Macer Gifford, a Népi Védelmi Egységek (YPG) brit önkéntese, aki jelenleg második útján jár Rojava-ban, üzenetet küldött a Manbij-i ostrom fejleményeiről, amely stratégiai várost a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) és a Manbij-i Katonai Tanács (MMC) harcosai szabadítják fel az Iszlám Állam uralma alól.
A frontvonalból küldött üzenetében Gifford sürgős segítséget kér Nagy-Britanniából, Európából és Amerikából, valamint kéri, hogy nyissák meg a határokat Rojava felé.
Alább publikáljuk Gifford üzenetét, amelyet 2016. augusztus 2-án osztott meg Facebook követőivel.
„Remélem ez az üzenet rendben kijut. Az internet jelenleg értékes árú!
Kötelességemnek érzem, hogy részleteket közöljek a Manbij-i helyzetről. Biztos vagyok benne, hogy hallottak róla, hogy az SDF fontos dolgokat visz itt végbe. Az állandó háború állapotában vagyunk, mi éjjel támadunk, az Iszlám Állam pedig nappal. Mivel nem harcoltam Kobane-ban, sosem tapasztaltam meg ilyen ördögi és véletlenszerű hadviselést, mint itt. Csak ahhoz, hogy 300 métert haladjunk előre a városban, egérlyukakon keresztül kell navigálnunk számos házon és utcán keresztül. Ezeket a túrákat csak sötétben lehet végrehajtani a mesterlövészek állandó fenyegetései miatt. Ha ki is térünk az orvlövész golyója elől, akkor is veszélyes befutni ajtókon vagy üres épületekbe a sötétben, mivel ezek több házilag barkácsolt robbanó csapdát is tartalmazhatnak.
Macer Gifford
A frontvonal nem egyenes, a YPG épületek gyakran körbe vannak véve, és a lakóházak modern kori kastélyokká váltak. Az első álláshelyem a városban olyan érzést keltett, mintha ostrom alatt lettem volna, az Iszlám Állam az épület 4 oldalából 3-at vett körül, és kiváló rálátásuk volt az utcára, amelyen át kellett kelnünk. Az épület egyik oldalán kevesebb mint tíz méterre voltak, és állandó aggodalmat okozott, hogy bármikor gránátot dobhattak be az ablakodon.
A kevés élelem és víz, keveredve azok szagával, akik meghaltak a törmelékek között eléggé megcsapolja a morált. Csodálatos látni az SDF harcosokat, akik a frontról érkeznek, és hetek óta először kapják meg az első megfelelő élelem adagjukat, amit persze megosztanak a várost elhagyó civilekkel. Csodálatos látni civileket, akik a győzelem jelét mutatják nekünk és köszönetet kiáltanak. Az emberek szó szerint sírtak megkönnyebbülésükben, hogy megszabadultak az Iszlám Állam kezei közül, és az SDF viseli gondjukat. Ez annak ellenére történik, hogy bármely nagyobb segélyszervezet vagy ország segítene.
Brit, európai és amerikai segítségre van szükségünk, itt és most! Szükségünk van rá, hogy megnyissák a határt minden forgalom előtt, legyen akár gazdasági, akár jótékonysági.
Nincs hadosztály Manbij-ban, amely ne harcolna. Rojava különféle népei sosem fogják feladni, és nem fognak lankadni Szíria felszabadításának harcában. Az Iszlám Állam patkányokként esett csapdába, az SDF hurkát érzik a nyakukon, és érzem az elszántságukat, ahogy minden éjjel egyre feszesebbre szorítjuk.
Manbij egy teszt volt mind az SDF, mind az Iszlám Állam számára. Bár a harc folytatódik, az SDF Szövetség győzelme biztos. Ennek a nagy városnak az elvesztése (kétszer akkora, mint Kobane) azt bizonyítja, hogy az Iszlám Állam gyilkos banditái sehol sincsenek biztonságban.
Ahogy Churchill mondta az amerikaiaknak, „Adjatok eszközöket és mi befejezzük a munkát”, úgy most a Nyugatnak kell segíteni az SDF-et, most!!!”
forrás: Kurdish Question