Mielőtt a szánalmas hazai média elkezdene kommunistázni a legújabb észak-koreai atomteszt miatt, közöljük a kommunisták álláspontját – Kádár János szavain keresztül.
Az alábbi idézetek csokrát Kádár János beszédeit tartalmazó több könyvből válogattuk össze.
“Alapjában csak két igazi alternatíva van: a fegyverkezési verseny fokozása, egy új nukleáris világháború, vagy az erőszak kizárása a nemzetközi kapcsolatokból, a vitás kérdések tárgyalásos úton történő megoldása, a létező, különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Világos: a népek a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, a kultúra értékeinek cseréjében, a népek közötti béke és barátság sokoldalú fejlesztésében érdekeltek. Ez a népek útja.”
“Az események ilyen alakulásában közrejátszott a felismerés, hogy a hidegháború zsákutca, amely sehova sem vezet, és mindig magában hordja a tényleges összeütközés, a háború veszélyét. Mind erősebb, s lassan általában elfogadott nézet lesz, hogy a történelmi fejlődés jelen szakaszában, a haditechnika fejlődésének elért szintjén, a nukleáris fegyverek korában, a háború kiszámíthatatlan vagy nagyon is kiszámítható kockázata mellett, az egyetlen lehetőség a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatában a békés egymás mellett élés és a még nyitott kérdések minden európai állam érdekeinek megfelelő közös rendezése.”
“A történelem azt tanúsítja, hogy a háborúk egyre nagyobb pusztítást okoznak, és az országok, népek életében a békés, alkotó idők vitték előre a civilizációt, az emberi nem fejlődését. Ma, a példátlan pusztítóerejű nukleáris fegyverek korában, még nyilvánvalóbbá válik: egy új világháború megakadályozása, a béke megőrzése a szó szoros értelmében az emberiség létérdeke.”
“Minden vitás nemzetközi kérdésben a tárgyalást és a megegyezést javasoljuk. A Varsói Szerződés szervezete megnemtámadási megállapodást javasolt és javasol ma is a NATO országainak. Javasoljuk a fegyverkezési verseny megfékezését, Európa atomfegyver-mentesítését, a tömegpusztító fegyverek megsemmisítését s végül az általános leszerelést. Tudjuk, hogy ezek nem gyorsan megoldható kérdések, de céljainkért — amelyeket a szocialista országok népei egységesen támogatnak — szüntelenül harcolni fogunk.”
“A mi figyelmünk elsősorban a nyugatnémet fegyverkezésre összpontosul. Önök mindannyian tudják, hogy a NATO európai szárazföldi haderői közül máris az NSZK szárazföldi hadserege a legerősebb és a legfőbb tényező. Most már az atomfegyverért, s a még modernebb fegyverekért harcolnak. Ebben van a helyzet veszélyessége. Ha az ember gondolkodik és elemezget, hamarosan belátja, mindent meg kell tenni, hogy ne következzék be Európában olyan helyzet, melyben a nyugatnémet imperialisták ,józan eszétől” függ az, lesz-e háború Európában vagy sem. A német imperializmus „józan eszét” már mindenki ismeri a történelemből. Ennek jegyében robbant ki az első és a második világháború is. Akárhol jár az ember, nyugaton vagy keleten, bárkivel találkozik, legyen az magas rangú vagy kevésbé magas rangú ember, mindegyik azt mondja: nem baj, akárhogy lesz, csak háború ne legyen. Ez az emberek véleménye.”
“Hallani azt is, miért nem „csapunk oda” az imperializmusnak. Ez sem olyan egyszerű. Vannak dolgok, amelyeket odacsapással nem tudunk megoldani. Ha a világimperializmussal az atomfegyver nyelvén akarok beszélni, gondolnom kell rá, hogy ő is visszabeszélhet. Számítások szerint a szemben álló erők akkorák, hogy többszörösen megsemmisíthetnék az egész emberiséget. Ezért sem lehet a „csapj oda” szellemében megoldani a kérdéseket, még ott sem, ahol oda lehetne csapni.”
“Mi szeretnénk, ha az ENSZ az emberiség békéjét — és a magyar nép békéjét és nyugalmát is — szolgáló hasznosabb kérdésekkel foglalkozna, például a leszereléssel, az atom- és hidrogénfegyverek betiltásával és megsemmisítésével.”
“Mi meg vagyunk győződve róla, hogy a szocialista tábor sok mindenféle oknál fogva erősebb, mint a nyugati imperialisták tábora, és ha nekik eszükbe jut az, hogy háborút robbantsanak ki, ez az imperializmus és a kapitalizmus vége lesz a világon. De mi nem akarunk háborút. Nekünk béke kell. Ezt nem lehet háborúval terjeszteni. De mégis gondolkozni kell azon, hogy ők mivel foglalkoznak, mert résen kell lennünk. Nézzék meg, milyen számvetéseket csinálnak most ők. Kiszámítják, hogy az atom- és hidrogénháború esetén az Egyesült Államokban körülbelül 50 millió ember pusztulna el. Ez az ottani lakosság egyharmada. Ezek úgy számolnak az emberekkel, mint nálunk a hentes a mészárszékben a disznóhússal. Azt mondják: körülbelül 50 millió emberük pusztulna el a 170 millióból. De azt is mondják: ezt az 50 milliót csökkenteni tudnák 30 millióra. Csak 30 millió amerikai pusztulna el, ha Nyugat- Európában: Angliában, Franciaországban, Nyugat-Németországban atomtámaszpontokat építenek ki, s hozzáfűzik — mert ezek cinikus emberek —: igaz, hogy ez azzal járna, hogy Nyugat-Európában 80 millió ember halna meg, de náluk, Amerikában 20 millióval kevesebb és ezért ez nekik jó. Mit tudunk mi tenni a békéért? Nekünk nincs hidrogénbombánk, mi kis ország és szegény nép vagyunk. Mi is tudunk mégis valamit tenni a békéért. Ha mi a népi demokratikus államunkat olyan erőssé tesszük, a vezetés és a nép olyan egységes, hogy abból minden imperialista megérti: itt köztünk nincs keresnivalója, akkor ő már a világot nem tudja itt visszafordítani, s ez nagyon komoly hozzájárulás a békéhez.”
“Két szörnyű világháború tapasztalatai után tudjuk, mit jelentene egy újabb háború, mit jelentene fiaink és lányaink, városaink és falvaink pusztulása. Egy új háborúban — ezt is tudjuk — nem lenne hely a földön, ahol ember biztonságban élhetne. Az atom-, a hidrogén- és a rakétaháború tüze elérne minden népet, és veszélyeztetné az emberiség több nemzedékét.”
“Egyöntetű lelkesedéssel üdvözöljük a Szovjetunió békekezdeményezéseit, köztük a legutóbbi világjelentőségű tettet, azt, hogy a Szovjetunió egyoldalúan felfüggesztette az atom- és hidrogénbomba-kísérleteket. Ez a lépés nemcsak a Szovjetunió népeinek elszánt békeakaratát bizonyítja, hanem lenyűgöző erejét is.”
“A népek békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a NATO- hatalmak pénzén, fegyvereivel, politikai és adminisztratív támogatásával ismét talpra állított és nagyra növelt agresszív német militarizmus. Még a nyugati közvéleményt is felkavarta a nyugatnémet tábornokok atomfegyvert követelő memoranduma. Miképpen lehetséges, hogy országok vezetői oly hamar el tudták felejteni az áldozatokat, a történelmi tapasztalatokat, a német imperializmus megsemmisítéséről tett ünnepélyes nyilatkozatokat, az e célból kötött nemzetközi szerződéseket? Más népek mérhetetlen szenvedéseiről és áldozatairól most nem szólva, vajon valóban oly régen lett volna az, amikor francia, angol és amerikai katonák tömegei estek el a német imperializmussal vívott öldöklő háborúban ? Nem, ez nem volt olyan régen. Az özvegyek, az árvák, a rokkantak még élnek, és a népek, közöttük a magyar nép nem felejtettek.”
“A kedvező jelenségek figyelembevétele mellett számolni kell azzal, hogy vannak veszélyes reakciós háborús erők is, amelyek a feszültséget növelik földrészünkön. Ezt a visszahúzó erőt elsősorban az Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság, kettőjük szövetsége és a jelenleg főleg erre támaszkodó NATO testesíti meg. Európa népellenes erői a NATO vezető hatalmainak támogatását élvezik. Az ő segítségükkel tartja fenn magát a spanyol, a portugál fasiszta rendszer mind ez ideig, s nem kétséges, ők állnak a görögországi katonai puccs mögött is, amelyet mélyen elítélünk. Az Egyesült Államok támaszpontjai, atomfegyverrel felszerelt szárazföldi csapatai, hajói és repülőgépei Európa országainak területén, légterében és parti vizein állandóan veszélyeztetik kontinensünk népeinek biztonságát, életét. Nagy veszélyt jelent Európa békéjére a Német Szövetségi Köztársaság fokozódó fegyverkezése, revansista politikája, amely nyílt területi követelésekben, az atomfegyverek megszerzésére irányuló törekvésekben, a régi és új fasiszta erők növekvő aktivizálódásának eltűrésében, a demokratikus erők elnyomásában és üldözésében jut kifejezésre.”
“Támogatjuk a nukleáris fegyverek elterjedését gátló atomsorompó-egyezményt éppen úgy, mint a fegyverkezési verseny csökkentésének lehetőségeiről tárgyaló genfi tanácskozásokat.”
“A Szovjetunió a második világháború tüzében, hallatlan áldozatokat hozva, szétzúzta a fasizmus fő erőit, s ezzel megmentette az emberiséget egy új középkor fenyegető rémétől. A második világháborút követően, megtörve az Egyesült Államok atommonopóliumát, létrehozva saját nukleáris fegyverét, megmentette az emberiséget az imperialisták atomzsarolásától, egy új, modern barbárság sötét árnyékától.”
“Ismeretes, hogy minap a NATO veszélyes döntést hozott újabb amerikai atomfegyverek, újabb közép-hatósugarú rakéták európai telepítésére. Ez még nem történt meg, és a barátainkkal, szövetségeseinkkel s minden békeszerető erővel együtt harcolunk, hogy ez a békét fenyegető kalandor lépés ne is történhessen meg.”
“A történelem azt tanúsítja, hogy a háborúk egyre nagyobb pusztítást okoznak, és az országok, népek életében a békés, alkotó idők vitték előre a civilizációt, az emberi nem fejlődését. Ma, a példátlanul pusztító erejű nukleáris fegyverek korában, még nyilvánvalóbbá válik: egy új világháború megakadályozása, a béke megőrzése a szó szoros értelmében az emberiség létérdeke.”
“A nemzetközi helyzetben időközben változás következett be. Megítélésünk szerint ezt az Egyesült Államok, a NATO lépései idézték elő. Idesoroljuk az 1978. évi washingtoni NATO-döntést, amely a fegyverkezés új hullámát indította el, és a NATO múlt év decemberi brüsszeli ülésének határozatát az új típusú amerikai közép-hatósugarú nukleáris rakéták gyártásáról és Nyugat-Európába történő telepítéséről.”
“Önök ismerik az atomfegyverrel kapcsolatos számításokat. Vannak teoretikus viták, amelyeknek gyakorlati jelentőségük talán már nincs is. A Nyugat szakértői nyilvánosan szokták vitatni, hogy melyik fél, hányszor tudja a másikat elpusztítani. Ezek teoretikus feltételezések, a szovjet és az amerikai állampolgároknak teljesen mindegy, hányszoros megsemmisítés várna rájuk. Nekünk pedig, akik közbeesünk, az is elég, ami útközben téves irányítás vagy műszaki hiba folytán leesik.”
“Az emberiség bizonyos értelemben sorsfordulóhoz érkezett. Korunkat, amelyben élünk, különbözőképpen nevezzük. Mondják atomkornak és mondják kozmikus korszaknak is. Tény, hogy a tudományos vívmányok minden képzeletet felülmúló mértékben felhalmozódtak – és sajnos nem kis részben a fegyverkezés vonalán. Olyan nagy erejű pusztító fegyverzetek jöttek létre a világban, hogy a tudósok nemegyszer azon vitatkoznak, vajon egy atomháborúban az egész emberiség, vagy „csak” a háromnegyede pusztulna-e el. Ezt én nem tudom. Az emberiség olyan tudományos vívmányok birtokába jutott-és ez a haditechnikában is realizálódott -, hogy most elhatározásra kell jutni a népeknek; hova, merre akarnak tartani: az önpusztítás útjára akarnak-e lépni, vagy egy békésebb, szabadabb világ felé akarnak-e haladni. Azt hiszem, hogy – ami a népeket illeti – azok bizonyára egy békésebb, szabadabb világ felé akarnak haladni. De az magától nem jön el, azért harcolni kell oly módon is, ahogyan az Önök akcióprogramjai azt kijelölik, és nagyon helyesen megvilágítják. A fegyverkezési verseny megfékezéséért, a leszerelésért, a békéért folyó harc minden tisztességes ember ügye és érdeke, a fiataloké pedig azt hiszem különösképpen.”
“A kozmikus kor – amelyet másképpen atomkornak is nevezünk – kifejezés arra utal, hogy napjainkban rendkívüli módon felgyorsult az emberiség számára határtalan távlatokat nyitó tudomány és technika fejlődése. Ez a kor, amelyben ma élünk, sorsdöntő időszak. Egyaránt lehet áldás és átok az emberiség számára. Lehet a népek boldogulásának, a különböző nemzetek harmonikus együttműködésének, de lehet a népek iszonyatos végpusztulásának kora. Most dől el, mi lesz az emberiséggel.”
“Nemzedékünknek az a feladata, hogy biztosítsa az emberiség jövőjét. Lényegében válaszúthoz érkeztünk: az államok harmonikus együttélésének, gyümölcsöző két- és több oldalú kapcsolataik bővülésének biztató távlata áll szemben az egész emberi civilizációt pusztulással fenyegető termonukleáris világégés veszélyével. Nyilvánvaló, mindent meg kell tenni egy új világháború kitörésének megakadályozására.”
“Ezért támogatjuk azt a javaslatot is, amelyet a szovjet kormány most Genfben benyújtott, hogy megfelelő szerződéseket és rendszabályokat dolgozzanak ki az atomfegyverek elterjesztése ellen. Jelentős tömegben tulajdonképpen csak a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, kisebb mennyiségben Angliának vannak jelenleg ilyen fegyverei. Ha azonban 20 vagy még több országnak lesz atomfegyvere, akkor természetszerűen növekszik annak veszélye, hogy olyan konfliktus robban ki, amelyben az atomfegyvereket is bevetik. Akkor pedig az emberiség és a civilizáció szörnyű pusztulása következnék be. Természetesen ezzel szembenállunk és küzdünk az ilyen veszély ellen.”