A spanyol koalíciós kormány: Baloldali alternatíva egy fasizálódó Európában

Bevezetés

A jelenlegi európai politikai palettát a jobboldal uralja. Ez a kijelentés nyilvánvaló: elég csak a jobbközép és szélsőjobboldali kormányokat megnézni – jelenleg 16 ilyen van, melyek közül négyben szélsőjobboldali erők is részt vesznek (Olaszország, Magyarország, Szlovákia és Finnország). Ebben a kontextusban csupán két kormányzat tartalmaz haladó baloldali pártokat: Spanyolország és Szlovénia. Ebben a cikkben a spanyol kormányra és arra összpontosítok, amit képvisel – vagy képviselhetne – az európai népek számára.

Spanyolország szembetűnő kivételként tűnik ki, egy baloldali koalíciós kormánnyal, amely egy merész politikai programot hajt végre (a PSOE–SUMAR kormányprogram). Ez a cikk ezen kormány gazdasági és szociális előrehaladását, politikai állásfoglalását a palesztin nép elleni népirtás kapcsán Gázában, valamint értékelésének paradoxonját elemzi: egyes társadalmi mozgalmaink és politikai szervezeteink számára ugyan nem elégséges, nemzetközi szinten viszont a haladás mécseseként tekintenek rá.

1. Gazdasági és társadalmi előrelépések az elmúlt két ciklusban

Gazdasági javulás és munkahelyteremtés

• Spanyolország az eurózóna egyik leggyorsabban növekvő gazdasága volt 2023-ban, körülbelül 2,5%-os növekedéssel, ami meghaladta az európai átlagot.

• Munkahelyteremtés: Spanyolország történelmi rekordot döntött a társadalombiztosítási bejelentettek számában, meghaladva a 21 millió főt. A munkanélküliségi ráta, bár továbbra is magas, 15 év óta nem látott szintre csökkent (12% alá), mutatva egy állandó csökkenő tendenciát.
  (Forrás: Nemzeti Statisztikai Hivatal és Eurostat.)

A szegénység és egyenlőtlenség csökkentése

• Az SMI (minimálbér) egymást követő emelései: 2018 óta több mint 50%-kal nőtt, 2024-ben elérve a havi 1134 eurót. Ez elősegítette a legsebezhetőbb munkavállalók jövedelmének növelését, különösen javítva a nők és a nyugdíjasok helyzetét, akik részmunkaidős munkákban dolgoznak.

• A társadalmi pajzs bevezetése a pandémia alatt: az ERTE-k (Átmeneti Foglalkoztatási Rendeleti Akták) megakadályozták a tömeges elbocsátásokat, és segítettek nemcsak a munkavállalóknak, hanem a vállalkozásoknak is alkalmazkodni a pandémia és a posztpandémia időszakához. A Társadalmi Pajzs magába foglalta az IMV (alapjövedelem) bevezetését, a kilakoltatások és az alapvető közművek elzárásának tilalmát, az alapvető közszolgáltatások megerősítését (különösen a közegészségügy finanszírozásának növelése), valamint a segélyprogramokat a vállalkozások és egyéni vállalkozók számára. Ez a keret, amely egy dekrétumokból és intézkedésekből álló ernyő, amelyet a következő években bővítettek, segített megakadályozni egy mélyebb társadalmi és humanitárius válságot. Hatása kulcsfontosságú volt Spanyolország erősebb gazdasági fellendüléséhez.

• A FOESSA Alapítvány és a Cáritas jelentései szerint ezek a politikák visszaszorították, sőt enyhén csökkentették a súlyos szegénységi rátákat egy globális válság közepette. Fontos kiemelni a Gyermek- és Ifjúsági Minisztérium erőfeszítéseit, amelyet elvtársunk, Sira Rego vezet, a gyermekek és fiatalok jogainak védelmében egy „biztonságos digitális környezetekről szóló törvény” kidolgozásával és a kíséret nélküli bevándorló kiskorúak védelmével – olyan intézkedések, amelyek még szélsőjobboldali regionális kormányokkal is konfliktusokhoz vezettek, akik rasszista és szegregációs politikát képviselnek.

Vásárlóerő megőrzése: nyugdíjak

• A nyugdíjak CPI-vel történő revalorizációja, amelyet törvény garantál, lehetővé tette a nyugdíjasok számára, hogy megőrizzék vásárlóerőjüket az inflációs időszakok alatt. Míg más európai országokban a nyugdíjasok vásárlóereje csökkent, Spanyolországban a nyugdíjak a megélhetési költségekkel együtt emelkedtek (8,5% 2023-ban). A nyugdíjreform a rendszer fenntarthatóságát garantálja magasabb társadalombiztosítási járulékok révén. Lényegében a magasabb fizetéseket (amelyek korábban nem a teljes összegre terhelődtek járulékkal) most már beszámítják, progresszíven magasabb bevételt generálva. Továbbá a rendszer lehetővé teszi közvetlen utalásokat az állami költségvetésből, ha a nyugdíjkiadások meghaladnak egy bizonyos százalékát a teljes összegből.

A munkaidő csökkentése

• Röviden megemlítjük a kormány erőfeszítését a munkahét 37,5 órára csökkentésére, amit erősen ellenez a jobb- és szélsőjobboldal. Fontos, hogy olyan kormányok, mint Görögországé, a munkahetet 40-ről 48 órára növelték – ez a jobboldal javaslata: dolgozz többet, menj nyugdíjba később, élj rosszabbul. Ezzel szemben Spanyolország egy olyan alternatívát kínál, amely szolidaritáson és méltóságon alapuló gazdasági eredményeket ér el.

2. Egy más hang a világban: a palesztin kérdés

Ez a spanyol kormány politikájának egyik legvilágosabb nemzetközi megkülönböztető jegye, bár továbbra is hazai bírálatok érik. Izrael Gázába való inváziója közben Spanyolország 2024-ben elismerte a Palesztin Államot (Írországgal, Norvégiával és Szlovéniával együtt), majd 2025-ben bejelentette a fegyvereladások felfüggesztését Izrael felé, valamint egyéb diplomáciai intézkedéseket. Következetesen követeli a tűzszünetet és a nemzetközi jog érvényesítését. A spanyol kormány „népirtás” kifejezés használata kiemelkedő.

Ezek az intézkedések részben a spanyolországi társadalmi mobilitásból származnak Palesztina és a gázai népirtás ellen. Ez a dinamika kulcsfontosságú: Spanyolországnak sikerült fenntartania a jogok védelmében folytatott társadalmi mobilitást, és ezáltal befolyásolnia a kormány tevékenységét – Palesztina esete egyértelmű példa erre. Ezzel szemben az EU legtöbb kormánya (például Németország, Franciaország, Olaszország és Hollandia) elsőbbséget adott a népirtó, cionista rezimmel való együttműködésnek, fenntartva a fegyvereladásokat és gazdasági kapcsolatokat Izraellel.

Spanyolország álláspontja, hiányosságai ellenére, megelőzte Ursula von der Leyen nyilatkozatait, és vitathatatlanul ösztönözte a politikai változást európai szinten, még a jobboldali kormányok többsége mellett is.

3. A szükséges kritika és mobilitás egy alternatíva felépítéséhez

A baloldal által – Spanyolország politikai terében és társadalmi mozgalmaiban – megfogalmazott kritika rámutat, hogy az intézkedések nem elegendőek: a lakhatás továbbra is súlyos probléma, a közegészségügynek nagyobb finanszírozásra van szüksége, és a kormányprogram egyes részei teljesítetlenek maradtak. Ez a feszültség jó és szükséges, hiszen tudjuk, hogy a szociáldemokraták ellenállhatnak a változásnak, és még olyan megszorító politikákat is védelmeztek, amelyek az elitnek kedveztek.

Emlékezhetünk a nyugdíjcsökkentésekre és a munkareformokra, amelyek a prekáriátust (a munkásosztály bizonytalan helyzetét) és az átmeneti foglalkoztatást előnyben részesítették, a PSOE egyedüli kormányzása alatt. Az utóbbi két koalíciós kormány politikája egyértelműen eltér ezektől az időszakoktól. Azonban leegyszerűsítés lenne minden progresszív előrelépést kizárólag az IU és a Sumar kormányzati jelenlétének tulajdonítani.

Két további tényezőt kell megjegyezni: elsőként, a parlamenti gyengeség. A kormány egy törékeny többségtől függ, amely különböző politikai erők támogatását igényli, mivel 152 képviselői hellyel rendelkezik, míg a abszolút többség 176. Ez néha baloldalibb intézkedéseket tesz lehetővé, de máskor blokkolja a merészebb kezdeményezéseket – a munkaidő-csökkentés közelmúltbeli meghiúsulása, amelyet a Junts ellenszavazata okozott, egyértelmű példa. Másodszor, foglalkoznunk kell a polarizációval, amelyet a Vox és a PP táplál, akik a demokratikus kormányt megkérdőjelezni próbálják, „szociálkommunistának” vagy „boliváriai diktatúrának” bélyegezve. Ez a polarizáció a nacionalista pártokat (baszk, galiciai és katalán) is érinti, akik a PP és a Vox spanyol nacionalista retorikájától fenyegetve érzik magukat.

A külső nézet sokkal pozitívabb, mint a koalíciós kormány belső megítélése. Olyan befolyásos nemzetközi médiumok, mint a The Economist, a The New York Times, a The Guardian és a L’Humanité dicsérték a „spanyol gazdasági csodát” és annak szociális modelljét. Egy jobbra tolódó kontinensen a spanyol kísérletet érdeklődéssel figyelik, mint Európa vezető progresszív politikai laboratóriumát – egy bástyát a szélsőjobboldallal szemben.

Egy jobboldali, neoliberális Európával szemben – és tekintettel a szélsőjobb növekvő befolyására az Európai Parlamentben és a nemzeti kormányokban – Spanyolországot úgy érzékelik, mint az egyetlen baloldali kormányt, amely alternatívát kínál a jobboldali politikákra. Ezt az érzékelést azonban adatok támasztják alá, amelyek a jogok megőrzését és a spanyol munkásosztály életkörülményeinek javulását mutatják. Ezek a politikák kétségtelenül javíthatók, de a jelenlegi parlamenti erőviszonyok és a politikai polarizáció megnehezítik a koalíciós megállapodásban foglalt összes intézkedés végrehajtását.

Európai és nemzetközi szinten a spanyol baloldali kormányt a szélsőjobboldali politikák valódi alternatívájaként és lehetséges gazdasági és társadalmi modellként tekintenek. Nemrég láttuk Donald Trump kritikáját a koalíciós kormánnyal szemben, megnövekedett katonai kiadásokat követelve és Spanyolországot szankciókkal és vámokkal fenyegetve – kísérletek a spanyol népi szuverenitás aláásására és egy demokratikus kormány lejáratására.

Az az erőviszony, amely lehetővé teszi ezt a kormányt, több ezer aktivista küzdelméből származik a társadalmi mozgalmakban, a Spanyol Kommunista Párt (PCE) és az Egyesült Baloldal (Izquierda Unida) történelmi harcosainak erőfeszítéseiből, valamint az osztályalapú szakszervezetek munkájából, amelyek fenntartottak egy társadalmi-politikai napirendet és nemzeti projektet.

Minden ellentmondása ellenére ez a kormány évek óta tartó küzdelmek eredménye. Továbbra is elégtelen, de erősebb erőviszonyokra van szükség a mélyebb baloldali reformok eléréséhez. A Palesztina melletti mobilizációk, a rövidebb munkaidő védelme és a lakhatáshoz való jog mozgalmai olyan változások befolyásolói voltak, amelyek elősegítették a kormány intézkedéseit és politikai hegemóniát generáltak – példa sok európai nép számára.

A kihívás továbbra is az, hogy a baloldali szervezetek képesek lesznek-e megerősíteni ezt az erőviszonyt és képviselni a spanyol nép jogos törekvéseit – egy olyan kihívás, amelyet az Izquierda Unida és a PCE felelősségteljesen és alázattal vállalt évek óta.

Európai Baloldali Párt