Olaszországban egy fasiszta vezeti a kormányt. Giorgia Meloni tavaly lépett hivatalba a saját Fratelli d’Italia (Olasz Testvérek) pártjának, Matteo Salvini bevándorlásellenes Liga pártjának és Silvio Berlusconi szélsőjobboldali Forza Italia pártjának a koalíciójával.
A Liga és a Forza Italia gyenge választási eredményeket értek el, és Berlusconi nagyon rossz egészségi állapotban van. Az előző héten kórházi ágyából kijelentette, hogy a Forza Italia visszatartó erő a kormány középre húzásában. Ennyire rossz a helyzet.
Olaszország várhatóan 2026-ig közel 160 milliárd fontot kap az EU-tól “strukturális reformokért” cserébe. Az ezeket az intézkedéseket megkísérlő kormányok a saját összeomlásukhoz vezettek. Ez a pénz az oka annak, hogy Meloni visszavette az EU elleni támadásokat, miután megválasztották.
A magát “keresztény anyaként” aposztrofáló Meloni csökkentette a fasiszta retorikát, de nem teljesen, és stabilitást próbál bemutatni a világ színpadán, beleértve az ukrán háború határozott támogatását is.
Ennek eredményeként növekszik az újságírók körében egy olyan áhazat, amely arról ír, hogy Meloni végülis nem egy szörnyeteg és kétségtelenül nem fasiszta.
Azonban sok ok van arra, hogy a Fratelli d’Italia pártot fasisztának nevezzük. Először is, ez a Benito Mussolini legyőzött szövetségesei által alapított Movimento Sociale Italiano folytatása.
Az 1980-as évek vezetője, Giorgio Almirante úgy jellemezte a pártot, mint “fasisztákat egy demokráciában”. A párt központi törekvése jelenleg az “etnikai cserét célzó tervnek” való ellenállás, amit “spekulánsok“, “kommunisták” és Soros györgy szervez, akit Meloni “uszorásnak” nevezett – utalva arra, hogy ő zsidó.
Az elmúlt hetekben a Meloni szerinti “olasz nép kipusztulása” határozta meg a kormányzat retorikáját.
Múlt hónapban Francesco Lollobrigida agrárminiszter azt állította, hogy az, hogy az állástalan olaszok elutastjáák a mezőgazdasági munkát, bevándorlást generál. Ezután ragaszkodott ahhoz, hogy Olaszország “ne kapituláljon az etnikai csere előtt“.
Meloni kormánya komolyan korlátozta a migránsokat mentő civil szervezetek működését, aminek katasztrofális következményei vannak a menekültekre nézve. Az érkező emberek számának lenyomása ellenére a halálos áldozatok száma emelkedik.
A homoszexuális párok szülővé válásával szembeni ellenállás mögött is a fasiszta gondolat húzódik. Egy márciusi rendelet megtiltotta, hogy az azonos nemű párok gyermekeit mindkét szülő nevével jegyezzék be. A Testvériség azt állította, hogy az “LMBTQ lobbi” “idegen származású” gyerekeket próbál sajátjaként kezelni.
Bár lehet hülyeségesnek tűnik, a hivatalos dokumentumokban külföldi nyelvek használatáért kiszabható bírságokról szóló törvény is ennek része. És szomorú, hogy van egy másik rendelet is, amely a migráció elleni fellépést célozza. Ismert, hogy a gyomorforgatóan Cutro rendelet néven futó jogszobály- a déli Calabria régióban található Cutro városa után, ahol tavaly februárban több mint 90 ember halt meg egy hajótörésben – korlátozza az illetékes hatóságok által a menedékjogot el nem nyert migránsoknak nyújtott védelmet.
Különösképp megakadályozza, hogy az emberek munkavállalási engedélyt kérvényezzenek. A nyelvi tanfolyamokat és a jogi tanácsadást is eltöröltek a menekült befogadóközpontokban. Meloni át szeretné írni az olasz alkotmányt, hogy közvetlenül választassa meg a nép, megkerülve a Parlamentet. Olaszország elnökévé szeretne válni, és ezzel együtt a végrehajtó hatalom, a hadsereg és a bírói hatalom fejévé.
Jelenleg Meloni számára fontos a nagyvállalatok, a NATO, az EU és az Egyesült Államok támogatása, ezért hízeleg nekik. Az átalakulása, érdekes módon, hasonló Mussoliniéhoz.
Ő mind a fasiszta “forradalom” fekete ingét, mind a jobboldali fehér inget, a tőkések egyenruháját is viselte. A fasiszta bandák erőszakával, az intézmények közreműködésével és az ellenzék politikai gyengeségével Mussolini húsz éven át uralkodott.
Meloni egyik fő témája az, hogy a szélsőjobboldalt démonizálták és aláásták, ami őket kiszolgáltatott helyzetbe hozta. Ez nehezebben tartható fenn, amikor hivatalban van. De míg Meloninak nincsenek fasiszta bandái, a többi dolog aggasztóan hasonlít Mussoliniéhoz, és az ellenzéke pedig túlságosan is szelíd
forrás: Socialist Worker