A kapitalista ideológia a fogyatékos embereket „feleslegesnek” tekinti. Harcolnunk kell egy olyan társadalomért, amely az emberek szükségleteit elégíti ki, ahelyett, hogy kirekesztené őket – írja Pat Stack.
Fontos, hogy a szocialisták megértsék a fogyatékkal élő emberek által elszenvedett elnyomás természetét. Kétségtelen, hogy ezen emberek elnyomás alatt állnak – azonban az ő elnyomásuk gyökerei némileg eltérnek a nők vagy az etnikai kisebbségek elnyomásához képest.
Nap mint nap szembesülnek diszkriminációval, legyen szó negatív attitűdökről vagy a társadalomból való kirekesztésről. A múltban azonban sokkal szélsőségesebb elnyomási formákkal kellett szembenéznünk.
A 30-as években Németországban a náci rezsim első áldozatai 100 000 fogyatékos ember – vagy „alacsonyabb rendűek”, ahogy akkor nevezték – volt. A fizikai és szellemi fogyatékossággal élő embereket Hitler „faji tisztaságot” hirdető ideológiája következtében mészárolták le.
Testük nem felelt meg az ideálnak, ezért megszabadultak tőlük – mielőtt a zsidók, romák, szakszervezeti tagok stb. sorra kerültek volna.
Tehát a fogyatékkal élő emberek elnyomása, akár történelmileg, akár napjainkban, nem kevésbé súlyos, mint más elnyomott csoportoké, például a nőké vagy a feketéké. Azonban nem teljesen ugyanaz a célja – a fogyatékos emberek elleni diszkrimináció egy kicsit más gazdasági indíttatásból fakad.
A kapitalizmusban a nőket olcsó munkaerőforrásnak tekintik (különösen a gyermekgondozás terén), valamint a munkaerő reprodukciójának forrásaként.
Ezért érdeke a kapitalizmusnak a nők folyamatos elnyomása. Ugyanakkor érdeke a rasszizmus elősegítése is, amely eszköz a munkásosztály gyengítésére és megosztására, ezzel csökkentve a munkaerőköltségeket.
Jövedelmezőség
A fogyatékkal élő emberek esetében az elnyomás gyökere abban rejlik, hogy a kapitalizmus mindent profit és jövedelmezőség szempontjából értékel – és ez befolyásolja, hogy a kapitalisták hogyan tekintenek ezekre a munkavállalókra.
A legtöbb munkáltató problémaként tekint a fogyatékos alkalmazottakra – valami nehézségre, valami másmilyenre, valamire, ami többe kerül nekik. Ez nem azt jelenti, hogy a kapitalisták képtelenek felismerni, hogy ezek az emberek lehetnek olcsó munkaerő forrásai.
Az elnyomás azonban más irányból indul ki – az alapfeltevés az, hogy a fogyatékkal élő emberek a kapitalizmusban értéktelenek, nem pedig hasznosak.
Tehát ezen emberek elnyomása a kapitalizmus mindent profitra redukáló hozzáállásának tükröződése – gyakorlatilag a kapitalizmus azt mondja, hogy ők feleslegesek. Ez különösen igaz gazdasági válságok idején – a fogyatékkal élő emberek ellátására szánt források mindig az elsők között érintettek.
Fontos, hogy megértsük a fogyatékkal élő emberek elnyomásának gyökereit, mivel ez a megértés egyben világossá teszi, hogy mi ellen harcolunk – és miért harcolunk ellene.
A fogyatékossági mozgalom kiindulópontja az, hogy nem tagadjuk a fogyatékosságok létezését, azt, hogy az embereknek vannak fogyatékosságaik. Maga a fogyatékosság azonban önmagában nem zárja ki az embereket a foglalkoztatásból, a társadalmi integrációból, az általános jólétből stb. Ezeket a dolgokat a társadalom tagadja meg.
A társadalom tagadja meg ezeket, amikor nem nyújtja meg a kirekesztés leküzdésének eszközeit, amikor nem biztosítja a fogyatékkal élő emberek számára a hozzáférést és a foglalkoztatást, amikor szükségtelenül elkülöníti őket.
Ez a kiindulópont – amit a fogyatékosság társadalmi modelljének nevezünk. És bár hatalmas előrelépés történt ezen kérdések tudatosságát illetően, még mindig sok a kirekesztés.
Sőt, sok fogyatékosság annak köszönhető, hogy milyen társadalomban élünk. A világon számtalan ember él fogyatékossággal a szegénység miatt – az alultápláltság, a környezetszennyezés, a munkahelyen hiányzó egészségügyi és biztonsági ellátás, vagy a kapitalizmus gondatlansága miatt.
Munkanélküliség
A fogyatékkal élő emberek számára a munkaerőpiacon való diszkrimináció a mindennapok része. Ha fogyatékos vagy, háromszor nagyobb valószínűséggel vagy munkanélküli, és hatszor nagyobb valószínűséggel utasítanak el egy állásjelentkezés után, mint ha nem lennél az.
Ha jelzed, hogy fogyatékkal élő vagy az állásjelentkezési lapodon, hatszor nagyobb valószínűséggel nem hívnak be interjúra.
Ha interjúra kerül a sor, hatszor nagyobb valószínűséggel utasítanak el az állásért. És ha a bérekről van szó, a legtöbb fogyatékkal élő embert alacsony bérű, alacsony képzettségű munkákra kényszerítik. Ez a valóság a fogyatékkal élő emberek számára a munkaerőpiacon.
Ennek a diszkriminációnak a kezelésére egyik megközelítés a Remployhoz hasonló szervezeteké – állami támogatású gyárak, amelyek fogyatékkal élő embereket foglalkoztatnak. Ezek az állami műhelyek az utóbbi években egyre inkább eltűnőben vannak. A Remploy leginkább akkor szerepel a hírekben szerepelt, mikor a gyárai bezárás szélén állnak.
Hagyományosan a Remploy a fogyatékkal élő munkavállalók elkülönítését jelentette – ezért a fogyatékossági aktivisták nagy része régóta ellenzi a Remploy működését.
Most a Remploy dolgozói harcolnak a munkájuk megvédéséért – de számos fogyatékossági alapítvány a kormány oldalán áll, és azt mondja, hogy a gyárakat be kell zárni.
Bár a szocialisták szeretnék, ha a Remploy a múlté lenne, ennek módja nem az, hogy kiválasztunk embereket és erőszakkal egy számukra ellenséges munkaerőpiacra dobjuk őket. Harcolnunk kell egy olyan munkaerőpiacért, ahol már nincs szükség speciális munkahelyekre a fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatásához.
A fogyatékkal élő emberek többsége alacsonyabb béreket kap, miközben a megélhetési költségek gyakran magasabbak számukra. Így nem meglepő, hogy körülbelül kétharmaduk a szegénységi küszöb alatt él.
Történelmileg az volt a nézet, hogy ha valaki fogyatékkal élő , és senki sem tud gondoskodni róla, akkor valamilyen intézménybe kell helyezni. Manapság az a hangsúlyos, hogy a megfelelő ellátás otthon biztosítva legyen – ami valódi előrelépés a társadalom attitűdje tekintetében.
Az utóbbi időben további előrelépések történtek, amelyek azt vizsgálják, hogy ki irányítja ezt az otthoni ellátást – a fogyatékkal élő személy vagy az ellátó szervezet.
Ha fogyatékkal élő vagy, nincs okod rá, hogy ne feküdj le este 11-kor, csak azért, mert valaki másnak 8-kor jobb. Az életedet nem úgy kell élned, mintha állandóan kórházban lennél.
Ezek a változások valódiak, de vannak problémák. A kormány sok szépet szónokol a gondozási környezet felszabadításáról, a fogyatékkal élő emberek valódi szabadságáról és választásáról stb. A valóságban azonban gyakran pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. A probléma az, hogy nincs megfelelő finanszírozás, különösen a helyi önkormányzatok szintjén.
Én egy fogyatékossági alapítványnál dolgozom. Vannak, akik több gondozást és támogatást kérnek tőlünk.
Azt mondják: „Egyedül vagyok – szükségem van valakire, aki éjjel bejön, mert éjjel használnom kell a mosdót. Tehát szükségem van valakire, aki néhány órára bejön.”
Megalázva
Ezekre a kérésekre a válasz egyre gyakrabban vagy (a) „Ne igyál vizet lefekvés előtt”, vagy (b) „Biztosítunk neked inkontinens bugyit.”
Tehát vagy teljesen megaláznak, vagy szomjan fekszel. A kormány a „felszabadításról” beszél, de nem biztosítja a forrásokat, hogy a fogyatékos emberek valódi választásokat tehessenek.
Camdenben, Észak-Londonban, ahol élek, korábban nem számítottak fel díjat a fogyatékkal élők otthoni ellátásáért – de ez mostanában megváltozott. Bárki, akinek több mint 30 000 font megtakarítása van, fizetnie kell, ahogy azoknak is, akik fogyatékossági életviteli járadékot kapnak.
Vegyünk például egy olyan embert, akinek egyetlen jövedelme a jövedelemtámogatás és a fogyatékossági életviteli járadék. Most a helyi önkormányzatok azt mondják, hogy vissza akarják kapni egy nagy részét ennek a fogyatékossági életviteli járadéknak, cserébe az ellátásért. Gyakorlatilag egy fogyatékossági adót fizetsz.
Találkoztam a konzervatív önkormányzati képviselővel, aki bevezette ezt a változtatást, és azt mondta: „Ez az Új Munkáspárt politikája – mi csak azt tesszük, amit a kormány szerint tennünk kell.” Nem sokan tudják, hogy most alapvetően fizetni kell a „kiváltságért”, hogy fogyatékos lehess.
Meg kell értenünk, hogy mi történik – és meg kell értenünk, hogy a fogyatékkal élő emberek jogaiért való harc egy másfajta társadalomért való harc, ahol az emberek szükségletei a prioritások, nem a profit.
Ez a cikk a Marxizmus Fesztiválon megrendezett A fogyatékosság politikája című előadás alapján készült. CD hangfelvételek az előadásról és más marxista találkozókról a Bookmarks weboldalán érhetők el: www.bookmarks.uk.com.
forrás: Socialist Worker