Az elmúlt években a Windsor családot elözönlötték a botrányok az állítólag rasszista Meghan Markle-tól Andrew herceg szerepéig a Jeffrey Epstein afférban.
Sokakat dühít, hogy ezeknek alig volt következménye, és vannak régóta köztársaságpártiak, akik úgy érzik, hogy hallatlan, hogy egyetlen család felemelkedjen csupán a vérség miatt, amelynek vérvonala csak a történelmi brutalitás és elnyomás miatt „királyi”.
A monarchia elismerése kényszer, az eltérő nézeteknek pedig nincs helyük az asztalnál.
II. Erzsébet halálával számos monarchia-ellenest tartóztattak le békés tüntetések miatt – Edinburgh-ban egy nő „bassza meg az imperializmus” táblát tartott fel a Szent Giles Katedrális előtt békét követelve, de letartóztatták.
Amikor Erzsébet meghalt alig volt erről médiatudósítás, a köztársasági nézeteket kihagyták a beszélgetésekből, miközben a Parlamentet berekesztették egy gazdasági válság közepén és a sporteseményeket is lemondták a nép egyetértése nélkül.
Még a monarchia megszüntetésék támogatása is tiltva van: bár nem valószínű, hogy bűnvádi eljárás történne, de az 1848-as Felségárulási Törvény harmadik paragrafusa szerint még mindig bűncselekmény ezt írásban megtenni, a „sértés” pedig az életfogytiglan maximum büntetését vonja maga után.
A kényszerű beleegyezés ellenére 2022 júniusában a YouGov közvélemény-kutatása kimutatta, hogy míg a brit közvélemény 62%-a támogatja a Windsor házat, 22%, azaz több mint 10 millió felnőtt akarja, hogy megszüntessék.
Az Országos Társadalomkutató Központ, a legrégebbi brit közvélemény-kutató szerint 2021-ben 55% állítottak, hogy „nagyon vagy kevésbé fontos”, hogy Nagy-Britanniának monarchiája legyen, ami a valaha mért legkisebb szám, miközben 25% volt, akik szerint „nem fontos” vagy el kell törölni.
A fiatal generáció inkább szeretné elhagyni a koronát, mint az idősebbek – a 35 év alattiak csupán 14%-a közölte, hogy fontos megtartani Nagy-Britanniában a monarchiát, összehasonlítva az 55 év felettiek 44%-ával.
Számok ok van, ami tüzeli a növekvő ellenállást a királyság ellen. Míg a monarchisták azt állítják, hogy a Windsorok profitot jelentenek a turizmusból, a valóság, hogy a korona évente több tízmillió fontot jelent az adófizetőknek.
Az angliai és walesi földek több mint harmadát birtokolja az arisztokrata osztály 36 ezer tagja, miközben a koronaterületek 358 ezer hektárt tesznek ki, amelyek értéke több mint 6,6 milliárd font.
III. Károly várhatóan semmilyen örökösödési adót nem fog fizetni az édesanyja magánvagyona miatt, és nem is kell eleget tennie olyan törvénykezési vonatkozásoknak, mint az egészségügyi, biztonsági, nyugdíjügyi, munkásjogi és még sok más.
A királyi háztartás alkalmazottait védik attól, hogy szexuális vagy faji diszkriminációs vádakat emeljenek ellenük a szokásos jogi folyamatok által, és a korona előzetes engedélye nélkül még a rendőrség sem léphet be az ingatlanjaikba, hogy bűncselekményt vizsgáljanak ki.
A Windsor Ház része a monarchiák tradícióinak, amelyek elnököltek Nagy-Britannia gyarmatosításai alatt, beleértve az indiai szubkontinens megosztását, amely több millió ember halálát okozta, valamint rengeteg vagyont gyűjtöttek össze a globális Dél ellopott javaiból.
Számos ország, amelyre rákényszerítették a brit monarchiát, most elutasítja azt, mint Gaston Browne, Antigua és Barbuda miniszterelnöke, aki kijelentette, hogy három éven belül népszavazást fog kiírni erről.
A monarchia nem olyan fogatlan, mint amennyire azt a közvélemény hinné – bár ez „alkotmányos” monarchia, amely látszólag ceremoniális feladatokat lát el, a korona nem volt mindig apolitikus.
2013-ban a Guardian felszínre hozta a belső Whitehall dokumentumokat, amelyek megmutatták, hogy legalább 39 törvény van, amelyek szerint a királyi család tagjai képesek támogatni vagy gátolni új törvényeket.
2021-ben a Nemzeti Archívum dokumentumai szerint a monarchia szokása volt a királynő hozzájárulását kérni, hogy parlamenti képviselőket rábírjanak törvények módosítására.
Királyi konzultációra volt szükség olyan témákban, mint az iraki háború, a civil partnerség, a személyi igazolványok és a felsőoktatás.
Az Irak ellen katonai akciók 1999-es törvényét, amely az Irak elleni katonai csapások jóváhagyását a királynőről a parlamentre ruházta volna át, II. Erzsébet megvétózta, amely erősen ellentétben áll a Buckingham Palota kijelentésével, hogy a monarchia csak beleegyezik a törvényekbe a formális szokások részeként.
Nagy-Britannia demokratikus ország, ahol a monarchiának ki kellene maradnia a politikából, de most, hogy Károly trónra lépett, a királyi beavatkozás antidemokratikus problémája egyre vitásabbá vált.
Károlyt régóta azzal vádolják, hogy széles skálán próbál belekontárkodni politikai dolgokba a környezetvédelemtől az építészeten át az alternatív gyógyításig.
A monarchia egy igazságtalan gazdasági rendszer felett elnököt, amely a gazdagok kezébe adja a hatalmat a munkásosztály kárára akkor, amikor a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat és a jóléti rendszer megszűnik, a lakhatás megfizethetetlenné válik és a munkások jogait lábbal tiporják.
Bár sokan szeretnék, ha a Windsorok maradnának, a Brexit népszavazási kampány megmutatta, hogy egy probléma oxigénezése alapvető fontosságú lehet, mikor sokan váltottak véleményt a Menni és Maradni táborokban.
Ha népszavazás lenne, előzetesen lennie kellene egy elsődleges lehetőségnek, hogy felhívják a figyelmet ezen család teljes illetéktelenségére.
A monarchia nem jóindulatú, mint azt sokan gondolják – az óriási egyenlőtlenség szimbóluma, hitelt ad a hierarchikus osztályrendszernek és biztosítja az arisztokratikus gazdagodást – valamint fontos építőköve a brit osztályrendszernek, ami oly sok embert hátráltat.
A királyság beleavatkozik a brit politikába és törvények felett állónak tekinti magát, aminek nekünk engedelmeskednünk kell, miközben kirabolják a közvagyont – tehát nincs itt a legfőbb ideje, hogy a brit közvélemény konzultáljon arról, hogy egy privilegizált család uralkodjon-e felettünk?
forrás: Morning Star