A Police.hu közölt felhívást „szexuális kényszerítés bűntette” miatt egy menekültstátuszú illető előkerítése ügyében.
Természetesen a „szexuális kényszerítés bűntette” elítélendő és üldözendő, ahogy ezt a rendőrség nagyon helyesen is teszi.
De! Bizonyára Önök is észrevették, hogy hazánk szélsőjobboldali fele jelenleg úgy osztja az elkövető fényképét, mintha a saját élete függne tőle. Ezek a politikai propagandisták és erkölcscsőszök most végre megkapták, amit szerettek volna, nem létező „migránsbűnözést”.
Szintén túlzott figyelmet kapott az elkövető menekültstátusza, amelynek semmi köze a bűncselekmény elkövetéséhez, mégis kihangsúlyozták (nem véletlenül, hiszen ez politikai cél.)
Eddig is volt „migránsbűnözés”, de csak a neonáci kamusajtóban soha meg nem történt bűnesetekről, amelyekről végül rendre kiderült, hogy álhír. (Ez persze nem jelentett semmit, a kamubűncselekmények is elegek voltak a Fidesznek a kétharmadhoz és a Jobbiknak a parlamentbe jutáshoz.)
Most úgy tűnik, a hír nem kamu, hanem tényleg megtörtént. A közösségi média és a neonácik persze most ontják magukból, hogy „migránsbűnözés” van, és hogy kasztrálni kellene. A primitíven erőszakos emberi ösztönök mellett csupán egy dolog sikkad el. Maga az áldozat.
A szélsőjobboldal nagy ívben tesz arra, hogy egy Nőt bűncselekmény áldozata lett. Az ő lelke, érzései és további sorsa őket nem érdekli. A hasonló sorsú nők sorsa és érzései sem érdeklik őket, és az sem, hogy a további eseteket megelőzzék. A szélsőjobboldalon jelenleg a cél: propagandacélokra kihasználni egy esetet, amelyre már három éve várnak.
A szélsőjobboldal jelenleg nem elkeseredett, hogy egy magyar nőt megerőszakolnak. A szélsőjobboldal jelenleg nagyobb orgazmusban tör ki, mint maga az elkövető!
A szélsőjobboldali hatalom pártjainak képviselői, aktivisták ezrei szeme nem a szomorúságtól és együttérzéstől könnyes, hanem az örömtől, hogy „Végre, megérkezett a migránsbűnözés”. Amiről már három éve szónokoltak, az most itt van. Ők megmondták előre!
Csak közben nők ezreit erőszakolták meg magyar, nem-menekült honfitársaink. A statisztikák szerint naponta legalább 2-3 nőt megerőszakolnak hazánkban. Csak ahogy a jelenlegi bűneset áldozatára, ezekre a nőkre is nagy ívben tesz a szélsőjobboldali propagandistatömeg és maga a hatalom.
Ha Németországban valakit „Allah Akbar” felkiáltással megkéselnek, az Magyarországon két hétig hír. Ez alatt a két hét alatt kb. 50 másik német embert ölnek meg nem-migráns németek, csak ők nem érdekelnek senkit. Ha nem migráns öl vagy erőszakol meg, akkor senkit nem fogsz érdekelni!
A menekültválság három éve alatt 3-4000 nő esett hazánkban nemi erőszak áldozatává, akiknek a jelenlegi rendszerben teljesen felesleges a hatóságokhoz fordulniuk, mert az ő esetükben nem lesz fényképpel és névvel ellátott körözés a „rendőrség” honlapján, nem fogják ügyvédek segíteni őket, nem fogják megvédeni vagy biztonságos helyen elhelyezni őket.
Szintén mellőzöttek azok a nők, akiket családon belüli erőszak halálos áldozataivá válnak. Kéthetente egy nőről beszélünk! És persze férfiakról is! Ezekért a nőkét és férfiakért nincsenek kormányzati programok, megelőző intézkedések és szociális háló, amely segítené, hogy ezek a tragédiák ne történhessenek meg.
És minő meglepetés: 2015-ben pont a jobboldal szavazta le a családon belüli erőszakkal foglalkozó Isztambuli Egyezmény hazai ratifikálását. Akkor ennek az ex-Jobbikos, most Mihazánkos, szélsőjobbos Dúró Dóra volt az élharcosa, de nem csak a Jobbik, hanem a Fidesz-KDNP sem szavazta meg az egyezményt.
Most a jobboldalnak hála, mindenki ismeri az elkövető arcát és nevét. De ki emlékezik a Bőnyben egy neonáci szervezet vezetője által gépkarabéllyal fejbelőtt rendőr őrnagy (posztumusz alezredes) nevére és arcképére?
Már nem az első eset, hogy a szélsőjobboldal kever bizonyos jelenségeket. Például az állatvédelmet az emberkínzással, a nővédelmet a menekültvadászattal. Ahogy a szélsőjobbosok állatvédelmi törekvéseiben a legutolsók voltak az állatok (és első a pártok és mozgalmak propagandája), úgy ebben az esetben is megint elveszett az áldozat.
Úgy látszik, megint csak az alternatív és a szó nemes értelmében radikális baloldal lesz az egyetlen, amely az áldozattal és az összes más áldozattal is törődne.