A sajtószabadság totális felszámolása az orbáni fasisztoid diktatúra alapvető törekvése.
A fasizálódó, feudalizálódó, klerikális, neoliberális kapitalista diktatúra ugyanis csak hazugságokkal képes fenntartani magát.
Az Index bedarálása már régóta várható volt, hasonlóan a többi tehetségtelen rendszerlaphoz, amelyek ellenzékinek próbáltak tűnni.
Szomorú ezt mondani, de az ellenzéki sajtó igenis kőkeményen hozzásegített ahhoz, hogy a Fidesz-rezsim megássa a sírját. Ez érvényes nemcsak az Index mostani esetére, hanem a Népszabadság kicsinálására is, és most felkészülhet ugyanígy a 444, a HVG és a többi kapitalista „ellenzéki” médiatermék.
A sajtószabadság kicsinálása ellen nem most kellett volna tiltakozni, hanem már bőven a jelenlegi „ellenzék” egykori uralma alatt, a Gyurcsány-Bajnai-kormányok érájában, amikor is hazánk egy jelentős politikai áramlatának üzeneteit lényegében cenzúrázták a magyar sajtóból.
A mi pártunk és mozgalmunk – az alternatív baloldal – véleménye, sajtóközleményei, rendezvényei nem csak az Orbán-féle sajtóban nem jelenhettek meg. Az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 tevékenységéről már a megszületése óta tilos volt közvetíteni, legyen szó a magyarországi „sajtó” akármelyik szegmenséről.
Márpedig a médiamegjelenés kulcsfontosságú egy politikai szervezet számára. Aki alól ezt a talajt kihúzzák – és a tőkések által bitorolt média miért is ne húzná ki a vele ellenséges munkásszervezetek alól -, esélytelenül végez bármilyen népszerű politikai tevékenységet.
A hazai munkásmozgalom lényegében már 30 éve nem kap megszólalási lehetőséget a médiában, vagy néha csak valamit mutatóba, mondjuk olyan nagyformátumú eseményeknél, mint a vöröscsillag-per, amely során a strasbourgi emberi jogi bíróság elítélte hazánkat. Az alsóbb osztályok pártjainál ez a médiamegjelenési ingerküszöb, közben a tőkés média a fasiszta pártok nyilatkozatait egyről egyre közli, a rendezvényeikről és akármelyik undorító büfögésükről is beszámol.
Akkor kellett volna sírni, amikor a nácik szót kaptak minden médiafelületen, a radikális baloldal pedig nem.
A hazai környezetvédők, szakszervezetek, baloldali pártok, civilek, rendszerkritikus szervezetek ugyanúgy a média margójára kerültek, mint pártunk, az Európai Baloldal, és ebben cinkos volt a Népszabadság és az Index is, amelyek teljesen megérdemelten mentek a süllyesztőbe, utóbbi a Habony-birodalom goebbelsi kelléktárába. Ebben cinkos a 444, a HVG és a Népszava is, amelynek hiába dobálunk ki hetente több lényegi kérdésről értekező sajtóközleményt, azokat eltitkolják, amely csak a rendszert erősíti, ráadásul olyan szintre, hogy ők is bedarálásra kerüljenek.
Amennyiben az elmúlt 20 év nem azzal telt volna, hogy ezek a szervezetek teljes mértékben ignorálják a pártunkat és a velünk szövetséges környezetvédő, civil és rendszerkritikus mozgalmat, akkor létrejöhetett volna egy erősebb alternatív baloldal. Akár egy 1%-os rendszerkritikus baloldali párt is ezerszer többet tehetett volna a hazai demokrácia védelméért és a munkásosztály jólétéért, mint akárhány „liberális kapitalista demokrata”.
Erősen kétséges, hogy a politikailag tehetségtelen és hülye „ellenzéki” sajtó maradéka felmérje, miért történik vele, az ami és mit tehet ellene. Pesszimisták vagyunk azzal kapcsolatban is, hogy az „ellenzék” vagy az elnyomott nép felméri a radikális baloldal kulcsfontosságát az Orbán-rezsim elleni küzdelemben, hiszen most inkább a nácikkal való elvtelen és elmebeteg kollaborációtól várja mindenki a csodát. Aki teheti, meneküljön.