Az ellenség a kapuknál van. Olaszországban fasiszták vannak hatalmon, Franciaországban és Ausztriában közel állnak hozzá, és Németországban is egyre nagyobb a befolyásuk.
A szélsőjobboldali pártok választási sikereket értek el és áttöréseket hoztak Nagy-Britanniában, Hollandiában, Finnországban, Svédországban, Belgiumban, Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban, Portugáliában, Görögországban és Spanyolországban.
Olaszországban Giorgia Meloni az Olasz Testvérek pártjával kormányoz, amely a Benito Mussolini fasiszta diktátor szövetségesei által alapított Movimento Sociale Italiano folytatása.
Franciaországban Marine Le Pen Nemzeti Gyűlése (RN) a francia fasizmus hagyományait követi. A legutóbbi parlamenti választáson több szavazatot kapott, mint bármelyik másik párt.
Az Osztrák Szabadságpárt, amelynek első vezetője egy náci SS-tiszt volt, vezeti a közvélemény-kutatásokat a szeptember végén esedékes választások előtt.
Az Alternative für Deutschland (AfD), amelynek van egy neonáci szárnya, és vezető tagjai nemrég nyílt nácikkal találkoztak, szombaton megnyert egy tartományi választást. Emellett Donald Trumpnak is esélye van arra, hogy második ciklust nyerjen az Egyesült Államokban.
A szélsőjobboldal a kapitalista válságból és a főáramú pártok rasszizmusából profitál. A bevándorlók és menekültek elleni támadások, az iszlamofóbia és a megosztottság egyre mélyebben gyökerezik a társadalomban.
Ennek következménye több bevándorló halála lesz a határok átlépése közben, több erőszakos támadás muszlimok ellen és több menekült kitoloncolása.
Európa-szerte a konzervatív és szociáldemokrata pártok évek óta támogatták a rasszizmust, miközben nem tudtak javítani a munkásosztály életkörülményein. Tommy Robinson és a Reform UK profitál Keir Starmer bevándorlásellenes politikájából. A hivatalos politika, amely tele van rasszista hazugságokkal, lehetővé teszi a szélsőjobboldal növekedését, a rasszizmus normalizálását és a rendszer iránti harag táplálását.
És a következmények halálosak lesznek, ha a szélsőjobboldal tovább terjed. Az augusztusi erőszak Nagy-Britanniában csak egy halvány előjele lehet annak, ami még vár ránk.
De a szélsőjobboldal és a fasiszták sikere nem elkerülhetetlen – a status quo elleni mély haragot a baloldal is magához vonzhatja, nemcsak a jobboldal.
Ehhez a baloldalnak foggal-körömmel vissza kell vágnia. Amikor egy mainstream politikus rasszista hazugságokat terjeszt, könyörtelenül szembe kell szállni vele.
A szakszervezetek vagy a baloldali reformista képviselők félénk módszerei nem elegendők. Radikális munkásosztály-akciókra van szükség.
A szélsőjobboldal és a fasiszták továbbra is kisebbségben vannak. Le lehet őket győzni. De ehhez a baloldalnak a lehető legelszántabb egységfrontokat kell létrehoznia.
Támadásba kell lendülnünk, támadva a gazdagok vagyonfelhalmozását, a politikusok háborús uszítását és a kapitalizmus mély kudarcait. Olyan munkásmozgalmat kell építenünk, amely valós alternatívát kínál a vezetőkkel szemben.
forrás: Socialist Worker