Úgy akarják eladni, mint a haladás, jólét és függetlenség jelképét az EU számára bizonyos nemzetközi piacoktól (magyarul: Kínától).
Ez az úgynevezett Advanced Framework Agreement (AFA) az EU és Chile között, amely mélyebben gyökerező globális gazdasági rendszerproblémákat takar, és megtestesíti a vállalati érdekek prioritását a közösségek és az ökoszisztéma jóléte felett.
Az EU-Chile AFA-t február 29-én az Európai Parlament elé terjesztették, frissítve a meglévő 2002-es Társulási Megállapodást, amely magában foglal egy átfogó szabad-kereskedelmi megállapodást, amely 2003 februárjában lépett életbe.
Évtizedekes diplomáciai kapcsolatokra épülve ez a frissített megállapodás Piñera jobbközép neoliberális kormányával került megtárgyalásra és bevezetésre, még azelőtt, hogy Boric jelenlegi elnök mandátuma elkezdődött volna. Az AFA célja a meglévő keret kiterjesztése, a vámtarifák csökkentése és a liberalizáció területeinek kibővítése. Annak ellenére, hogy Boric elnök kezdeményezte a megállapodás újratárgyalását, az Európai Bizottság ellenállt az egyezmény alkalmazkodásának kísérleteivel a Chileben kialakult új demokratikus valósághoz. Különösen az egyezmény azon célt szolgálja, hogy biztosítsa az EU zöld és digitális átmenetéhez kritikus nyersanyagok stabil ellátását, a lítiumra összpontosítva, amelyet Chile fő szállítóként szolgáltat – körülbelül az EU lítium iránti teljes kereslet 80%-át.
Annak ellenére, hogy az AFA néhány kötelezettségvállalást tartalmaz a fenntartható fejlődés, a nemek közötti egyenlőség és az élelmiszerrendszerek terén, több negatív aspektusa is van. Az Európában és Chileben tevékenykedő baloldali és progresszív erők kifejezetten aggodalmukat fejezték ki a szöveg energia- és nyersanyag-fejezetével kapcsolatban, amely korlátozza Chile képességét a kritikus erőforrások áramlásának szabályozására Európa felé. Emellett az a beruházásvédelmi rész a befektetői jogokat részesíti előnyben a demokratikusan megválasztott kormányok által kezdeményezett eljárásokkal szemben.
Az egyezmény rétegeinek lehántása feltárja negatív hatásait az agrárszektorra. Míg a nagy mezőgazdasági vállalatok növekvő piachoz és csökkentett vámokhoz jutnak, a kis gazdák számára a tönkremenés és marginalizáció veszélye fenyeget. Továbbá, azon kereskedelmi feltételek aszimmetriája, ahol Chile főként nyersanyagokat exportál, míg az EU-ból gyártott termékeket importál, aggodalmakat vet fel egy kiegyensúlyozatlan gazdasági modell fenntartásával kapcsolatban. Az egyezmény hatása környezeti kérdésekre, őslakos jogokra, gyógyszerekhez való hozzáférésre és digitális jogokra további vitát kelt körülötte. A lítiumkitermelés, az EU központi érdeke, veszélyezteti az őslakos közösségek jogait, és súlyosbítja Chile vízválságát, mégsem rendelkezik megfelelő védelemmel azok érdekében.
Ezen aggodalmak miatt a Baloldal frakció szembe néz ezekkel a kérdésekkel a megállapodás tervezett felülvizsgálata során. A tétek túl magasak ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk egy hibás kereskedelmi megállapodás potenciális következményeit, amely a nagyvállalati nyereség prioritását helyezi az emberek és a bolygó elé. Ebben az összefüggésben a Die Linke német EP-képviselője, Helmut Scholz, kijelentette: „Chile gazdag számos ásványban, például lítiumban, ami kulcsfontosságú erőforrás a zöld átmenethez. Ez az egyezség az EU lítiumellátásának biztosítására törekszik. Az országban történő bányászat további kiterjesztése valószínűleg súlyosbítani fogja Chile vízválságát, és veszélyezteti azokat az őslakos közösségeket, amelyek a lehetséges bányászati területek közelében élnek.
Ezenkívül a chilei kormánynak új akadályokkal kell szembenéznie, amikor saját finomítóiparát fejleszti ki. Világosan látható, hogy ez az egyezmény nem teljesíti a Bizottság Latin-Amerikával kötött igazságos partnerségre vonatkozó ígéreteit.”
Az EU-Chile AFA-n túlmenően sürgősen szükség van az EU jelenlegi kereskedelmi politikájának újragondolására, hogy az igazságosság, a szolidaritás és az ökológiai integritás elveivel összhangban legyen. Ezen tárgyalásokkal párhuzamosan zajlanak az EU-Mercosur megállapodással kapcsolatos folyamatok és viták, amelyek kitennék az európai gazdákat tisztességtelen versenynek olyan termékektől, amelyek alacsonyabb környezeti és társadalmi normáknak felelnek meg, aláásva ezzel a feltételeket a Zöld Megállapodás végrehajtásához az agrárszektorban. Ahelyett, hogy rövidtávon a multinacionális vállalatok érdekeit helyeznék előtérbe, a jövőbeli kereskedelmi megállapodásoknak elsődlegesen a munkavállalók, a gazdák és a sebezhető közösségek jólétére kellene összpontosítaniuk Európában és világszerte. Ezeknek elő kell segíteniük a szociális védelmet, tiszteletben kell tartaniuk a munkajogokat, és elő kell segíteniük a klímajogokat, biztosítva, hogy a kereskedelem előnyeit igazságosan osszák el és hozzájáruljanak a közös jóhoz.
EP Baloldal frakció