A fősodrú parlamenti pártok számára véget ért a kampányidőszak mint az életünk egy behatárolt terminusa. Kiterjedt és letaszítja a kultúrát a trónjáról.
A pártok – különösképp a kormánypárt, a háziellenzéke és a klónja – immár permanens kampányt művel. Miért? Mert megtehetik, ugyanis telik rá. A 90-es években ugyanis még nem volt meg az a multimilliárdos réteg, amely ezt zsebből finanszírozhatná, de azóta ennek nincs akadálya, és a tőke folytatta az amerikai módit, azaz a választások piacosítását, vagyis azok megvásárlását. Olyan szintű plakátkampányok vannak, és annyi vezető képét látjuk az utcákon ebben a formában, amihez képest a személyi kultusz kutyafüle volt.
Folyamatosak az összejövetelek, tüntetések, standokon való szórólapozás és néphülyítés, a közösségi médiás reklámok és sajtószereplések. Azonban, ha féléves távolságba kerül egy választás, akkor hirtelen és akkor és csakakkor előtűnik valami, ami addig sosem volt: aláírásgyűjtés.
Ez két fontos dolgot jelent:
1, Csalnak.
2, Nagy ívben tesznek a véleményünkre, azzal kapcsolatban, amit aláírtunk most, vagy amit nem írtuk alá, amíg nem volt közelben választás.
Még a Fidesz is aláírásokat gyűjt, pedig nekik azért már vannak listáik. Ilyenkor minden párt standjai ellepik az utcákat és láss csodát, olyan nyomásgyakorlást akarnak, amelyhez szükségük van a személyi adatainkra, amelyet ilyenkor önként átadunk nekik, mert nem szeressük a pedofilokat és az állatkínzókat.
„De az én kedvenc új pártom korábban is gyűjtött”. Persze, mivel ők nulláról indultak, a régi szereplők meg csak frissítenek és szereznek annyit még, amennyi kell.
Bizonyára már az olvasó is kitalálta: itt nem civil nyomásgyakorlás folyik, hanem adatbázisépítés, amely segítségre lehet a kopogtatócédulák során a létező emberek megkereséséhez (még így is illegális, mert adatbázis alapján keresték meg), valamint ha ez nem járt sikerrel, akkor kopogtatócédulák hamisításában.
Ez persze csak egy újabb adalék ahhoz, miért is nem legitimek azon piaci elven alapuló választási rendszerek, amelyeken milliárdosok pumpálnak kampányösszegeket tőkés pártoknak vagy kormányzatok korrumpálnak erre a célra állami eszközöket (és a saját ellenzéküket is építik ezzel), miközben a munkásosztály érdekképviselete tagdíjakból kénytelen tengődni.