A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint „osztályok, intézmények sora működik köztudottan, de kimondatlanul szabályoknak és törvényeknek fittyet hányva csak azért, hogy végképpen ne lehetetlenüljön el a betegellátás.”
Dr. Éger István ezt a kamara folyóiratában, az Orvosok Lapjában ismerte el.
Akárhogy is szemléljük: az egészségügy működése elégtelen. Tragikusan hosszú várólisták, alacsony bérek, kiégett személyzet, elégtelen, rossz minőségű és elavult eszközpark, omladozó épületek és persze néhány Patyomkin-kórház mutatóba a közvéleménynek.
A kamara elnöke most már nyilvánosan kénytelen volt elismerni, hogy a személyzet szabályokat, törvényeket kénytelen szegni a további működés miatt. A jelenlegi támogatási rendszer és a tragikus munkaerőhiány ugyanis nem teszi lehetővé a szabályoknak megfelelő működést.
Hogy mit jelent ez a gyakorlatban?
Egy egyszerű példával világítjuk meg. A vizsgálatoknál a szakorvos sokszor csak az adott tünetegyüttesre koncentrál, és nem végzi el a beteg alaposabb vizsgálatát olyan szervek irányában, amelyeknek nincs köze a betegséghez. Magyarul egy trombózisgyanús betegnél nem keresnek megduzzadt nyirokcsomót, hiszen ez csak a drága időt venné el a várólistán lévő súlyos betegektől – holott az a szakmai irányelvek szerint az alapvető fizikális betegvizsgálat része, és akár halálos betegségek is korán kiszűrhetőek lennének vele.
Ez nem az adott orvos hibája, hiszen ő csak az adott helyzetben dönt úgy, hogy minél több beteg gyorsabb ellátására törekszik, nehogy valaki más az ő alapossága miatt szenvedjen késedelmet. A hibás, aki a költségvetésben nem teremti meg a normálisan működő egészségügy anyagi forrásait.
Az egészségügy frontvonallá alakult, ahol a jogos feszültségek – sajnos – az ellátó személyzeten csapódnak le. A társadalmi düh azokon az orvosokon és nővéreken vezetődik le, akik többsége lelküket kitéve dolgozik a betegek érdekében. A levezetett düh már nem csapódik rá a valódi felelősökre: azokra a kormányokra, amelyek számára harci eszközökbe és stadionokba való „befektetés” (valójában pazarlás), valamint az extraprofit prioritást élvez az emberek felett.
Az egészségügyünk jövője ugyanaz, mint a vadkapitalista társadalmaké: minimális szolgáltatások a szegények számára, elitkórházak a felső tízezernek.