Követeld az államosítást kártalanítás nélkül, és helyezd az embereket a profit elé!
A munkások ellenőrzése alatt az erőforrásokat el lehetne terelni a haszontalan és káros iparágaktól, és fordíthatnák őket a megélhetési formák fenntartására és új formáinak megteremtésére.
Andy Burnham brit miniszterelnök arról beszél, hogy a vizet, az energiát és más közüzemi szolgáltatásokat vissza kell venni a közösségi ellenőrzés alá.
Jó – de ha szakítani akar a privatizációval, akkor nem védheti meg azokat, akik meggazdagodtak belőle.
Burnham kijelentette, hogy a közösségi tulajdon egy lehetőség a Thames Water számára, és hogy az „élet alapvető szükségleteit” a közérdeknek megfelelően kell működtetni.
De egy óriási kérdés lebeg mindez fölött – vajon Burnham több milliárd font kártalanítást fog fizetni a cég részvényeseinek, akik már így is hatalmas vagyonokat szereztek a közszolgáltatások tönkretételéből?
A Thames Water már most jogi lépésekre készül, ha Burnham megkísérli Nagy-Britannia legnagyobb vízművének teljes államosítását.
A Thames Water hatalmas adósságot halmozott fel, mintegy 20 milliárd fontot. Eközben a részvényesei hatalmas nyereségeket húztak ki a cégből, miközben a dolgozó osztály tagjai emelkedő számlákkal szembesültek, a folyók szennyeződtek, az infrastruktúra pedig rothadásnak indult.
Az a gondolat, hogy a köznek most ugyanazoknak az embereknek kelljen fizetnie azért, hogy visszavegyen valamit, amit soha nem is kellett volna eladni, felháborító – és el kell utasítani.
A szocialistáknak kártalanítás nélküli államosítást kell követelniük.
De a közösségi tulajdonnak többet kell jelentenie annál, mint hogy egy magánvezetőt lecserélünk egy kormány által kinevezettre.
Az államosításról alkotott víziónk nem azon alapul, hogy az állam átveszi a régi főnökök szerepét. És nem arról szól, hogy az állami vállalatokat a nyereség és veszteség logikája szerint működtessük.
Ezeket közszolgáltatásként kell irányítani.
A víziónk a demokratikus közösségi tulajdon, a dolgozók közvetlen részvételével.
A munkások ellenőrzése alatt az erőforrásokat el lehetne terelni a haszontalan és káros iparágaktól, és fordíthatnák őket a megélhetési formák fenntartására és új formáinak megteremtésére.
A dolgozók tudják, hogyan működnek a szolgáltatások, és maguk a közösségek vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy tudják, mire van szükségük.
Burnham közösségi tulajdonra vonatkozó javaslatai nem a jószívűségéből fakadnak. Ezek közvetlen válaszok a privatizáció kudarcára.
De a nyomás, hogy kompromisszumot kössenek a főnökökkel és kifizessék őket, óriási lesz.
Egy valódi küzdelem a tulajdonlásról szembeszállna a gazdagokkal – nem pedig kártalanítaná őket.
De a kérdés nem csupán az, hogy kié az iparág. Hanem az, hogy ki irányítja, és hogy profitra vagy az emberekre van-e szabva a működése.
forrás: Socialist Worker