Az utóbbi időben a hírekben gyakran szerepeltek annak a már világméretűvé vált tüntetéshullámnak az eseményei, amelyek George Floyd rendőri túlkapásban szenvedett halála után kezdődtek. A békés tüntetések jogosak, ugyanis a rasszizmus és a különféle társadalmi egyenlőtlenségek ellen irányulnak, amelyekkel a mindennapokban is találkozhatunk, elszenvedhetjük azokat.
Nagy pozitívumnak tartható, hogy ezek a tüntetések felhívják a figyelmet azokra az egyenlőtlenségekre, amelyeknek köszönhetően óriási feszültségek vannak a társadalomban. Ezeket a vezetők általában figyelmen kívül hagyják, nem foglalkoznak velük. A mostani tüntetéseknek a kiváltó oka elsősorban nem Floyd meggyilkolása volt, hanem a különböző társadalmi osztályok közötti igazságtalanságok.
Az egyértelműen látszik, hogy a jelenleg uralkodó neoliberális paradigma egyáltalán nem tud megfelelő választ adni ezekre a problémákra, ugyanis nem az egyenlőségen és a szolidaritáson alapul, hanem a profitot helyezi előre.
A jelenlegi rendszer szóba sem hozza azokat a problémákat, amelyekre sürgősen megoldásokat kell találni, hogy egy egészségesebb társadalomban élhessünk.
Az egyik legégetőbb kérdés a brutális mértékeket öltő vagyoni egyenlőtlenségek, amelyre csak annyit mondanak, hogy szorgalmasan kell dolgozni az előrejutáshoz. Azonban, ha ránézünk egy régebbi és a mostani bérpapírunkra és az árakat is hasonlóan összehasonlítjuk, azt vehetjük észre, hogy a fizetésünk valódi értéke nem sokat változott, némelyik területen dolgozóké még akár csökkent is, miközben a leggazdagabbak vagyona folyamatosan nő, akik nem veszik ki igazságosan a részüket a közös teherviselésből. Olyan rendszerben élünk, ahol nem szorgalmas munkával, hanem mások kizsákmányolásával lehet előrébb jutni.
Kinek ne szorulna ökölbe a keze, amikor azt látjuk, hogy évek óta alapvető eszközök hiányoznak az egészségügyből és az oktatásból, amelyekre nem fordítanak elegendő forrásokat, de ha baj van, akkor azonnal van pénz a nagyvállalatok megsegítésére, amelyek profitjaiknak jelentősebb részéből nem mi, egyszerű állampolgárok, részesedünk, hanem a cégvezetők?
A felső 1%-ban szereplő emberek, akik a haszonélvező a jelenlegi rendszernek, sokszor milliárdokat költenek teljesen haszontalan dolgokra, amelyekre valójában nincs is szükségük. Ezekből az összegekből a szerencsétlenebb sorsú emberek tömegein lehetne segíteni, könnyíteni az életükön, de értelmetlen dolgokra megy el, miközben azt hangoztatják, hogy a piacot nem kell államilag szabályozni, az rossz.
Hogy hihetjük el, hogy a rendőrség a jognak van alávetve egy olyan országban, ahol valakit csupán a bőrszíne miatt nagyobb eséllyel érhet rendőri brutalitás?
Ezek a problémák hosszú évtizedek óta szőnyeg alá vannak söpörve, tehát nem úgy kell kezelni, mintha most alakultak volna ki, csak a társadalom egy részének az elégedetlensége most ért el egy olyan szintet, hogy azt az utcára víve adjanak hangot a felháborodásuknak.
Kovács Márkó