Antirasszisták mozgósítottak Orbán Viktor magyar miniszterelnök nagy-britanniai látogatásakor, kiemelve, hogy Boris Johnsonnal együtt „bűntársak”.
Nem azért, hogy lebecsüljék Orbán rezsimjének szélsőjobboldali karakterét. Az antiszemitizmusa, a megátalkodott iszlamofóbiája, a romák üldözése és a bevándorló-ellenes hisztéria, kombinálódott a kiszámított a tekintélyuralommal, amellyel önmagának elsöprő hatalmat garantál a rendeletekkel való kormányzással.
De nem engedjük meg magunknak a luxust, hogy Orbán rezsimjét anomáliaként kezeljük. Találkozója Johnsonnal nem véletlen.
James Landale, a BBC diplomáciai szakértője reflektál a csatorna Downing Street-i propaganda-eligazításainak futószalagjára való növekvő hasonlóságra, mikor megkérdezi: „Mi a fenéért döntött úgy Johnson, hogy [Orbán]… meleg fogadtatásban fog részesülni?”, majd utalt számos nem meggyőző magyarázatra a 10-es számból. [a brit miniszterelnöki hivatal címe – AMI]
Ez onnan, hogy nem akartak udvariatlanak lenni, mikor Orbán szólt, hogy beugrana, addig terjedt, hogy nyomást akarnak rá helyezni, hogy erősebb vonalat húzzon meg Oroszországgal és Kínával.
Senki sem említette az Orbán és Johnson közti párhuzamokat –, utóbbi szintén olyan vezető, akinek szintén hosszú listája van rasszista megjegyzésekből, és akinek törvénykezési rendje a rendőrségtől, a bűnözéstől, az ítéletektől és a bírósági törvényektől a menekültrendszer szétzúzásáig szintén veszélyesen drákói és bevándorló-ellenes.
Nem is mutattak rá a geopolitikára. Orbánt talán idegesíti az EU-t, hogy orosz és kínai vakcinákat importál, de ő nehezen Moszkva szövetségese: Magyarország NATO tagállam, amely részt vesz a jelenlegi, Oroszországot ingerlő Defender Europe 2021 hadgyakorlatokban, valamint legközelebbi EU-s partnere az erősen oroszellenes lengyelországi rezsim.
A revansista „Nagy-Magyarország” narratívájában és Horthy Miklós diktátor bálványozásában sok közös van a náci kollaboránsok dicsőítésével Ukrajnában, valamint a második világháború történelmének újraírásával, amely Oroszországot agresszornak állítja be és rehabilitálja a kelet-európai fasiszta rezsimeket.
Múlt hónapban Orbán vendégül látta Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnököt és Matteo Salvinit, az olasz szélsőjobboldali Liga vezetőjét Budapesten, ahol ígéretet tettek Európa nacionalista vonalainak újraélesztésére.
A koherens európai politikai jobboldal kiépítésének kulcsfigurájaként Orbán hasznos partner volt Johnson konzervatívjainak, miközben az ő szemszögéből Johnson győzelme Jeremy Corbyn újraéledt szocialista mozgalma felett, valamint egy autoriter és idegengyűlölő politikai „középpont” kialakítása felkeltette a figyelmét e férfiú iránt.
Az ez elleni mozgósításhoz szükséges az erőegyensúly világos látása. Nagy-Britanniában az a tendencia, hogy a nacionalizmust a Brexit prizmáján át figyeli, torzítja a képet, amely az antirasszistákat arra vezeti, hogy egyesüljenek a liberalizmussal, a piacokkal és magával az EU-val.
Ez probléma, amikor az EU bevándorlási politikája – amellyel Orbán dicsekszik – teljesen megegyezik a sajátjával, egy „közösen képviselt állásponttal”, amely befejezte az EU kutató-mentő misszióit, betiltotta az önkéntes mentéseket, ami miatt ezrével fulladnak meg a menekültek.
Elvakítja a baloldalt a liberálisok azon szerepe iránt, amelyet a tekintélyuralmi jobboldal megerősödésében játszottak. A másik európai vezető, aki rendeletekkel kormányoz, elszabadítja a dühöngő rendőri erőszakot a tüntetők iránt és mélyen iszlamofób nézetet képvisel, a francia elnök Emmanuel Macron, akinek 2017-es megválasztását diadalként ünnepelte a liberális közép.
A francia politika már annyira szélsőjobbra tolódott, hogy Michel Barnier egykori Brexit tárgyaló már teljes bevándorlási tiltást követel a következő öt évre, a hadsereg tisztjei muszlimok elleni „polgárháborúra” figyelmeztetnek, és a felmérések szerint nyolc hónapja a fasiszta Marine le Pen áll első helyen a jövő évi elnökválasztásokra.
Nem kell elkeserednünk. Az elmúlt évek szocialista újjáéledése nem tűnt el, és a Palesztina melletti és az eljárási törvények elleni mozgósítás megmutatja, hogy a baloldalban még van tűz. A tiltások és elnyomás ellenére hasonló demonstrációk voltak szerte Európában.
De független, szocialista, antirasszista mozgalmat kell építenünk, amelyet nem kompromittál a bukott piaci modell, sem a liberális „közép”, amely folyamatosan a nacionalista jobboldal felé tendál.
forrás: Morning Star