Mondhatnánk, hogy nem telik el hét egészségügyi botrány nélkül, ráadásul ezen a héten immár ez a harmadik.
Az Európai Baloldal a hét elején követelte, hogy azonnal fizessék ki az államkincstári szoftverátállás miatt (illetve arra fogott) késő fizetéseket. Majd Éger István fejezte ki, hogy az egészségügy hiányosságai miatt a betegek akár az árokparton is meghalhatnak, ha nincs szerencséjük.
Most Budapest egyik legjobb kórházában, a Szent Imrében mondott fel az ott dolgozó altatóorvosok háromnegyede, mivel nem tudják biztonságban végezni munkájukat.
A nyolc szakorvosból hatan mondtak fel, köztük az osztályvezető: Fejér Csaba. A szakemberek pótlása lehetetlen, ezért a kórház akutan megbénult. A műtétekhez ugyanis elengedhetetlen az altatóorvos jelenléte és szaktudása.
Persze a kórház többi területén sem jó a helyzet, ugyanis minden osztályról mennek el orvosok, csak lassabban és nem olyan hirtelen, mint most az aneszteziológusok esetében.
Az altatóorvosok külföldön akár háromszor-négyszer annyit kereshetnek, mint Magyarországon. Külön előnyük, hogy hazánkban az aneszteziológia szakvizsga párban áll az intenzív terápiával, míg sok helyen, külföldön ez két külön szakterület, két külön szakvizsga.
A kórházi dolgozók ráadásul nem a fizetés miatt, hanem a rossz munkakörülmények miatt fel, ugyanis nincsenek megfelelő anyagi és eszközfeltételeik a további munkához. Már a felmondás előtt is legalább kétszer annyi orvosra lett volna szükség, mint ahányan az osztályon dolgoztak.
Külön tanulság, hogy az 1950-ben megnyitott kórház a rendszerváltás idején már 2200 embernek adott munkát. Mint rengeteg más intézményt, kórházat, iskolát, termelőegységet, közszolgáltatást, ezt is sikerült tönkretenni az elmúlt 25 év kapitalizmusa alatt.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.