Egy Fideszhez hasonló, válságban tengődő, jobboldali rezsim, amely képtelen megoldani a társadalmi és gazdasági nyomor problémáit, kénytelen permanens hazugságokhoz és agymosó propagandához folyamodni.
Ha már csomó pénz vándorol a tőkéhez, az oligarchákhoz és már a szegényeknek nem jut, akkor is etetni kell őket valamivel: hazugságokkal. Ebből nőtt ki a gyűlöletkampány migránsokkal és Sorossal. Ha már a nagytőke képtelen demokratikus módon megtartani az uralmát, akkor a diktatúrára, annak is a fasiszta formájára fog lassan áttérni, ezt éljük át itt és most Magyarországon.
A hazugságok és ferdítések persze lebuktatható és kivesézhetők, kérdés, mit érünk vele?
Mi azért mégis megpróbálnánk a legújabb Szijjártó gyöngyszemet elemezni, hiszen kiváló példája a számtalan logikai vagy érvelési hiba egyikének. Ezeket a hibákat már korábbi cikkünkben is összefoglaltuk a hazai jobboldal példáival szemléltetve.
Hibának hívjuk ugyan az eredeti zsargont használva, azonban jelen esetben tudatosan elkövetett ferdítésről van szó. Szijjártó épp egy svéd politikusnő kritikájára reagált. Szijjártó szerint:
„Magyarország a családokra költi a pénzt, nem a migránsokra”.
Ez az demagóg populista ostobaság nem csak Szijjártó szájából hangzott már el, hanem alaovető kampányszlogen a Fidesz-vezérkartól.
Kezdhetjük azzal, hogy önmagukra megint Magyarországként hivatkoznak, pedig a magyar kormánynak semmi köze Magyarországhoz, sőt, szöges ellentétben állnak egymással.
Ami a lényege, az a Szijjártó által felvázolt, hamis dilemma.
Mi az a hamis dilemma?
Mikor valaki egy vitában a leszűkíti a kimenetel alternatíváit, általában két végletszerű dologra, és azt szembeállítja egymással úgy, hogy az általa képviselt vélemény tűnjön jobbnak.
Jelen esetben Szijjártó Péter feltételezi, hogy két lehetőség van: vagy a magyar családokra költjük a pénzt, vagy a migránsokra.
Ebben az esetben a magyar adófizető nyilván a magyar családokra fog voksolni. (Ez sem feltétlenül helyes magatartás.)
Szijjártó hamis dilemmája fel sem tételezi, sőt, szinte kizárja, hogy lehet egyszerre támogatni a menekült embertársainkat és a szegény magyar családokat is. Ám! A történelem és a közelmúlt eseményei is bebizonyították, hogy a valóságban e kettő csak egyszerre működik. Akik segítették a menekülteket, azok segítették a magyar szegényeket is. Azon aktivisták, civilek, baloldaliak, akik ételt, ruhát osztottak a menekülteknek, azok osztottak később és előtte is ételt és ruhát a magyar családoknak is. És ennek a fordítottja is igaz. Azon jobboldaliak, akik leginkább ágáltak a menekültek ellen, azok lakoltatták ki ezrével a magyar családokat!
Nem is beszélve arról, hogy a Fidesz NEM költi a pénzt magyar családokra, hacsak nem az oligarchák családjaira gondolnak. A Fidesznek ugyan van egy álságos családtámogatási rendszere, amely lényegében nem igazi családtámogatás, hiszen hiteleket oszt, ezzel kontrollálható és gazdaságilag kicsinált hitelrabszolgákat képez.
Sőt, a fasiszta számára már erkölcsi alaptétel, hogy háborús menekültekre nem költ pénzt és erre még büszke is! Holott a Fidesz-kormány lelkesen – nem két forinttal, hanem milliárdokkal – támogatja a NATO-t, amely agresszív hadműveleteket hajt végre olyan közel-keleti és afrikai országokban is, amelyek végeredménye a menekültválság.