Kevés kétség fért Chile második fordulós elnökválasztásának kimeneteléhez december 14-én. José Antonio Kast, miután elsöprő támogatást kapott a teljes chilei jobboldaltól (amelynek szavazatait összeadva az első fordulóból, a többséget jelentette), Chile következő elnöke lesz.
Az első fordulóban Jeanette Jara szerezte meg a szűkös első helyet 26,85%-kal, közvetlenül mögötte Kast 23,93%-os eredménnyel biztosítva a helyét a döntőben. A harmadik, negyedik és ötödik helyen három jobboldali jelölt végzett: a középjobboldali Franco Parisi (19,71%), a libertárius Johannes Kaiser (13,94%) és a konzervatív Evelyn Matthei (12,47%). Mindannyian a második fordulóban Kast támogatására szólították fel szavazóikat, és csatlakoztak kampányához.
Így a harmadik próbálkozására a szélsőjobboldali jelölt, aki a Cambio por Chile koalíció színeiben indult, 58,2%-ot szerzett a leadott szavazatok 99%-ának összeszámolása után, messze megelőzve a Unidad por Chile koalíció Jeanette Jara-ját, aki 41,8%-ot ért el. Bár tehát a chilei kommunista aktivista jelentős támogatásra tett szert, nem tudta megfordítani azt a jobboldali trendet, amely a választópolgárok többségét mozgósította.
Jara egy X-en közzétett üzenetben elismerte vereségét: „A demokrácia hangosan és világosan szólt. Épp most beszéltem a megválasztott elnökkel, José Antonio Kasttal, hogy gratuláljak neki. Azoknak, akik támogattak minket és akiket jelöltségünk szólított meg, legyenek biztosak benne, hogy tovább fogunk dolgozni egy jobb élet előmozdításáért hazánkban. Együtt és felegyenesedve, ahogy mindig is tettük.”
Kast ünnepelte győzelmét: „Ez az öröm napja… Több millió chilei döntött úgy, hogy felkel, hogy felegyenesedik. Ez nem személyes győzelem vagy egy párt győzelme. Chile nyert, és a remény is, hogy félelem nélkül élhessünk… Visszaállítjuk a törvényt és a törvény tiszteletét minden régióban, kivétel nélkül, politikai, adminisztratív vagy bírósági kiváltságok nélkül… Ünnepeljük a szabadság előrehaladását.”
A chilei balközép veresége
Jara Gabriel Boric balközép kormányának folytonosságát képviselte, amelynek népszerűsége nem volt elsöprő a ciklusa során. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az a hajlam, hogy egy politikai projektet nem választanak újra, szinte történelmi törvényszerűségnek tűnik. A demokrácia visszatérése óta egyetlen kormányzó párt vagy koalíció sem tudta megszerezni a újraválasztást, így a chilei választópolgár olyan ideológiai ingaként működik, ami valójában a kormányok képtelenségét mutatja rá, hogy azonnal ismét megbízzanak a tervükben. Ennek ellenére előfordult, hogy volt elnökök, mint Michelle Bachelet (2006-2010 és 2014-2018) és Sebastián Piñera (2010-2014 és 2018-2022) visszatértek a La Moneda elnöki palotába, bár soha egymás után.
Ez azonban az első alkalom a demokrácia visszatérése óta, hogy egy nyíltan Pinochet-hez kötődő szélsőjobboldali jelölt győzött. A véres Pinochet-diktatúra (1973-1990) után, amelyben több mint 3000 embert öltek meg, és amelynek több mint 38 000 emberi jogsértéses áldozata volt, politikai kényelmetlenséget jelentett a szélsőjobboldallal és Pinochettel való azonosulás, bár ez nem akadályozta meg sokak csodálatát.
A szélsőjobbra tolódás Chilében
Az egyikük Chile jövőbeli elnöke. A 59 éves Kast már 2017-ben és 2022-ben is indult elnöknek, és mindig erős ellenállásba ütközött a chilei választópolgárok többségénél szélsőjobboldali, a diktatúra mellett tett kijelentései és az abortusz betiltására irányuló javaslata miatt a dél-amerikai országban. Kast német származású apja tagja volt a német náci pártnak.
Néhány éve azt mondta, hogy ha Pinochet élne, ő rá szavazna, ami nem esett jól egy társadalmi traumáit még gyógyító országban. Ezen a választáson Kast kevésbé provokatív álláspontot választott, és ígéreteket tett, hogy figyelembe veszi a többi jobboldali jelölt programjait.
Kast sokat megnyert a populista, riogató kampányával és azzal a képével, hogy megmentőnek állítja be magát, aki kimenti Chilét. A „Chile szétesik” jelszóval Kast „válságkormány” létrehozását ígérte, hogy megbirkózzon azzal, amit ő „Chile történetének legrosszabb válságának” nevez. A chilei elnökválasztott számtalan probléma okát a szomszédos országokból érkező, a dél-amerikai országban munkát kereső bevándorlókra próbálja kenni.
Kast azt mondta, megerősíti a határt kerítésekkel és árkokkal, hogy megállítsa őket. Sőt, kampánya során visszaszámlálást indított arra a napra, amikor a több mint 380 000 Chilében dolgozó, papírjaikat nem rendben tartó bevándorló önként elhagyja az országot. Ha nem tennék, a szélsőjobboldali politikus megkeresi és kiutasítja őket.
Gazdasági kérdésekben Kast, aki magát az argentin elnök, Javier Milei csodálójának vallja, radikális neoliberális reformokat ígér: több mint 6 milliárd dollárnyi költségvetési kiadás vágását csupán 18 hónap alatt, állítólag anélkül, hogy ez érintené a társadalmi kiadásokat, amit számos chilei közgazdász lehetetlennek tart, kivéve ha a szociális programok költségvetését csökkenti.
Külpolitikai fronton Kast erős támogatását fejezte ki Donald Trump elnök számára, amit számos elemző Santiagó Washington irányába történő nemzetközi politikai újrapozicionálásaként értelmez. És míg Boric nem volt különösen kritikus Washingtonnal szemben, igen kritikus álláspontot foglalt el a palesztín népirtás kapcsán és a regionális integráció erősítése mellett volt. Kast minden bizonnyal elhagyja ezeket a diplomáciai pozíciókat, hogy közelebb kerüljön Washingtonhoz.
Az USA külügyminisztere, Marco Rubio így írt: „Gratulálok Chile megválasztott elnökének, José Antonio Kastnak a győzelméhez. Az Egyesült Államok szeretne együttműködni kormányával, hogy megerősítsük a regionális biztonságot és felélesszük kereskedelmi kapcsolatainkat.”
Így kevesebb, mint két hónap alatt két ország, Bolívia (Rodrigo Paz) és Chile (José Antonio Kast) tolódott jobbra és csatlakozott több dél-amerikai országhoz, amelyek Washington-hoz közel álló kormányok uralnak, mint Ecuador, Peru, Paraguay és Argentína. Másrészről Brazília, Kolumbia, Uruguay és Venezuela továbbra is balközép és baloldali politikai projekteket tart fenn, amelyek ellenállnak annak, amit egyes elemzők „Dél-Amerika jobbra tolódásának” neveznek.
forrás: Peoples Dispatch