Az Európai Bizottság által beterjesztett javaslatok a magas energiaárak mérsékléséről nem csak veszélyes fosszilis üzemanyag függőségbe taszítanak minket, de tele vannak ellentmondásokkal és következetlenségekkel is.
Íme a legfőbb 5 ok, amiért ezen intézkedéseknek semmi értelmük:
1, A magas energiaárak mögötti probléma a piac. Hogy akarják megoldani? Nem a piac megváltoztatásával.
Az EU energiapiaca 2021 ősze óta elszabadult. Az európai emberek villanyszámlái az egekben, miközben a nagy energiavállalatok vezérigazgatói nyilvánosan úgy ünneplik a fosszilis üzemanyagárakat, mint valódi „pénzgyárakat” a szektor számára. Egy év után és az ukrajnai háború kitörésével a Bizottság és a Tanács végre elismerte az új energiajavaslataival, hogy a piac nem működik. Miközben ezt jó hírnek is tekinthetnénk, az EU válasza enyhén szólva rejtélyes. Azt képzelhetnénk, hogy ha a probléma a piac, akkor azon kellene változtatni, de nem úgy tűnik, hogy erre gondolnának. A Bizottság által hozott minden javaslat társul azzal a figyelmeztetéssel, hogy „ne torzítsuk az Egységes Piacot”. A kérdés, amelyet fel kell tennünk, hogy ha a piaci modell kudarcot vallott Európa szerte emberek milliói számára, akkor miért nem akarunk változtatni rajta?
2, Szenved a számlák befizetésével? Pénzügyi támogatásra van szüksége? Akkor fagyjon meg a sötétben!
Miközben minden tagállam azért tülekszik, hogy pénzügyi támogatást nyújtson a nép számára és a vállalatok emelkedő energiaárakkal szembesülnek, az EU Bizottság figyelmezteti a kormányokat, hogy ne csökkentsék a fogyasztói árakat. A Bizottság szerint, „ha a fogyasztók nagy része kompenzációt kap a teljes áremelkedésre”, azzal kisebb ösztönzést kap, hogy csökkentse a fogyasztását. Hasznos lenne emlékeztetni a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az energiaszektor több évtizednyi privatizációja miatt európaiak milliói nem engedhetik meg maguknak a megfelelő fűtést és világítást az otthonaikban, a legsérülékenyebb háztartások pedig bennragadnak a fosszilis üzemanyagok használatában. Az európaiak 90%-a gondolja, hogy az EU-nak biztosítania kellene a tiszta és megfizethető energiához való hozzájutást, szóval nem az ösztönzés hiánya, hogy nem csökken a fosszilis üzemanyagok felhasználása, hanem a EU politikai bukása, hogy nem képes megadni, amire az embereknek és a bolygónak azonnal szüksége lenne.
3, El kell vetni a fosszilis üzemanyagoktól való függőséget. Hogyan? Hogy több gázt vásárolunk, ostobák!
Egy hónapja az EU úgy szól, mint egy törött hanglemez: „csökkentenünk kell az orosz gáztól és fosszilis üzemanyagtól való függőségünket,” „lökést kell adni az energia átállásnak”. Azt hinnénk, hogy ez azt jelenti, hogy a befektetéseinket eltoljuk a fosszilistól megújulók felé. Persze nem ez történik. A Bizottság által előretolt új javaslatokban azon van a fókusz, hogy az orosz gázt cseppfolyós amerikai és katari gázra cseréljük. Ez cserébe sokkal nagyobb gázinfrastruktúra beruházást igényel, amely évekbe telik, mire működőképes lesz, továbbra is rákényszerítve Európát a fosszilis üzemanyagok használatára. Remélhetnénk, hogy a cseppfolyós gáz új beáramlása az EU energiarendszerébe csökkentheti az árakat, de ismét pont nem ez a helyzet, hanem fennáll annak kockázata, hogy az árak még magasabbra emelkednek.
4, Elefánt a hálózatban: az energiamultik és a csillagászati profitjuk
Az EU Bizottság ezen új javaslatcsomagjával számos intézkedést irányoz elő a villamosárak csökkentésére, akár közvetlenül a kereskedői oldalon, vagy indirekten a teljes piacon. Mindazonáltal érdekes, hogy ezen lehetőségek közül számos gázvásárlást irányoz elő, valamint „új energia partnerségeket”, biztosítva, hogy a közpénzek direkten a nagy energiavállalatok kezébe kerüljenek. Az elsődleges tehát, hogy továbbra is zsíros csekkeket adhassanak a multik kezébe az olyan piaci beavatkozásokkal, mint az árkontroll, valamint a fosszilis üzemanyag alapú generátorok miatt kompenzációk. Pontosan mennyi pénzt kell még a nagy energiavállalatoknak adnunk, hogy tovább pusztítsák a megélhetésünket és a bolygónkat?
5, Nincs egyszerű válasz a magas energiaárakra… tényleg?
Pedig van. Az energiaszektor több évtizede tartó privatizációja egy illékony rendszert hozott létre, amely az európai emberek számára uzsoraszámlákat jelentett, miközben a nagy energiavállalatok percenként 220 ezer dollárral töltik meg a bőröndjüket. Az energiaválságra adott válasz valójában nagyon is egyszerű és előremutató: államilag kontrollált energiarendszer, amely valóban reagál az emberek igényeire. Ez azzal jár, hogy meg kell változtatni a marginális piacot, szét kell választani a gáz és villany ármodelljét és további késedelmek nélkül óriási befektetések kellenek a megújulókba.
EP Baloldal