A történelem megértésének néhány legnépszerűbb megközelítése a legkevésbé meggyőző. A legtöbb ember még mindig azt tanulja, hogy a történelem a hatalmas királyok, néhány királynő, vallási vezetők és politikusok háborúiról, törvényeiről és szerelmeiről szól.
Azt tanítják nekünk, hogy a történelem egy út, amely az elnyomó múltból egy „dicsőséges jelenbe” vezet, és a liberális demokrácia diadalát jelenti. A rabszolgaság, a kolonializmus és a zsarnokság csak olyan gyűrődések voltak, amelyeket a felvilágosult vezetők kisimítottak.
De a végtelen előrehaladás fantáziáit mindig is durván megszakította a háború, gazdasági válság, klímakatasztrófa és politikai felfordulások.
A marxisták sajátos módon értelmezik a történelmi változást—oly módon, hogy az emberi tevékenységet, különösen a munkások tevékenységét, helyezik az események középpontjába.
Karl Marx nagyszerű felismerése az volt, hogy az emberek „maguk írják a történelmüket, de nem úgy, ahogy tetszik nekik, nem önként választott körülmények között, hanem olyan körülmények között, amelyek már léteznek, adottak és az előző generációk által továbbadottak.”
A változást elindítani kulcsszerepet játszanak a dolgozó emberek. A kommunista költő, Bertolt Brecht világított rá a rabszolgák és munkások rejtett szerepére a történelemben, amikor megkérdezte:
„Ki építette Théba hét kapuját?
„A könyvek tele vannak királyok neveivel.
„A királyok vitték a sziklás kőtömböket?
„És Babilon, amelyet annyiszor elpusztítottak.
„Ki építette fel a várost minden egyes alkalommal?”
Ahogyan Marx írta: „A történelem nem csinál semmit, „nincs hatalmas vagyona”, „nem vív csatákat”. Az emberek azok, akik mindezt megteszik.
A marxista történelemfelfogás a rejtett erőkre összpontosít, amelyek az emberi társadalom fejlődését alátámasztják.
Minden emberi fejlődés a termelőerők fejlődésén alapul—azokon a technológiai, gépi és munkaerőforrásokon, amelyeket a termelésben használnak.
A múltban ezek a termelőerők elegendő mértékben fejlődtek ahhoz, hogy a túléléshez szükséges dolgokon felül többletet hozzanak létre. A társadalom osztályokra szakad, egy kisebbség birtokolja a többletet, míg a többség nem részesül a javak élvezetéből. Az osztályok különböző érdekekkel rendelkeztek, és harcoltak a többlethez való hozzáférésért.
Ma a társadalmak több mint elegendő ételt termelnek ahhoz, hogy mindenkit etessenek. De a uralkodó osztály profitra tett törekvése azt jelenti, hogy egyesek éheznek.
A történelem az egymást követő társadalmi osztályok küzdelmei által formálódik, akik a saját érdekeik szerint próbálják alakítani a társadalmat.
Marx történelmi felfogása, amelyet történelmi materializmusnak nevezünk, segít megérteni, hogy a fejlődés nem elkerülhetetlen.
Marx valóban beszélt arról, hogyan befolyásolja a technológia a társadalmat. Az új technológia új lehetőségeket nyit meg a társadalmi változások előtt. A gőzgép feltalálása lehetővé tette az ipari kapitalisták számára, hogy uralkodjanak.
De a technológia nem teszi ezt egyedül, és nem automatikus, hogy a társadalom előre fog haladni. Túl könnyű elképzelni, hogy a kapitalizmus összeomlik egy klímakatasztrófa következményeként, ahelyett hogy átadná a helyét a szocialista szabadságnak.
Marxot és Engelst gyakran azzal vádolják, hogy mindent gazdasági kérdésekre redukálnak. De ahogy Friedrich Engels írta 1890-ben: „A történelem materialista felfogása szerint a történelemben végső soron meghatározó elem az élet valóságos termelése és reprodukálása. Ezen túl Marx és én soha nem állítottunk többet.”
A teljesen automatizált, luxuskommunizmus víziója nagyszerűen hangozhat, de az új technológia lehetőségeinek megvalósítása küzdelmet igényel.
A technológia mindig is azok kezébe kerülhet, akik ellenségesek a fejlődéssel szemben. A Kommunista Kiáltványban Marx és Engels azt állították, hogy az osztályharc kulcsfontosságú a történelem megértésében.
Ebben a küzdelemben a munkásosztály szerveződése, bizalma és megértése lesz döntő abban, hogy a társadalom előrehalad-e, vagy visszazuhan-e a barbarizmusba.
forrás: Socialist Worker