Egy teljes bohózatként az Európai Parlament politikai csoportjai támogatták az EU történetének legszélsőjobboldalibb, vállalati érdekeket kiszolgáló és erkölcsileg leginkább kompromittált Bizottságát.
A Baloldal maradt az egyetlen demokratikus ellenzék. A szavazáson összesen 688 EP-képviselő vett részt: 370-en szavaztak mellette, 282-en ellene, 36-an pedig tartózkodtak.
Ez az első olyan uniós vezetés a történelemben, amely antidemokratikus politikai erőkre támaszkodik. Ez nem véletlen, hanem egy jól átgondolt politikai döntés volt a szocialisták, liberálisok és konzervatívok részéről, hogy támogassanak egy Bizottságot, amely aláássa a demokratikus értékeket.
Amit „demokratikus többségként” próbálnak beállítani, valójában az Európai Néppárt (EPP) kívánságlistája, amelyet egy „rugalmas kordonnal” (Cordon Flexitaire) érvényesítenek: a konzervatívok alkukat kötnek a szélsőjobbal, amikor a liberálisok és szocialisták bizonytalanok. Ez a szavazás cinkosságot jelent egy olyan programmal, amely aláássa a szociális politikát, például a megfizethető lakhatást, az energiabiztonságot és a tisztességes élelmiszerárakat, miközben magára hagyja a dolgozókat az egyre súlyosbodó megélhetési válság közepette.
Az EPP és Manfred Weber hatalmi játszmájának eredményeként egy olyan végrehajtó alelnököt és kohéziós biztost iktattak be, aki Giorgia Meloni olasz szélsőjobboldali pártjából, a Fratelli d’Italiából származik. Az a tény, hogy egy fasiszta örökséget képviselő személyt bíztak meg a „kohézióval,” sértés mindazon értékekkel szemben, amelyeket az EU állítólag képvisel. Az erkölcsi abszurditást tovább fokozza, hogy az S&D (szocialisták) és a Zöldek együttműködtek Meloni pártjával (ECR), hogy támogassák von der Leyen Bizottságát. Egy olyan csoporttól, amely állítólag a progresszió bajnoka, ez a kognitív disszonancia megdöbbentő, különösen figyelembe véve választóik teljesen ellentétes prioritásait.
Az Európai Parlament lemondott arról a felelősségéről, hogy számonkérje a végrehajtó hatalmat, és a „demokratikus többség” mára nem más, mint egy színjáték.
Ezek a botrányos alkuk biztosították, hogy kulcsfontosságú posztokat olyan jelöltek kapjanak, akiknek múltját hozzá nem értés és korrupció árnyékolja be: egy klímabiztos, aki offshore ügyletekkel és fosszilis energiahordozókkal áll kapcsolatban; egy kohéziós biztos, akit korábban vesztegetés miatt tiltottak el a hivataltól; és egy innovációs biztos, akit azzal vádolnak, hogy EU-útleveleket árusított a legmagasabb ajánlatot tevőknek. Ezeket a kinevezéseket szinte bármiféle ellenőrzés nélkül hagyták jóvá. A felelősségre vonhatóságot feláldozták a hatalommegosztás oltárán.
Eközben azok a politikák, amelyeknek a fenntartható iparágakban lévő jó munkahelyeket és a társadalmi igazságosságot kellene előtérbe helyezniük, sehol sincsenek. Ehelyett Európa Zöld Megállapodását kivéreztetik, és az ipari versenyképesség vált prioritássá a bátor klímavédelmi intézkedések helyett, amit Stéphane Séjourné iparstratégiáért felelős kinevezése is megerősít. Ez nem zöld átmenet, hanem egy környezetbarát csomagolásba bújtatott ajándék a szennyezőknek.
A szocialisták feladták „vörös vonalaikat,” és a Zöldek visszavonták elveiket, hogy támogassák von der Leyen 2.0-t. Szavazataik megmutatják az igazságot: ez a Parlament már nem rendelkezik demokratikus többséggel, csak a vállalatokat az emberek elé helyező rendszer fenntartásának cinkosságával.
Ez a bohózat nagy árat fog követelni mind az emberektől, mind a bolygótól. A Baloldal az egyetlen ellenzék – nemcsak e Bizottsággal, hanem az európai demokráciát kiüresítő erőkkel szemben is. Amíg mások meghátrálnak, mi harcolni fogunk – a Parlamentben és az utcákon –, a megfizethető lakhatásért, a tisztességes energia- és élelmiszerárakért, a jó munkahelyekért és a klímaigazságosságért. Az európaiak jobbat érdemelnek ennél.
EP Baloldal frakció