A környezet vagy Föld Anya védelme női dolog a Scientific American magazin decemberben publikált, új tanulmánya szerint, amely megmutatja, hogy „a nők felülmúlták a férfiakat a környezetvédelmi akciók területén; minden korcsoportban és országban.”
A „Férfiak ellenállása a zöld viselkedésnek, mert férfiatlan” című cikk azután jutott erre a következtetésre, miután lefolytattak egy széles kutatást 2000 amerikai és kínai férfi és nő között. A tanulmány megmutatja, hogy a férfiak alapvetően „férfiatlannak” tekintik, ha vászonzacskót kell használniuk a nejlon helyett.
A mű rávilágít az olyan célú marketing fontosságára, amely a férfiakat férfiasnak érezteti, ha „zöld” termékeket vesznek, amellyel ahhoz a kínos konklúzióhoz érhetünk, hogy „a férfiak, akik biztonságban érzik magukat a férfiasságukban, kényelmesebben fogják érezni magukat, ha zöldet vesznek.”
Továbbá megpróbál követni néhány viselkedésformát, amellyel kicsit tovább megy ebben a tekintetben, magában foglalva, ahogy a patriarchátus az egyik fő okká vált a bolygó környezetének elpusztításában. Donald Trump sem kivétel, ahogy tagadja a klímaváltozást és ösztönzi a pusztító attitűdöt a háborútól a fogyasztásig.
Három nézőpontot javaslok, amelyek kiegészíthetik és ezzel befolyásolhatják a férfiak világát, és nem úgy, hogy elfogadunk politikailag korrekt attitűdöket (a cinizmus és kettős beszéd adagjaival), hanem hogy hozzájáruljunk a népek kollektív emancipációjának folyamatához.
Az első a háborús kapitalizmushoz vagy az eltulajdonítás felhalmozódásához, a negyedik világháborúhoz kapcsolódik, amelyet jelenlegi is megszenvedünk. A rendszer változása, amely felgyorsult az elmúlt évtizedben, nem csak több háborút és erőszakot provokált, hanem alapvető kulturális változást: az alfahímek elburjánzását a nagy és hatalmas államok uralkodó vezetőitől a szomszédság arrogáns férfijaiig, akik próbálják megjelölni a területüket, és természetesen azt is, amit uralnak és mindenekfelett a nőket is, akiket uralnak.
A megszerzett geopolitikai izomerő megengedi ezt a pozicionálást a hegemón birodalmak hanyatlásának korában. Ezt kiegészíti a megszámlálhatatlan kis alfa-macsóférfi megjelenése a népi szektorok területén, ahol drogárusok és paramilitáris fegyveresek próbálják helyettesíteni a papot, a körzeti megbízottat és a „családapát” úgy, hogy ellenőrzik a lentiek mindennapi életét.
A második nézőpont már benne van az említett tanulmányban, amely így végződik: „a nők megpróbálnak egy ökológiaibb életet élni, mivel kevesebb hulladékot termelnek, többet újrahasznosítanak és kisebb szénlábnyomot hagynak.”
Ez direkten a reprodukcióra (újratermelésre) utal, amely a forradalmak holtpontja, hűen a szélsőséges termeléshez, hogy állítólag meghaladják a kapitalista országokat. Az ipari termelés és az ipari munkás központi tényező volt az új világ felépítésében Marxtól és tovább. Párhuzamosan a reprodukció és a nők szerepe mindig kevesebb figyelmet kapott.
Képtelenek vagyunk harcolni a kapitalizmussal vagy a patriarchátussal, valamint megvédeni környezetünket vagy gyermekeinket, ha nem helyezzük el magunkat a reprodukcióban, amely – precízen – az életünkkel való törődés. Megértem, hogy a reprodukció szintén lehet egy férfi kérdése is, de ez olyan kifejezett politikát igényel ezirányban, mint a comandantáké (női parancsnokok), akik összehívták a női gyűléseket a Morelia Caracoljában (mexikói zapatista közösség).
Ahogy a Harcos Nők Első Nemzetközi Politikai, Művészeti, Sport és Kulturális Gyűlését összehívó comunicado (közlemény) mondja, a zapatista férfi „szolgálatban lesz a konyhában és mosogat, meg amit még kell.” https://chiapas-support.org/2018/01/05/zapatista-women-convoke-international-womens-gathering/
Ezek a feladatok kevésbé forradalmiak, mint az „vonalat meghatározó” színpadon állni (ahogy délen mondjuk)? Kevésbé láthatók, de ők a rejtett tartalékok, akik a nagy tetteket lehetővé teszik. Hogy bevonjuk magunkat a reprodukcióba, nekünk, férfiaknak erős gyakorlásra van szükségünk, hogy korlátozzuk az egónkat, méginkább ha forradalmi egóval van dolgunk.
A harmadik nézőpont talán a legfontosabb: mit tanulhatunk mi, heteroszexuális és baloldali férfiak a feministáktól és a női mozgalmaktól?
Az első az lenne, hogy felismerjük, hogy a nők sokkal többet fejlődtek, mint mi az elmúlt évtizedekben. Más szavakkal, lehetünk szerényebbek, hallgathatunk, kérdezhetünk, megtanulhatunk félreállni és csendben maradni, hogy más hangok is hallhatók legyenek. Az egyik, amit megtanulhatunk, hogy állhatnak ki élcsapat vagy hierarchizált apparátusok nélkül, központi bizottság nélkül és annak szüksége nélkül, hogy elfoglaljuk az állami kormányzatot.
Hogy voltak képesek ezt végrehajtani? Szervezték egymást, egyenlők között. Dolgoztak a belső patriarchátusban: az apa, a jól beszélő vezető vagy a főnök között. Ez nagyon érdekes, mert a nő, aki harcol, nem termeli újra (nem reprodukálja) ugyanazon szerepeket, ami ellen harcol, mivel nem a női elnyomó lecserélése zajlik férfi elnyomóra, sem baloldali elnyomóé jobboldali elnyomóra. Ezért is mondom, hogy sokat fejlődtek.
A második, amelyet megtanulhatunk, hogy a politika, amelyet a nagy és jól megvilágított médiatermékek folytatnak programokkal, stratégiákkal és grandiózus beszédekkel, semmi más csak az uralkodó rendszer újratermelése (reprodukciója). A nők politizálták a mindennapi életet, a főzést, a konyhát, a gyereknevelést, a szövés és gyógyítás művészetét sok más dologgal egyetemben. Azt hinni, hogy mindezeknek kicsi jelentőségük van, és hogy hierarchiák léteznek egy dimenzió és egy másik között, ugyanaz, mint a nők, akik folyamatosan az alfahímektől várják, hogy emancipálják őket.
Bizonyára vannak más témák is, amelyeket megtanulhatunk a női mozgalmaktól, amelyekről nem is tudok vagy még fel kell fedeznünk őket. Ami fontos, hogy ne legyen már kész válaszunk, hanem véssük egymásba az egyszerű szerénységet, hogy tanulhassunk a csodálatos női mozgalmaktól, amelyek megváltoztatják a világot.
Írta: Raúl Zibechi
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornadában