Dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a szokásos Orvosok Lapja nyitócikkében ostorozta a kormányzati politikát.
„Hiába az újabb és újabb látványos megaberuházások, a nem vitatható kamarai sikerek, amelyekkel magasabb javadalmazást tudunk időről-időre kiharcolni tagjaink részére, az alapvetések nem változnak, az egészségügy továbbra is az ágazati rangsor végén kullog…” – írja.
Éger burkoltan a kormányzatot sürgeti, hogy történjenek változások: „…valódi, elvi megközelítésbeli paradigmaváltásra van sürgető szükség, a politikai prioritásképzés ágazatunkat érintően tovább nem késlekedhet. Mindent a választások előtt alig egy évvel. Akinek füle van, hallja meg.”
Szintén élesen fogalmaz az Orvosok Lapja további oldalin, a Kamara által megszövegezett Deklaráció:
„Az elmúlt több, mint negyed évszázad számos úgynevezett reformjának, rendszerátalakítási kísérletének következményei mára világosan mutatják, hogy az a valami, ami a szó szakmai értelmében vett egészségpolitika helyett történt, például kórházügy-politika, betegségügyi politika és hangos politikai botrányokkal kísért matatások az egészségügyi intézmények környékén, a lehető legenyhébben fogalmazva is sehova sem vezettek. Ennek ma már jól láthatóak a súlyos – emberi életekben, elkerülhető korai halálozásban és lekerülhető szenvedésben mérhető – következményei.”
„A legszegényebb kistérségekben 13,5 évvel élnek rövidebb ideig a férfiak a leggazdagabbakhoz képest.”
„Megállapítható, hogy a magyar egészségügyből történt forráskivonás és a tényleges egészségpolitika nélkül eltelt több, mint egynegyed évszázad reformoknak nevezett elhibázott egészségügyi átalakítgatási kísérletei katasztrofális következményekkel jártak és emberi életekben és életévekben mérhetők.”
A Deklaráció több helyen is egynegyed évszázadnyi rombolásról beszél, amellyel áttételesen elismerik, hogy a szocializmus egészségügyi rendszere lényegesen jobb volt.
„A súlyosan alulfinanszírozott rendszer tömeges munkavállalói szegénységbe és hálapénzfüggőségbe kényszeríti a benne dolgozó embereket.”
A Deklaráció a neoliberális szektások által sztárolt lecsorgó gazdaságpolitikának is megadja a kegyelemdöfést:
„Bebizonyosodott, hogy – különösen egy fejlett, vagy közepesen fejlett országban, mint amilyen Magyarország is – az aggregált, vagy átlagos GDP nagy értéke, vagy nagy növekedése egyáltalán nem jár együtt automatikusan a társadalomban élő emberek jólétének, életminőségének, egészségi állapotának, halálozási mutatóinak a javulásával. Sok esetben legfeljebb emberek egy szűk csoportjának a jóléte növekszik a GDP növekedésével!”
Tetszetős a baloldali terminológia használata:
„Az emberközpontú politika alapvető követelése az Ember felszabadítása a GDP, azaz a Pénz uralma és terrorja alól.”
Szintén kritikával illetik az egészségügy szétválását:
„Bármely társadalom életében az egyik legsúlyosabb, szinte mindent átitató, mindent megmérgező és már az egészségi ellátáson messze túlmutató társadalmi konfliktusforrás, ha az egészségügy szétszakad a tömegeket ellátó szakmailag kiüresített, lepusztult szegényellátásra és puccos gazdagellátásra. Ez a folyamat megindult!”
Szerintünk a szöveg itt kissé mérsékelt, hiszen ez a folyamat már lezajlott.
Mindenesetre örömmel és lelkesedéssel olvastuk a Deklarációt, amely erősen baloldali, haladó és humanista gondolatokat fogalmaz meg a jobboldali piacpártisággal szemben.