A MI IDŐNK
  • Főoldal
  • Bemutatkozás
  • Impresszum
  • Manifesto of the European Left
  • English

A MI IDŐNK

AZ EURÓPAI BALOLDAL PORTÁLJA

Menu
  • Hírek
    • Belföld
    • Külföld
  • Forradalom
  • Antiimperializmus
  • Antifasizmus
  • Elemzés
  • Programok
  • Tudomány
  • Kultúra
  • Történelem
  • Európai Baloldal
  • EP Baloldal
  • Környezetvédelem
  • Ateizmus
  • Kurdisztán
  • Koronavírus

Soha többé – Egy éve történt a hanaui neonáci terrortámadás

2021. február 21.

A jobboldali terrortámadások listája hosszú a német szövetségi köztársaságban.

Olyan hosszú, hogy alkotmányos valóságként fogalmazható meg: „Nem történt tisztázás.” Legalábbis a szavak értelmében: nem volt valósághű és átfogó. A náci bűncselekmények megbüntetése iránti tétlenség az NSZK első 30 évét jellemezte, a kivételek csak a szabályt erősítették. Azóta ez legalább 40 évig folytatódott. 1980 augusztusában egy hamburgi menekültotthon elleni gyújtogatásos merényletben két vietnami halt meg. Egy hónappal később a müncheni Oktoberfest elleni pokolgépes merénylet 13 ember életét követelte, 221-en sérültek meg, sokan súlyosan. 2020. július 7-én az újonnan elindított nyomozás ismét eredménytelen maradt.

A 2020. február 19-ei hanaui gyilkosságokra is érvényes: A magányos tettes pletykája egy azóta bevált formula. Ezért állt a fasiszta NSU (Nemzetiszocialista Underground) banda állítólag három pajtásból. Walter Lübcke gyilkosa vagy gyilkosai már a merénylet előtt egy politikai vákuumban éltek. A hallei merénylők sem a gyerekszobájukból bújtak elő az ítélet szerint.

Mindenki tudja: A jobboldali terroristák sosem voltak egyedül, a legtöbb esetben az állam már a merényleteik előtt nagyvonalúan bánt velük. Végülis „közülünk” valók. Például Hanau esetén: A merénylő a politikai és pszichikai feltűnőségei ellenére fegyvertartási engedéllyel rendelkezett. Ahogy az összes többi is nyilvánossá tette az interneten a rasszista mocskát, összeesküvéselméleteit és erőszakfantáziáját. Az állami bánásmód a merényletek túlélőivel és az áldozatok hozzátartozóival már kevésbé volt barátságos.

Ennek megvannak a módszerei, még a legmagasabb politikai szinteken is. Akik Klein tábornokot 2009-ben az afganisztáni Kundusban elkövetett háborús bűncselekménye után pártolták, világossá akarták tenni, hogy ebben az országban kik uralkodnak és kik a rossz gyerekek. Az is időbeni egybeesés volt, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága röviddel a hanaui évforduló előtt egy nácítlanítási bizonyítványt állítottak ki a német hatóságoknak: Az esetben körültekintően megállapították – a tényállást tekintve cinizmus -, hogy a Németet a parancsára embertömegeket lebombázó amerikai pilóták kifejezetten tájékoztatták a nagyszámú civilről.

Az ítélet az ügyben tehát nem véletlen: Aki Kundust úgy ússza meg, mint egy fiatalkori botlást, szintén aki ebben a hónapban ismét Afganisztánba megy, nem tudja és nem is akarja feltárni a jobboldali terrort sem Hanauban, sem máshol. Alapos önvizsgálatot kell tartania.

forrás: junge Welt

Antifasizmus, Elemzés, EJEB, Hanau, Klein, Németország, neonáci terrorizmus, NSU, NSZK, szélsőjobboldali terrorizmus
Facebook Pagelike Widget

RSS | Atom

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2023 A MI IDŐNK.

Magazine WordPress Theme by themehall.com