Joseph Biden amerikai elnök csütörtökön végrehajtotta hivatali idejének első háborús cselekményét.
Légicsapás érte egy milícia harcosait, akik sakkban tartják a szíriai és iraki fundamentalista terrorszervezetek a határkörzetben. De ez amerikai katonai csapások célja valójában Irán, amely ezeket a milíciákat támogatja.
Biden előjött „a diplomáciai újrakezdésével” Teheránnal szemben, amely a valóságban már nem egyszer elkezdődött és a kezdetektől lényegtelen volt. Ahelyett, hogy kilátásba helyezné a súlyos gazdasági és pénzügyi szankciók feloldását, Biden inkább vitathatatlan követelésekkel konfrontálódik Iránnal. A központban az Irakban és Szíriában található szövetségesekkel való együttműködés áll, akárcsak a rakétafegyverei. Stratégiai elrettentés épít, amely lehetővé teszi Irán számára, hogy a védelmét az ellenfelei katonai kiadásainak töredékével bíztosítsa.
Biden követelései Iránnab szemben száz százalékig megegyeznek az elődeiével. Ezenkívül fedezik magukat az európai triójukkal: Németországgal, Franciaországgal és Nagy-Britanniával. Az lényeges különbség a két elnök között: Donald Trump hangulata és kiszámíthatatlansága súlyos súrlódási károkat okozott. Miközben verbálisan kétségbe vonta a NATO-t és az európai szövetségeseit semmibe vette, gyengítette a nyugati szövetség egységét és ütőerejét. Az, hogy ez az időszak véget ért, nem javítja a NATO kevésbé burjánzó háborús fegyverkezésének esélyeit, valamint a katonai kalandokból való kivonulást.
Pénteken az EU állam- és kormányfői – a helyzet miatt videókonferencia formájában – a szövetség kiterjesztésével foglalkoztak a biztonsági és védelmi területeken, ahogy a katonai szektort hivatalosan hívják. Nem utolsósorban az is szóba jött, hogy az „európaiaknak nagyobb arányban kell hozzájárulniuk saját biztonságukhoz”. Ezt a propagandisztikus követelést Trump terjesztette az EU elé, és most pedig Biden is. De a valóságban az EU nagyhatalmainak beszédéből az a kívánság is következik, hogy erősebbek legyenek a „világpolitikában”.
A történészek számára a legjobb esetben is csak hipotetikus kérdés, hogy Európa biztonságát valaha is veszélyeztették-e a második világháború vége óta. Jelenleg Nagy-Britannia, Franciaország és Németország lassan háromszor annyit költ a haderejére, mint Oroszország. Ezenkívül ezt a geostratégiai helyzetet roppantul súlyosbította a Szovjetunió felbomlása és a NATO behatolása a keletkező „vákuumba”. Bidennel sem lesz jobb, mint ezelőtt, de néhány dolog veszélyesebbé is válhat.
forrás: junge Welt