Az indusztriális metál úttörőinek számító Ministry zenekar a székesfehérvári FEZEN fesztiválon lépett fel.
Nem túlzás azt állítani – ismerve a hazai mainstram „baloldal” és „szakszervezetek” tevékenységét, hogy ez a koncert eddig az év legforradalmibb eseménye volt. (Persze csak az Európai Baloldal horányi fesztiváljáig, és leszámítva a választások utáni kormányellenes tüntetéseket.)
A zene a monoton dob + basszus + gitár meneteken alapszik, meg persze Al Jourgensen mester üvöltésein, melyek elég komoly társadalomkritikát fogalmaznak meg.
Al Jourgensen és zenekara nem titkoltan rühelli a globalizációt, a kapitalizmust, az új albumon és turnén pedig már a fasizmussal szemben is határozottan kiállnak. A zenekar mindig is ellenezte hazájuk, az USA kül- és belpolitikáját, és az idők során egyre direkten politikusabb produkciókat tettek le az asztalra.
Leginkább az ifjabb Bush érájában születtek kőkemény lemezeik, de az Obama-korszak sem maradt megtorlatlanul. Trump érkeztével ismét új erővel ekézi az együttes az elnök politikáját.
Az legújabb lemez, az AmeriKKKant turnéja végül hazánkba is elérkezett, így a FEZEN fesztivál közönsége is szemtanúja lehetett a zenekar nem középiskolás fokú tanításának.
A koncert előtti szerelés és beállás során már feltűnt a két fő színpadkellék: két Donald Trump hajú, felfújt csirkebábu, amelyeken hatalmas, áthúzott horogkereszt díszelgett, amolyan antináci üzenettel. Al Jourgensen énekes a koncert során rendszeresen bele is rúgott ezekbe, leginkább az ANTIFA című daluk alatt.
A zenekar mögötti kivetítőn a koncert bevezetőjeként egy Donald Trumpról készült montázs tűnt fel, majd felsorakozott a hangszeres szekció, akik kemény zúzdába kezdtek. Az egyik gitáros egy neonszínben világító Guy Fawkes maszkban játszotta végig az első számot, amelynek után Al bácsi is megjelent a színpadon és megkezdődött a koncert.
Az első dal, a Twilight Zone (Szürkületi zóna) a hülye amerikaiakról szól, akik megválasztották Trumpot elnöknek. A Victims of a Clown (Egy bohóc áldozatai) szintén Trumpról szól, de a Punch in the Face (Vágd pofán) című dal háttér-vetítésében már Hillary Clinton is szerepet kapott, bár csak Trumpot püfölték. Utána jöttek régebbi dalok: a Senor Peligro a George W. Bush érában keletkezett, főképp a venezuelai helyzettel foglalkozik, a koncert háttér-vetítésében Hugo Chávez elnök is szerepelt. A Rio Grande Blood (Rio Grande vér) lényegében a kőolaj miatt háborúkról szól, majd ezt követte a Lies Lies Lies (Hazugságok 3x), amely a kormány hazugságait ekézte. Ezután megint új dalok kerültek terítékre: A We’re Tired of it (Elegünk van belőle) a vallásos agymosást kritizálja, a Wargasm (szójáték a háború és orgazmus keverékéből) pedig a kapitalizmus állandó háborús politikájával foglalkozik. Az ANTIFA című dal során két statiszta tűnt fel a színpadon egy anarchiajeles és egy Antifascist Action zászlóval. Ezt négy régi dal követte, a Just One Fix a drogokról, az NWO az „új világrendről”, a Thieves valószínűleg a korrupt politikusokról, a So What-ról pedig nehéz megfejteni, de nagyon dühösek.
Egy elkapott setlist szerint még játszották volna a valláskritikus Psalm 69-et (69-es zsoltár) és a Bad Blood-ot (Rossz vér), de erre a csúszás miatt már nem került sor.
A koncert nagyon jól szólalt meg, a már 40-50 körüli zenészek még mindig úgy mozogtak, mintha csak a 90-es évek lenne. Egyetlen hátrány, hogy Al Jourgensen mester a koncert végén már a színpadról lefelé menet nyögte csak be, hogy „Thank you Hungary”, miközben a hangszeresek még gerjedtek, majd kezdték a pengetők és dobverők bedobálását, és róla többet nem is lehetett hallani.
A 13 dalban viszont 13 kőkemény és (még a 20 éves dalok esetén is) időszerű előadást hallhattunk Trumpról, imperializmusról, kapitalizmusról, antifasizmusról, vallásról, korrupcióról, hatalomról, az amerikai társadalom szemetéről, de legfőképp a lázadásról.