A háborúk távolról érkeznek
18 évvel ezelőtt, 1997 júniusában – amikor a Mono Colorado (a zapatisták egyik dala) nagyon népszerű volt, és Zedillo irányította az országot -, a Zapatista lázadó főnök bemutatta nekünk ezt: „7 rész, amelyet megrajzolunk, kiszínezünk, kivágunk és próbálunk összeilleszteni a globális puzzle részeként. A részek: 1) a javak koncentrációja és a nyomor elosztása; 2) a kizsákmányolás globalizálódása; 3) migráció, a nomád rémálom; 4) pénzügyi globalizáció, valamint a korrupció és bűnözés globalizációja; 5) legitim erőszak egy illegitim hatalomtól (?); 6) megapolitika és törpék; és 7) a maroknyi ellenállás. (A szerző itt Subcomandante Marcos cikkére, A Negyedik Világháborúra utal, amely A MI IDŐNKön ide kattintva magyarul olvasható.)
Az esszé nincs félrebetűzve. Bizonyos, mivel, ha a gerillavezér kitűzi céljául és csiszol rajta, tollat és papírt fog, akkor a legjobbját adja. Kétség sem fér hozzá, a 7 darabnak különleges helye lesz, ha egyszer kiadják a válogatott műveit.
Mielőtt mind a 7 darab felépülésére térne, a lázadó Subcomandante figyelmeztet: „A modern globalizációt, a neoliberalizmust mint világrendszert úgy kell értelmezni, mint a területszerző háború új fajtáját (…) A „hidegháború” vége – a nemzetközi kapcsolatok új keretével, amelyben új harc kezdődik az új piacokért és területekért-, új világháborút produkált, a Negyediket. Ez megköveteli – mint minden új háborúban – a nemzetállamok újradefiniálását (…) A globális rend visszatért Amerika, Afrika és Óceánia meghódításának korszakához. Valaki csodálkozik ezen a modernitáson, amely visszafelé halad, (…). A hideg utóháború világában óriási területek, javak és mindenek felett szakképzett munkaerő vár az új urára…”
Hogy megerősítse a Negyedik Világháború koncepcióját, a gerilla ezzel érvel: „A második világháború végétől 1992-ig, 149 háború szabadult el a világban. Ez 23 millió halottat eredményezett, amely nem hagy kétséget az iránt, hogy ez egy Harmadik Világháború intenzitása.” A „szocializmus és kapitalizmus közötti háborúról” a zapatista kiemeli a jellegzetességet, és a nyertest: „A harmadik világháború bemutatta a „totális háború” jóságát (mindenhol és minden formában) a nyertes, a kapitalizmus számára.”
A Negyedik Világháború, a piacokért folytatott háború „pénzügyi bombák” arzenáljával lépett fel, amely a kiterjedt hullámaival „újraszervezi és újraigazítja azt, amely megtámadja, és újjáalkotja azt a gazdasági globalizáció puzzlejének egy darabjává.” A Negyedik Világháború egy „Megalopoliszt” hoz létre a Világglóbusz kiterjedt területén: az Európai Uniót, az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt. Más „megalopoliszok” is feltűnnek Észak-Afrikában, Dél-Afrikában, a Közel-Keleten, a Fekete-tengeren, az ázsiai Csendes-óceánon, „pénzügyi bombák” robbannak szerte a bolygón, és újra meghódítják a területeket.” Ebben a folyamatban a „Neoliberalizmus egyfelől PUSZTÍTÓKÉNT / KIHALASZÓKÉNT működik, másfelől ÚJJÁÉPÍTŐKÉNE / ÚJRARENDEZŐKÉNT, ami a régiókat, nemzeteket illeti, hogy új piacokat nyisson meg és modernizálja a már létezőket.”
Ha valaki megtanulta a Harmadik Világháború leckéjét, az Kína és Vietnam vezetése. Ők tanúi voltak Kelet-Európa és a Szovjetunió politikai, gazdasági és társadalmi felbomlásának. Az Ázsiai Óriás megörökölte Mao Kínájának társadalmi és termelő szervezeteit. Egy ilyen nagy területtel, forrásokkal és munkaerővel rendelkező ország megnyitotta a határait a töke tömeges beáramlásához. A gazdasága rendkívüli növekedést mutatott, és más országokban is olvashatjuk: Made in China. Egy olyan ország, amelyet arra mintáztak, hogy a világ legnagyobb gazdasága legyen. Vietnám a maga részéről egy kis szocialista ország történelmi konfliktussal Kínával és sebezhetőként a régióban, szövetségre lépett az Egyesült Államokkal, és a vezetői megváltoztatták a Ho Apó által megálmodott modellt.
Fontos lehet hangsúlyozni, hogy amikor a zapatista gerilla a 7 darabot írta, „5 milliárd emberi lény lakta a Föld Bolygót. Ebből 500 millióan élnek kényelemben, míg 4,5 milliárd ember szenvedett a nyomortól, és próbált túlélni.” 2015-ben több mint 7 milliárd ember él a Föld bolygón. A tőke és a nyomor továbbra is koncentrálódik két ellentétes póluson. A Negyedik Világháború halad a maga útján. Azért, hogy elérje a „területek újra meghódítását (…) a pénzügyi központok felszínre hoznak egy triplán kriminális és brutális stratégiát: „regionális háborúkat” és „belső konfliktusokat” generálnak, a tőke követi a rendellenes akkumuláció útját, és munkások nagy tömegeit mozgósítja.” (…) A Negyedik Világháború a pusztítás / elnéptelenítés és az újjáépítés / újrarendezés folyamatával előidézi emberek millióinak elvándorlását.” 1995-ben ezen emberek száma több mint 27 millió volt; 2005-ben a szám felkúszott 38 millióra. 2015-ben a lakhelyüket elhagyó emberek vagy menekültek száma 60 millióra nőtt. Természetesen 100-ból 99-nek van mobiltelefon elérése.
És mindez miért?
Kiderült, hogy 18 évvel a zapatista lázadó 7 darabja után az Egyesült Államok, az első számú gazdasági és katonai hatalom felkavarta a világpiacok vizeit, és október első napjaiban megalkotta a világ legnagyobb szabadkereskedelmi egyezményét: a Transzpacifikus Partneséget (TPP). A csendes-óceáni országok 12 nemzete, köztük Mexikó egyezségre jutottak, amely „csökkenti a vámokat és közös szabványokat léptet életbe. A TPP-vel stimulálják a kereskedelmet az Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Chile, Peru, Ausztrália, Új-Zéland, Japán, Brunei, Malajzia, Szingapúr és Vietnam között.
A kapitalizmus újra kifejezte erejét és kapacitását egy stratégiai tervhez. A megalkotói legalább öt évet dolgoztak a TPP tervein és megalkotásán. A bevont országok számára két évbe telt, hogy a kongresszusuk elfogadja-e vagy sem. Nagyon valószínű, hogy a jelenlegi pénzügyi bombák hatása és az olajárak zuhanása, amely 2015-ben szerte a világon kiakasztotta a gazdaságokat, talán a legjobb forgatókönyvet írta meg, hogy a TPP gyümölcsöző legyen.
Mexikó és Chiapas a Negyedik Világháború hadműveleti terepein
Carlos Salinas-szal aláírták az FTA-t (szabadkereskedelmi egyezmény), Salinas-szal és Pena Nietoval Mexikó részt vesz a TPP-ben. Időrendben 2014-ben Salinas-Pena Nieto megerősítették a Csendes-óceáni Szövetséget, amelyben részt vesznek peruval és Chilével. 2015 szeptemberében Pena Nieto bejelentette a Különleges Gazdasági Zónák megalkotását, amelyet később Lazaro Cardenas kikötőjébe tett, Michoacán és Guerreo tartományok határára, Oaxacába, az egyik államba, amelyben az Óceánközi Ipari Folyosót létrehozták; valamint Puerto Madero-ba, Chiapasba. Október 5-én Atlantában mindent végrehajtottak. A csendes-óceáni államok tucatnyi minisztere kötött kereskedelmi egyezményt.
Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke azonnal reagált és kifejezte: „Nem hagyjuk a Kínához hasonló országoknak, hogy ők diktálják a globális gazdaság szabályait.” Ez üzenet volt a szövetségeseinek: Brazíliának, Oroszországnak, Indiának és Dél-Afrikának, más szóval a BRICS kereskedelmi blokknak. Mexikóban Salinas-Pena Nieto azzal ünnepelték a TPP tárgyalások végeredményét, hogy „úttörő megegyezésként” jellemezték, amellyel Mexikó erősíti a kereskedelmi integrációját a világgal, és elismételték az elmúlt három évtized ígéretét: „A Transzpacifikus Partnerség nagyobb lehetőségeket nyit meg a befektetések és a mexikóiak jól fizetett munkahelyei felé.”
Másik háború Mexikóban és Chiapasban
Kicsivel több mint három évtized telt el azóta, hogy a mexikói kormányok a nemzetgazdaságot a Negyedik Világháború örvénylő vizei felé vezették. A Függetlenség és a Szuverenitás a múlté. Amikor a privatizációs folyamat elkezdődött Miguel de la Madriddal és Carlos Salinas-szal, a gazdaság liberalizációja és az földosztás befejezése Zedilloval, Fox-szal és Calderonnal, az ország egy részt a bányavállalatoknak szolgáltatták ki. A jenkiket szolgálva Calderon bevezette a „drogok elleni háborút”, amely több mint 100,000 embert ölt meg, több mint 20,000-en eltűntek, árvák ezrei maradtak hátra, és nagyon valószínű, hogy több mint egy millióan váltak menekültté. A háború folytatódik Salinas-Pena Nietoval; egy háború, amely a mexikói föld legalább 80%-át lefedi, és amely mexikói családok további ezreit öltözteti fájdalomba vagy gyászruhába.
Chiapasban az ellenfelkelő háború a zapatista népek és közösségek ellen követte az 1994 előtti erőszakos békét. A fegyveres erők elfoglalták a területet. A szövetségi kormány minden egyes békés politikai és civil kezdeményezésre provokációval válaszolt, és fenntartotta a „belső konfliktus” bizonyos fajtáit: agrárpolitikát az állam különféle régióiban; bányavállalatokkal a határzónában; szélprogramokkal, környezeti tervekkel, a diszkriminációval és az emberi jogok, valamint a bennszülött népek jogainak megsértésével.
A háború folyamán Salinas-Pena Nieto chiapasi látogatása gyakori volt. 2013 februárjában Las Margaritasban keresztes hadjáratot indítottak az Éhezés ellen. 2014. február 13-án felavatták a Palenque Nemzetközi Repülőteret és újraindították a San Cristóbal-Palenque szupersztráda projektet. A zapatsita Galeano-t májusban meggyilkolták. Ez a gyilkosság elhalasztotta az EZLN az évre tervezett programjait. Július 8-án Catazajában az emigráció témáját feszegette. Perez Molinával, Guatemala elnökével életbe léptette a Biztonsági Átkelés programot. Augusztus 8-án San Juan Chamulában megerősítette, hogy a mexikói strukturális reformok jó táptalaja lesz a gazdasági növekedésnek. December 2-án Cintalapában megünnepelte a kormányzásának harmadik évét, és 1,8 milliárd pesot ígért Oaxacának, Chiapasnak és Guerreronak.
Március 11-án a Nemzetvédelmi Titkárság bejelentette új katonai barakkok építését a chiapasi Chicomuseloban. 2015. március 24-én Salinas-Pena Nieto bejelentette, hogy akciókat kezdenek Chiapasban dél-Mexikó fejlesztéséért, és életbe léptetnek egy programot, hogy növeljék a foglalkoztatottságot. Augusztus 11-én a Nemzetközi Bennszülött Népek Napján bejelentette, hogy Chiapas közösségei belépnek a Különleges Gazdasági Zónák Programba, hogy több munkahelyet teremtsenek és termelői befektetéseket generáljanak bennük. Augusztus 29-én a chiapasi kormány szabadon engedte a zapatista Galeano halálában szerepet játszó két tojolabal indiánt. 2015. szeptember 29-én a chiapasi Tapachulában Salinas-Pena Nieto bejelentette, a Különleges Gazdasági Zónák megalapítását a chiapasi bennszülött közösségekben tőkebefektetések által: „El kell mozdulnunk a jóléttől, amely csak arra elég, hogy csillapítsuk a nyomort, valami olyasmi felé, amely növekedést biztosít.” Ily módon a tőkés pluszt hozzáadták a társadalmi kontroll költségeihez.
Nincs kétség, hogy Salinas-Pena Nieto Háborúja „az elvesztett terek újra megszerzésére” irányulnak. A chiapasi zapatista népek autonómiája egy másik célja a katonai-politikai céljaiknak. Ez a „maroknyi ellenállás” megtöréséről szól. Mindazonáltal a Déli Határ Háborús Frontjának tervei a legnagyobb fenyegetést jelentik a régió számára.
Gaspar Morquecho
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a Pozol Colectivo-ban.
2015. október 8.