Miért viszolyognak az amerikaiak jobban a lefejezésektől, mint a drone-októl?
A válasz az emberi pszichológiában rejlik. És persze régi megfigyelés a történelemben, hogy azok, akik nem akarják megérteni az emberi pszichológiát, arra kárhoztatnak, hogy pszichológiai manipuláció áldozatai legyenek. Hogy lehetséges, hogy még a békecsoportok tagjai is támogatják az amerikai bombázásokat? Egy hölgy így fogalmazta meg a problémát: „Szeretném, ha megvitatnánk és megvizsgálnánk, hogy egy emberi lény lefejezése miért szörnyűbb, mint egy emberi lény felrobbanása (akár a nyilvánosság számára teljesen láthatatlanul), amelyet drone-ok által kilőtt rakéták és bombák okoznak.”
Legalább négy fő oka van annak, hogy az amerikaiak miért törődnek sokkal jobban egy vagy két állampolgár lefejezésével, mint – és itt a bökkenő – az amerikai drone-bombázások több ezer külföldi áldozatával. Azt táplálják az emberekbe, hogy még több amerikai bombázás a válasz a terrorisztikus gyilkosságokra, még akkor is, ha minden katonai szakértő megállapította, hogy ez nem működik, és hogy ennek „nincs katonai megoldása”.
1) „Ők ellenünk” mentalitás. Ebbe a csoportba tartozik a törzsi gondolkodás, a nacionalizmus, a csoport elitizmus, stb., amely látszólag részben tanult viselkedésforma, de erősebben kötődik az emberekhez, mint más emlősökhöz, és a csoport túlélését szolgálja. A csoportkötődés legrosszabb formája a rasszizmus. Veleszületett része az emberi pszichológiai alkatának, hogy azokkal azonosulunk, akik közel állnak hozzánk és akikkel megosztjuk a csoportot, így az amerikaiak is sokkal jobban fognak azonosulni az amerikaiakkal/nyugatiakkal, mint a távoli külföldiekkel.
2) A hátborzongató lefejezéseket előre megfontoltan és dramatikusan videóra veszik, hogy biztosítsák, hogy az amerikai média minden egyes amerikai család nappalijába elvigye a történéseket, amíg külföldi állampolgárok drone-bombázásai nincsenek megörökítve. Ezért az amerikaiak többsége számára a drone-gyilkosságok sterilnek tűnnek, tisztának és sebészinek, még akkor is, ha a drone-ok irányítói, akik közelről látják az eredményeket, egészen másként gondolják, és néhányan már öngyilkosságot követtek el.
3) Nyilvánvaló, hogy még a „béke” közösség nagy része sem érti az amerikai háborúkat és az amerikaiak által levezényelt rendszerváltásokat, amely indirekt módon megteremtette az Iszlám Államot (és más Al-Kaida típusú terrorcsoportokat) és azt, hogy az amerikai drone-ok és más légi bombázások csak több terrorizmust okoznak, minthogy csökkentenék azt. Ez a két cikk, a „Hogy alkotta meg a Nyugat az Iszlám Államot” és a „Hogy használ minket az ISIS, hogy megkapja, amit akar” leírja ennek dinamikáját. Mint minden háborúban, mindkét oldal vezetői opportunista módon használják fel egymást, hogy megerősítsék egymás hatalmát. Robert Greenwald alábbi videója fogalmazza meg ezt a legvelősebben: „Így táplálja a terrorizmust az örökös háború”. De ennek az ellentéte is igaz: a terrorizmus táplálja a háborút. Ezt jól tudják a nyugati hírszerzési elemzők és külpolitikai szakértők is. Borowitz nem viccelt, amikor ezt írta: „Az amerikaiak, akik még egyetlen cikket sem olvastak Szíriáról, erősen támogatják annak bombázását.” Lesújtó tudni, hogy hány tudatlan ember hiszi még azt, hogy a „város megmenthető, ha lebombázzák” ötlet valahogy működik.
Ez a fajta „terror elleni háború” propaganda hatásos a liberális gondolkodásúakban, akik érzelmileg sokkal sebezhetőbbek a következők által: félelem, gyűlölet, fösvénység, hamis büszkeség, vakhűség – szemben a gyakorlatias, hidegfejű realistákkal. Azt is leírták, hogy számos amerikai újságíró, akiknek jobban kellett volna tudnia, hogyan is lehet beleesni a felturbózott terrorfenyegetésbe, egyetértettek Szíria bombázásával.
4) A negyedik ok, amiért a legtöbb amerikai gyönyörteli kábulattal, vidáman támogatja az örökös háborút, miközben tapsok a kedvenc háborúpárti politikusának, a Vietnámi Háború tanulságaiból adódik. Az, hogy megszabaduljanak a sorozástól és dollármilliárdok hadi kiadásokra való elköltésétől a folyton táguló és teljesen rugalmas nemzeti hitelkártyáról, nem másnak, mint a zseniális katonai-ipari komplexum agytrösztjének a szikrája volt, hogy kisöpörjék a „Vietnám Szindróma” minden maradványát.
Az új „nyomorsorozás”, ami megmaradt, új réteget alkot az „ők ellenünk” típusú manipuláción, amely arra sarkalja a liberális, intellektuális középosztályt, hogy azt higgye kevés vagy semmi kiadás árán csak hasznot hajtanak az örökös háborúból. Még akkor is, ha közvetlenül nem profitálnak a hadseregnek való munkából vagy a nemzetbiztonsági vállalkozásokból, sok amerikai még mindig azt hiszi, hogy a háború munkahelyeket teremt és biztosítja az olcsó üzemanyagot és más ásványkincseket.
Egyébként lehet, hogy tévedek, de lennie kell magyarázatnak és szívesen várom mások véleményeit. Borowitz és Jon Stewart csípős humora nélkül az emberek talán zokon vennék, mikor közlik velük, hogy állandóan balekra veszik őket ezzel az örökös háborúval, amely egyre és egyre csak csökkenti a biztonságukat. De remélhetőleg egyre több emberben fog tudatosulni, hogy pszichológiailag manipulálva vannak.
Írta: Coleen Rowley, egykori FBI különleges ügynök
Megjelent a huffingtonpost.com portálon