1998 decemberében Fidel Castro felszólalt Havannában, az Ifjú Kommunista Liga 7. kongresszusán, egy évvel az ázsiai katasztrofális „piaci bukás” után, amikor a globális pénzügyek kiléptek a régióból és gazdasági sivatagokat hagytak maguk után Koreától Malajziáig.
„A világ gyorsan globalizálódik” – mondta Castro a kubai fiataloknak, és ez a globalizáció „fenntarthatatlan és intoleráns világgazdasági rend”, ami a természet kannibalizációján és a szociális élet brutalizációján alapszik. A kapitalista ideológiák számára a kapzsiság alapvető a társadalom számára, de ez – Castro figyelmeztetett – pusztán ideológiai állítás, mintsem a valóságból levont következtetés. Hasonló ideológiai állítások – mint a piacok racionális működéséről szólók – bátorították Castrot, hogy javasolja az „eszmék csatájának” megvívását, hogy az emberi tapasztalat gazdagsága mellett érveljünk a piaci fundamentalizmus szegénysége ellen.
„Nem fegyverek, hanem eszmék fogják eldönteni ezt az univerzális csatát,” – közölte Castro, „és nem néhány belső érték miatt, hanem mert olyan közel állnak a mai világ objektív valóságához. Ezen eszmék azon meggyőződésből erednek, hogy – matematikailag kifejezve – a világnak nincs más kiútja, hogy az imperializmus fenntarthatatlan, hogy a világra erőltetett rendszer katasztrófához vezet, egy leküzdhetetlen válsághoz.”
Ez 1998-ban volt. Azóta a dolgok sokkal súlyosabbá váltak. Januárban az Atomtudósok Közlönye a Világvége Óráját 90 másodperccel állította éjfél elé, ami a „közelebb van a globális katasztrófához, mint valaha.” A világrend önjelölt igazgatói (a G7 országok), akik felelősek a megsemmisüléshez vezető útért, továbbra is uralják az Eszmék Csatáját. Ezt soha többé nem szabad hagyni.
Ezen szavakat a Casa de las Américas-ban írom, a kubai Havannában, amely nem csak Kuba számára a művészetek és a kultúra otthona, hanem egész Latin-Amerika számára is. Haydée Santamaria (1923-1980) 1959-ben alapította, aki a kubai forradalom egyik úttörője volt. A Casa referenciává vált azon szükség számára, hogy kulturális fronton is fejleszteni kell az osztályharcot. Fidel számára az olyan intézmények, mint a Casa, amellyel együttműködtünk a Marxizmus és Dekolonizáció Tíz Tézise című dossziénkon, integráns részei az eszmék csatájának, hogy konfrontálódhasson a valóság víziójával, amely mostoha körülményeket teremt az emberi fejlődés számára. „Az eszmék nem pusztán eszközök, hogy öntudatot építsünk és harcra vezessük a népet” – mondta Fidel a fiataloknak 1998-ban. Valójában az eszmék „váltak a fő fegyverré ebben a küzdelemben, nem inspirációs forrásként, nem útmutatásként, nem irányelvként, hanem fő fegyverré a küzdelemben”. Fidel ezután José Martít, a nagy kubai hazafit idézte, ahogy azt gyakran tette: „Az eszmékből épített falak erősebbek, mint a kőből épültek.”
A dossziénk nyolcadik tézise a kollektív élet eróziójára fókuszált. Ahogy akkor írtuk:
A neoliberális globalizáció két, egymáshoz kapcsolódó folyamattal leigázta a kollektív élet érzékét és mélyítette az atomizáció miatti elkeseredést:
1, a szakszervezeti mozgalom és a szociális lehetőségek gyengítésével, amely közösségi akcióval és munkahelyi küzdelemmel járna, amely a szakszervezeti eszmében gyökerezik.
2, a polgár ideájának a fogyasztó ideájával való helyettesítésével – más szavakkal, az eszmével, mely szerint az emberi lények alapvetően áruk és szolgáltatások fogyasztói és az emberi szubjektivitást leginkább a dolgok iránti vággyal lehet értékelni.
A társadalmi kollektivitás letörése és a konzumerizmus felemelkedése növeli a kétségbeesést, amely különféle visszavonulásokká alakul át. Két példa: a) visszavonulás a családi hálózatokba, ahol nem lehet fenntartani a nyomást, amit a szociális szolgáltatások megvonása, a családi gondozás növekvő terhe vagy akár a hosszabb ingázási idő és munkanapok helyeznek rájuk; b) elmozdulás a társadalmi toxicitás olyan formái felé, mint a vallás és az idegengyűlölet. Ezen utak által van lehetőség kollektív életet szervezni, de ezeket nem az emberi fejlődés miatt szervezik, hanem a szűkülő társadalmi lehetőségek miatt.
A Vörös Könyvek Napja csak egyik gesztusa a kollektív élet megmentésének, amely a Baloldali Kiadók Nemzetközi Szövetségéből (IULP) nőtt ki, amely több mint negyven kiadóház hálózata. 175 évvel ezelőtt, 1848. február 21-én Marx és Engels kiadta a Kommunista Kiáltványt. Az IULP ezt a napot, február 21-ét választotta, hogy világszerte bátorítsa az embereket, hogy menjenek nyilvános helyekre, az utcáktól a kávézókon át a szakszervezeti termekig, és olvassák fel kedvenc vörös könyveiket saját nyelvükön.
A 2020-as Vörös Könyv Napon több mint 30 ezer ember – Dél-Koreától Venezueláig – csatlakozott a kiáltvány nyilvános felolvasásához. A Vörös Könyv Nap epicentruma négy indiai államban volt, Andra Prades, Kerala, Tamil Nadu és Telangana államokban, ahol rengeteg nyilvános olvasás folyt. A Nepáli Kommunista Párttal szövetséges parasztszervezetek a vidéki térségekben szerveztek olvasásokat, míg a brazíliai Földnélküli Munkások Mozgalma (MST) az elfoglalt településeken. Havannában tanulókörök találkoztak a kiáltvány felolvasására, míg Dél-Afrikában a Sesotho fordítás indult el és olvasták fel első alkalommal. Baloldali kiadók a brazíliai Expressao Popular-tól az argentin Battal de Ideas-on keresztül a dél-afrikai Inkani Books-ig csatlakoztak az erőfeszítéshez. Sok résztvevő jelentette, hogy ez volt az első alkalom, hogy kinyitották Marx könyvét, és hogy a magával ragadó írás bevonzotta őket, hogy marxista irodalmi tanulóköröket szervezzenek.
A járvány alatt a Vörös Könyv Nap 2021-et főképp online tartották meg, de a lelkesedés mindazonáltal megmaradt. A Zalozba (Szlovénia) kiadó Vörös Könyv Nap címmel rövidfilmet is megjelentetett, amelyben a kiadó írói olvassák fel a kiáltványt. Közben a törökországi Yordam Kitap kiadó felkérte a szerzőit, hogy törökül olvassák fel a kiáltványt és beszélgetést is szerveztek Etrugrul Kürkcü-vel a Népi Demokratikus Párttól (HDP). Kis összejövetelek voltak az indiai Kerala államban, ahol a kiáltványt malajalam és angol nyelven olvasták fel, valamint Brazíliban, ahol a Földnélküli Munkások Mozgalma (MST) portugál nyelven szervezte meg a kiáltvány felolvasását. Indiának egyetlen szeglete sem maradt Vörös Könyv Nap esemény nélkül.
A 2022-es Vörös Könyv Nap mérlege szerint Keralában fél millió ember olvasta 35 ezer találkozón az EMS Namboodiripaid könyveit. Perinthalmannában három napos könyvfesztivált tartottak A Tiltás Korszakának Irodalmi Csatája címmel. A Vijayawada Könyvfesztivál során Andra Prades államban népszerű volt a Kommunista Kiáltvány könyvstand, míg Maharasztrában éjszakai osztályokat szerveztek, ahol a korai napok parasztmozgalma is szóba esett.
Felolvasások voltak Indonéziában és Törökországban, Brazíliában és Venezuelában. Filmeket vetítettek és zenét játszottak, míg a közösségi média számos nyelven tele volt a Vörös Könyv Nap hashtagjeivel. A dél-afrikai kunyhólakók mozgalma tehetségkutatót szervezett a Vörös Könyv Napon. „A föld és a függetlenség árát mindig vérrel fizették meg. De a küzdelem nem csak szenvedést okozott. Megosztotta az örömöt is,” – nyilatkozta a szervezet.
A 2022-es Vörös Könyv Nap hajnalán az újfasiszta RSS szervezet tagjai behatoltak Punnol Haridasz, az Indiai (Marxista) Kommunista Párt (CPI(M)) tagjának otthonába. A halászembert halálra verték. „Az volt a célom, hogy a kedvenc vörös könyv napomról írjak,” – írta V. Sivasadan parlamenti képviselő és a CPI(M) vezetője, „de végül az elvtársamról írtam, akit halálra vertek az RSS terroristái.”
2023-ban, a negyedik Vörös Könyv Nap azt ígéri, hogy a múlt évek alapján építkezik, harcolva azért, hogy megmentsük kollektív életünket az ingatag élet atomizációjától.
Múlt héten súlyos földrengés rázta meg Törökországot és Szíriát, eddig több mint 30 ezer ember életét követelve, több millió embert kényszerítve menekülésre a régióban és kétségek közé helyezve őket. Szíriában az amerikai szankciók késleltetik a kritikus nemzetközi segélyek megérkezését. Sokan a magas halálozási rátát a török állam nemtörődömségének tulajdonítják. Az 1999-es Gölcük-Marmara földrengés katasztrófája után „földrengés adóval” sújtották az embereket, amellyel 4 milliárd dollárnyi összegű pénzt zsebeltek be 1999 júliusa és 2022 júliusa között. Jelenleg nincs bizonyíték arra, mire is költötték ezen alapokat, hogy ezek egyáltalán vészhelyzeti szolgáltatásokra vagy biztonsági intézkedésekre mentek volna el. Azért, hogy megkísérelje megmenteni a kollektív életet ebben a borzalmas pillanatban, Ertugrul Kürkcü a HDP-től arra szólít fel, hogy a „földrengés szolidaritása alakuljon át társadalmi mozgalommá” az uralkodó neoliberális rendszer ellen.
A világunk egyik felén vannak vörös könyvek és vágy az emberiség és a baloldal kultúrája határainak kiszélesítésére; a másik oldalon pedig ott az erőszak és a vérontás, a barbárság szörnyű képmásai. A Vörös Könyvek Napja erősíti a jövő kultúráját, az emberek kultúráját. Ez kulcsfontosságú front az Eszmék Csatájában.
Írta: Vijay Prashad
forrás: Tricontinental