a kormányok kriminális inkompetenciája miatt nem állítottak meg. Az, hogy ezek a kormányok gazdag országokban cinikusan csak félredobták a Világegészségügyi Szervezet és a tudományos körök által kiadott tudományos alapú protokollokat, megmutatja a rosszindulatú praktikáikat.
Vakmerőség semmi többet nem tenni, mint a vírustesztelés, a kontakt-kutatás és a távolságtartás, és ha ez nem elég, akkor ideiglenes karantén bevezetése. Ugyanannyira aggasztó, hogy ezen gazdagabb országok a „vakcina nacionalizmus” politikáját űzik, amely során oltásjelölteket halmoznak fel, mintsem megteremtenék a „nép vakcináját”. Az emberiség érdekében bölcs lenne felfüggeszteni a tulajdonszabályozást és olyan folyamatot kifejleszteni, amely univerzális vakcinát teremt minden ember számára.
Bár a járvány alapvető probléma mindannyiunk számára, más fontos kérdések is veszélyeztetik a fajunk és a bolygónk hosszú életét. Ezek között van:
A nukleáris megsemmisülés
2020 januárjában az Atomtudósok Közlönye a 2020-as Ítéletnap Óráját 100 másodperccel tette éjfél elé, amely túl közel van a kényelembe helyezkedéshez. Az órát, amelyet két évvel az első atomfegyverek 1945-ös kifejlesztése után hoztak létre, évente megjelenteti a közlöny Tudományos és Biztonsági Testülete, konzultálva a Szponzorok Testületével, akik eldöntik, mozgatják-e a percmutatót vagy sem. Amikor újra állítanak az órán, egyre közelebb kerülünk a megsemmisüléshez. Csak korlátolt fegyverellenőrzési egyezmények foszlányai maradtak, miközben a nagyhatalmak közel 13,500 atomfegyveren csücsülnek, (amelynek 90%-a csak Oroszország és az Egyesült Államok tulajdonában van.) Ezen fegyverek ereje könnyedén lakhatatlanná teheti a bolygót. Az Egyesült Államok haditengerészete már alacsony szintű W76-2 nukleáris robbanófejeket is telepített. A nukleáris leszerelés esetében azonnali lépéseket kell ráerőltetni a világra. Augusztus 6-át, a Hirosima-napot egy óriásibb elmélkedési és tüntetési nappá kell tenni.
A klímakatasztrófa
Egy 2018-ban közölt tudományos folyóirat ijesztő fejléccel indít: „A legtöbb atoll a 21. század közepére lakhatatlan lesz a tengerszint emelkedése miatt”. A szerzők szerint a Seychell-től a Marshall-szigetekig terjedő atollok eltűnnek. Egy 2019-es ENSZ jelentés becslése szerint több millió állat és növény fajt fenyeget a kihalás. Ehhez hozzáadva a katasztrofális erdőtüzeket és a korallzátonyok súlyos pusztulását világossá válik, hogy nem késlekedhetünk tovább a klímakatasztrófa szénbányájának kanárijainak ilyen-olyan klisséi miatt; a veszély nem a jövő, hanem a jelen. A fosszilis üzemanyagtól eltérni képtelen nagyhatalmak számára létfontosságú, hogy elkötelezzék magukat a „közös, de különböző felelősségek iránt, amelyet az 1992-es Rioi Környezeti és Fejlődési Nyilatkozat meghatároz”. Ez elmondja, hogy olyan országok, mint Jamaica és Mongólia 2020 végére megújították klímaterveiket az ENSZ felé – a Párizsi Klímaegyezmény alapján – még akkor is, ha ezen országok a globális szénkibocsátás egy kis szeletét produkálják csak. A fejlődő országok részvételére szánt tőkemennyiség virtuálisan elapadt, miközben a külső adósság felduzzadt. Ez megmutatja a „nemzetközi közösség” alapvető komolyságának hiányát.
A szociális szerződés neoliberális elpusztítása
Az észak-amerikai és európai országok kizsigerelték a saját közösségi funkcióikat, miközben az állam a nyerészkedők felé fordult és a civil társadalmat árucikké tették a magánalapítványok. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi átalakulás sugárútjait a világ ezen részein groteszk módon blokkolták. A munkásosztály relatív politikai gyengeségének eredménye a borzalmas szociális egyenlőtlenség. Ez az a gyengeség, amely lehetővé teszi a milliárdosok számára, hogy olyan politikát űzzenek, amely csak emeli az éhezési rátákat. Az országokat nem az alkotmányaikba írt szavak, hanem az éves költségvetésük alapján kell megítélni; például az Egyesült Államok majdnem háromezer milliárd dollárt (a hírszerzési büdzsét is beleszámítva) költ a hadi gépezetére, miközben ennek töredékét fordítja csak olyan közjavakra, mint az egészségügy, amelynek evidensnek kellene lennie egy járvány során.) A nyugati országok külpolitikáját jól olajozzák a fegyverszerződések: az Egyesült Arab Emirátusok és Marokkó megegyeztek, hogy elismerik Izraelt cserébe, hogy 23 milliárd és 1 milliárd dollár értékű amerikai fegyvereket vesznek. A palesztin, szahravi és a jemeni emberek jogai nem szerepelnek ezen szerződésekben. Az Egyesült Államok illegális szankciói olyan országok ellen, mint Kuba, Irán és Venezuela az élet normális részévé váltak, még akkor is, ha a világ egészségügyi válsággal néz szembe a COVID-19 járvány miatt. A politikai rendszer bukása, amikor a kapitalista blokk lakossága képtelen rákényszeríteni a kormányaikat, amelyek sok módon csak nevükben demokratikusak, hogy globális távlatokat vállaljanak a vészhelyzettel kapcsolatban. Az éhezés növekvő mértéke felfedi, hogy a bolygón sok milliárd ember számára a horizonton van a túlélésért folytatott küzdelem (mindez miközben Kína képes eradikálni az abszolút nyomort és megszüntetni az éhezést.)
A nukleáris megsemmisülés és klímakatasztrófa általi kihalás ikerfenyegetések a bolygó számára. Közben az elmúlt generációkat megfertőző neoliberális támadás áldozatai számára a puszta létük fenntartásának rövidtávú problémái alapvető kérdéseket tesznek fel a gyermekeink és unokáink sorsáról.
Ez ilyen mértékű globális problémák globális együttműködést igényelnek. A Harmadik Világ országainak nyomására az 1960-as években a nagyhatalmak elfogadták a Nukleáris Fegyverek Terjeszkedését Megállító Egyezményt (1968), bár elutasították a sokkal fontosabb Új Nemzetközi Gazdasági Rend Testületének Nyilatkozatát (1974). Az erőegyensúly, amely célja, hogy ilyen osztálytervet hajtson végre a nemzetközi színtéren, nincs már többé; legfőképp a Nyugat, de a fejlődő világ nagyobb országainak (mint Brazília, India, Indonézia és Dél-Afrika) politikai dinamikája szükséges ahhoz, hogy megváltoztassák a kormányzataik karakterét. Hatalmas internacionalizmus szükséges, hogy megfelelő és azonnali figyelmet fordítsunk a kihalás veszélyeinek: a nukleáris háború, a klímakatasztrófa és a társadalmi összeomlás miatti kiirtásnak. Az előttünk álló feladatok ijesztőek és halaszthatatlanok.
Ez a jegyzet Noam Chomskytól és tőlem egy felhívás, hogy egyesüljünk és harcoljunk a pénz ereje, a hadsereg és a képmutató moralizmus ellen. Idén a Tricontinental: Társadalomkutató Intézet a figyelmét ezen veszedelmekre fókuszálja, különös hangsúllyal a háborús fenyegetésre. Miután az Egyesült Államok atombombát dobott Hirosimára, Shinoe Shoda tanka költeményeket (japán versforma) kezdett írni, hogy soha ne feledjék el a támadást. Mivel az Egyesült Államok megszálló erői cenzúrázták az olyan műveket, mint az övé, Shoda egy hirosimai börtönőr sokszorosítójával 150 másolatot készített könyvéről, amelyet aztán szétosztott a robbanás túlélői között. A költemények közül egy briliáns darab:
Mert halomban van
olyan sok koponya ott,
ezen csontok legyenek
tanítóink.
Az emberi lélek fellázad a kiirtása ellen. Most nem csak azért kell fellázadnia, hogy megvédje az életet, hanem hogy jobbá tegye azt – az emberi életet és a bolygónk életét.
Meleg üdvözlettel,
Vijay
forrás: Tricontinental