A decemberi Európai Tanács csúcstalálkozó – finoman szólva – kudarc volt.
Az EU vezetői nem tudtak megegyezni a többéves pénzügyi keret, azaz az EU hosszú távú költségvetés középtávú felülvizsgálatáról. A fő probléma? Orbán Viktor magyar miniszterelnök akadályozta azt a javaslatot, amely szerint az EU 50 milliárd eurót küldene segélyként Ukrajnának.
A helyzet Magyarországgal már egy ideje kínos helyzetet teremt az EU számára, és egyre nehezebben tartható. Annak ellenére, hogy az EU folyamatosan önmagát dicséri az emberi jogok és a társadalmi fejlődés oltalmazójaként, hosszú ideig eltekintett a női jogok, a LMBTQI+ jogok és a jogállamiság folyamatos leépítésétől saját háza táján.
A csütörtöki Európai Parlamenti szavazás a befagyasztott alapokról és a magyar helyzetről azt mutatta, hogy az EP túlnyomó többsége nem támogatja a Fidesz autokratikus vezérének kísérletét arra, hogy megakadályozza a hosszú távú költségvetés előrehaladását az Európai Bizottság alapjainak felszabadításához való nyomásgyakorlás érdekében. Habár a Baloldal frakció által benyújtott módosító javaslat, amely felfüggesztette volna Magyarország közelgő EU Tanács elnökségét, elutasításra került, a végső állásfoglalás lehetőséget adott jogi és politikai lépések irányában, ha a Bizottság pénzt szabadít fel anélkül, hogy Magyarország megfelelne az emberi jogok és a jogállam védelmére vonatkozó normáknak.
A Parlament és a Bizottság ezen ügyben mutatott polarizációja kellemetlen kérdéseket vet fel az Európai Unió demokratikus elszámoltathatóságával kapcsolatban – a szavazás előtt a kommentátorok felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy Ursula von der Leyen a Fidesz EP-képviselőinek szavazataira szorult, hogy az Európai Bizottság elnöke lehessen.
Azonban, miközben Orbán és a Bizottság a középpontban áll, a költségvetési felülvizsgálat többi része háttérbe szorul. A Stabilitási és Növekedési Paktum messze elmarad attól, amit a Bizottság ígért, és csak romboló megszorító politikát hoz majd magával. A gazdagok és vállalati szuperprofit mohósága okozta infláció ismét azokra hárul, akik a legkevésbé képesek elviselni a terhet, és mint mindig, a válság idején a gazdagok csak gazdagabbá válnak.
A Baloldal frakció többször is javasolta, hogy az EU költségvetéséhez forrásokat lehetne gyűjteni a szuper-gazdagok és a multinacionális vállalatok megadóztatásával, de ezeket a javaslatokat minden alkalommal elutasították. Ehelyett az országoknak csökkenteniük kell a költségvetési hiányukat a közszolgáltatások csökkentésével. Reális számokban kifejezve egy olyan országnak, mint Franciaország, 22 milliárd eurót kellene levágni az állami költségvetésből – ami egyenlő 623,000 tanár fizetésével.
Jelenleg beruházásokra lenne szükség a közszolgáltatásokba és a dolgozók tisztességes bérezésébe. Azon az időszakban, amikor Európa szerte az emberek a megélhetési költségekkel és a klímaválsággal küzdenek, az államok képességének csökkentése, hogy gondoskodjanak az emberekről, megbocsáthatatlan – és ajándék a szélsőjobbnak.
Mi nem adjuk fel a küzdelmet egy olyan gazdaságért, amely az emberekért, nem a szuper-gazdagokért dolgozik.
EP Baloldal frakció