A parasztok és a városi szegények szerte Európában felkeléseket robbantottak ki, köztük az 1381-es angliai parasztfelkelést, ahogy kezdték elutasítani a vallási dogmákat.
Több száz éven át a feudalizmus volt meghatározó Európában. Ezt az időszakot olyan felkelések és lázadások jellemezték, amelyekre ma is emlékezünk és ünnepeljük. De mi volt a feudalizmus, és mi lett a sorsa?
A 10. században a társadalom falvakból állt. Az emberek általában elcserélték a megtermelt árukat.
A parasztcsaládok műveltek egy földdarabot, de emellett ingyen munkát is kellett végezniük uruk birtokán. Az egyház is elvett 10 százalékot a parasztok terméséből egy tizednek nevezett adó formájában.
Az élet megpróbáltató volt. A parasztok apró, fagyos házakban éltek, és ha a termés elpusztult, éhínséggel néztek szembe. Kisebb bűnökért is megkínozhatták őket, például forró vízzel leforrázták.
A parasztok jobbágyként uruk földjéhez voltak kötve, így munkájuk eltulajdonítása leplezetlen volt.
Az urakat a személyes fogyasztás – az életmódjuk fenntartásához szükséges kiadások – vezérelték. Nem volt versenykényszer, hogy a termelékenység növelése érdekében beruházzanak.
A feudális társadalom azonban nem volt mozdulatlan. A 10. és 14. század között a mezőgazdaság fejlődése – a vetésforgó és a trágyázás – termelésnövekedéshez vezetett.
Az arisztokrácia igénye a luxustermékek – például kerámia, üveg, ruházat és bor – iránt új iparágakat hozott létre.
A 13. századra egyre többen élhettek meg a földön megtermelt többletből. Városok nőttek, és az árutermelés központjaivá váltak, ahol eladásra termeltek.
Ezek a feltörekvő iparágak olyan munkásokat igényeltek, akik bérért dolgoztak, és akiket a piac igényei szerint fel lehetett venni és el lehetett bocsátani.
Ezek a változások a 14. század elején az osztályok közötti erőviszonyok eltolódásához vezettek.
Ezt hatalmas mértékben fokozta a fekete halál járvány, amely a lakosság mintegy felét elpusztította.
Ekkorra az angol lakosság akár fele is részt vett valamilyen bérjellegű munkában.
A 14. és 16. század között a feudalizmus hosszú válságban volt. A mezőgazdasági termelés nőtt, de nem tartott lépést az arisztokrácia igényeivel. A 16. századra a népesség kiheverte a fekete halált, és újra növekedni kezdett.
A parasztok és a városi szegények kezdték elutasítani azokat a vallási dogmákat, amelyek igazolták az egyenlőtlenséget. Felkeléseket robbantottak ki szerte Európában, köztük az 1381-es angliai parasztfelkelést. Az urak a legnagyobb brutalitással védték hatalmukat, további korlátozásokat vezetve be a parasztok számára.
Az egyetlen elérhető megoldás a válságra a termelési módszerek továbbfejlesztése volt. Egyre több mezőgazdasági terméket értékesítettek a piacon. A tőkés vonalak mentén szervezett termelés olyan iparágakban fejlődött ki, mint a nyomdászat, papírgyártás és szénbányászat.
Ezek az iparágak olyan munkaerőt igényeltek, amely bértől függött. A parasztokat elűzték földjeikről, anyagilag ellehetetlenítették őket, vagy ők maguk hagyták el földjüket.
A tőkések hatalmukat és vagyonukat a feudális társadalmon belül fejlesztették ki. Ezek a fokozatos változások a társadalom legszegényebb rétegeinek újabb küzdelmeit inspirálták.
Az egyik legjelentősebb az 1525-ös német parasztháború volt. Ezek a felkelések megkérdőjelezték a királyok és püspökök jogait, de nem voltak képesek egy másfajta társadalmat létrehozni.
Az uralkodó osztályok megosztottak voltak azok között, akik mindenáron ragaszkodni akartak régi kiváltságaikhoz, és azok között, akik korlátozott változást akartak.
A 17. században a kontinenst sorozatos szörnyű háborúk sújtották. A harmincéves háborúban (1618–1648) mintegy nyolcmillióan haltak meg Közép-Európában.
Míg a fennálló rend Európa nagy részén győzedelmeskedett, addig Hollandia és Anglia kitört a régi társadalomból.
A hollandiai lázadók lerázták a Spanyol Birodalmat, és a tőkés termelési módszereken alapuló köztársaságot hoztak létre. Az angol forradalom 1646-ban eltörölte a feudális birtoklási formákat, majd 1649-ben kivégezte I. Károly királyt.
A kapitalizmust gátló feudális struktúrákat áttörték – bár Oroszországban a jobbágyság 1861-ig fennmaradt.
További forradalmakra volt szükség, a 18. századi Amerikában és Franciaországban, hogy a feudalizmust végleg megdöntsék.
forrás: Socialist Worker