HUGO CHAVEZ, aki három évvel ezelőtt halt meg, bizonyára az egyik legkiemelkedőbb államférfi az évszázadban.
A bolivári forradalma inspirálta a „rózsaszín áradatot”, amely keresztülsepert egész Latin-Amerikán, és a hatása és üzenete túljutott a kontinensen is.
De mi ma az ő öröksége? Rocio del Valle Maneiro Gonzalez, Venezuela nagy-britanniai nagykövete szerint meg kell értenünk, mit is jelentett Chavez 1998-as hatalomra kerülése.
„Chavez előtt egy két párti rendszerbe ragadtunk, a Demokratikus Akció és a Szociál-keresztények közé (Copei), és a politikai osztály nem törődött Venezuelával,” – mondja Maneiro.
“Amikor Chavez hatalomra jutott, a népesség 60-70%-a nyomorban élt, közülük 15% extrém nyomorban – ezeknek az embereknek semmijük sem volt, olyan ételt ettek, mint a kutyák.
„Ezért Chavez üzenete erős volt: ez volt az első, hogy az emberek társadalmi adósságról hallhattak.”
Mi volt ez?
„Azt mondta, hogy azok, akik uralják az országot, adósak a venezuelai nép felé. Volt pénzük a világ minden tájáról, mivel olajexportőrök vagyunk, de olyan nagy volt a nyomor, annyi az írástudatlan.
„Ezért nyert meg a venezuelai forradalom 20 választásból 19-et. A társadalmi igazságosság és egyenlőség üzenete miatt – és azon tények miatt, hogyan is változott az ország oktatása, egészségügye és lakhatása.”
És a jelenlegi elnök, Nicolas Maduro folytatja ezt a küldetést?
„Maduro számára legfontosabbak a szociális missziók. A házak száma, a diákok száma és hasonlók” – tesz közben szárnyaló gesztust a kezeivel.
„Nehéz leírni. De amikor kínai nagykövet voltam, hazalátogattam egyik fiamhoz, és az épületnek, amelyben lakott, volt egy portása. Kb. 70 éves volt, és azt mondta: “Nagykövet út, megtanultam olvasni!”
De az írástudatlanság és a hajléktalanság felszámolása pénzbe kerül. Venezuela olajjövedelmének befektetése a népbe volt Chavez megoldása.
„A pénzt elvettük az olajtól, és odaadtuk szociális tervekre, így lehet növekedni,” – magyarázza Maneiro. „És egy területen, az egyik misszióban külső segítségre volt szükségünk.
„Ez volt az egészségügy. És Kuba, amelynek kitűnő egészségügyi rendszere van, jött, és segített nekünk. Orvosok ezreit küldték, és megteremtették a Barrion Belül Missziót, ahol a kubai doktorok rendelőket nyitottak.
„Emlékszem az Operation Milagro-ra (Csoda Műtét). Három millió embernek volt problémája a szemével szerte Latin-Amerikában – nem csak szürkehályog, hanem mindenféle -, és megoperálták őket. Kubai program volt, amelyet venezuelai pénzalapból segítettek.”
Nem csak Kuba volt Venezuela egyedüli szövetségese. Kilenc évig Maneiro kínai nagykövet volt.
„Megtiszteltetés volt számomra Kínában lenni pont akkor, amikor látható volt a nemzetközi hatalom váltás,” – mosolyog. „2004-ben mentem és 2013-ig maradtam.
„És a kapcsolat Venezuelával nagyon különleges volt. Tökéletesen illett Chavez nemzetközi politikájába.”
Sok ember ideát, megjegyzem, olyan politikát lát, amely elsődlegesen az Egyesült Államok hatalmával küzd.
„Nem mondanám így. Chavez első sorban az integrációért küzdött, a politikája Latin-Amerika regionális integrációjáért volt. 17 év alatt ennek látható a gyümölcse – van Alba, Celac, Unasur, mindenféle eszköz a kontinens integrációjához.
„Természetesen Chavez mindig is függetlenedni akart az Egyesült Államoktól. Venezuelai vezető volt, ráadásul elég különleges és karizmatikus.
„Van történelmi emlékezetünk. Ha Simon Bolivart olvasok, nézd meg, mit jelent számára a regionális egység. És ennek része volt az Egyesült Államokkal való megküzdés. „Az Egyesült Államok Isten akarata miatt van idekint, hogy nyomort és szenvedést hintsen el Latin-Amerikában a szabadság nevében” – ezt Bolivar írta az 1820-as években!
„Chavez ezt vette alapul. Az első a regionális integráció volt, és aztán úgy gondolta, hogy a globális: Nincs szükségünk egy szuperhatalomra. A multilateralizmus felé kell mennünk.”
Tehát üdvözöltet Kína növekvő hatalmát?
„Természetesen. A globális hatalomegyensúlyt. Erős Európát akart, erős Kínát, erős Latin-Amerikát. És ebből adódóan miért ne egy erős Egyesült Államokat is?
„Sokféle hatalmat. Amikor Kínában voltam, ami ott történt akkor, pontosan illeszkedett ehhez a vízióhoz.”
Tehát Chavez támogatta kína felemelkedését. Kína ugyanennyire támogatta a forradalmát?
„Igen. Nagyon támogatta. Megteremtették a kétoldali együttműködés rendszerét, magas szintű bizottság dolgozta ki a megosztott prioritásokat.
„Mikor 2004-ben megérkeztem Kínába, a kereskedelmi volumen 700 millió dollár volt. Mikor 2013-ban elhagytam, 23 milliárd. Ez rendkívül dinamikus volt.”
A növekvő kereskedelem végül lehetővé tette régi amerikai monopóliumok számára, hogy megjelenjenek a venezuelai piacon.
„A kritikusok ezt mondták: „Az egyik függőséget másikra cseréltétek.” De Chavez így válaszolt: „Ha függetlenek akartok lenni, előbb változatossá kell tenni a függőségeiteket!”
Nagykövetként Maneiro közel dolgozott Chavez-hez, és jól ismerte.
„Munkamániás volt,” – idézi fel. „Egyszer felhívott hajnali kettőkor, és megkérdezte: „Felébresztettelek?” Azután órákig beszéltünk.
„Chavez teljes mértékben venezuelai volt. Mi nagyon muzikálisak vagyunk, és ő is az volt. Nem volt jó hallása. Mindig is mondtam neki: „Ne énekelj!”
„De ő szeretett énekelni, és próbálta jól csinálni. Néhány dalt énekelt a síkságokról, mert abból a régióból származott, de hamis volt.”
Chavez zeneszeretete nemzeti kifejezésre is talált az El Sistema-ban, a fiatal zenekarokban, amelyek Jose Antonio Abreu szellemi gyermekei, mint menekvés a nyomorból a fiatalok számára. Hatalomra jutva Chavez felkarolta a rendszert és beléfektetett; most már olyan távoli országok is, mint Németország, másolják a modellt. Közben Venezuela Chavez alatt kulturális reneszánszát élte a zenétől a moziig.
„Azt hiszem ez az egyik legcsodálatosabb hozzájárulás, amelyet Venezuela adott a világnak,” – mondta.
A magánéletben más volt, mint közszereplőként?
„Mindenki más. De ő majdnem ugyanaz volt.
„Úgy értem, amikor nagyon mérges volt, sosem emelte fel a hangját. Ha valami nem tetszett neki, inkább mélyítette.
„Ha látott egy problémát, az rögtön olyan lett, mint egy boncolás. „Oké, mi a probléma? Hadd lássam. Ez ez, az az , ez az… rendben, oké, a megoldás ez”.”
Venezuelának nehéz útja van Chavez halála óta, de megvan még a lelkesedés a forradalom iránt?
„Vannak problémáink, erről az egész világ tud.
„Most volt az első választásunk, amelyet nem nyertünk meg. Ez kihívás, de a lelkesedés még megvan.
„A népünk emlékezik és tudják. Tudják, hogy milyen volt az életük ezelőtt, és milyen most.
„Chavez reményt adott a népnek és azt mondta nekik: „Nézzétek, személyek vagytok, ez az alkotmányotok, szavazhattok és vannak jogaitok.”
„Ez a nép a forradalom. Chavez ültette el a magvat és most rajtunk múlik, a forradalmi kormányon, hogy kinövesszük. Ha elbukunk, a történelem megkérdi: “Miért?”
Ez egy üzenet, amelyet a mai brit Munkáspárt is megfogadhat. De Maneiro nagykövet mosolyogva elhárítja, hogy ezt ráhúzzuk a brit politikára. Ami világos, miközben Chavez nagyon hiányzik, hogy a forradalomnak, amelyet elkezdett, még koránt sincs vége.
Forrás: Morning Star
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.