A cikk évekkel ezelőtt jelent meg A MI IDŐNK pdf verziójában. Tisza István meggyilkolásának évfordulóján újra elővesszük.
A kulturális ellenforradalom berkein belül a hősök szobrait, emléktábláit eltávolítják, kizárólag politikai okok miatt. Jobboldali gyilkosok, elnyomók, ellenforradalmárok, királyok, papok viszont teret, szobrot és utcaneveket nyernek. Jelenleg Tisza István szobra vár felállításra Budapesten, miközben Marx és Engels szobrait eltávolították. Hogy miért érdemel Tisza István a Fidesztől szobrot? Talán életrajza segít kitalálni…
Marx és Engels:
A történelem legnagyobb és legelismertebb filozófusai. Keleten és nyugaton mindenhol kötelező tananyag a magukra valamit adó közgazdasági egyetemeken (és nem történeti szinten). Csak elképzelni lehet, hogy zsenijük milyen óriásit alkothatna a jelenlegi történelmi helyzetben, az újabb világválságokról, a fasizmusról, a globalizációról. Nyomaikban új filozófusok járnak és tanítják az embereket, mi miért is történik. A mai Magyarország kapitalizmusában viszont már őket is tagadni lehet, a szobrukat is el lehet távolítani (mellesleg minden civilizált országban van róluk köztér elnevezve vagy van szobruk is).
Tisza István… „gróf”:
Már a rangja is mutatja, hogy az elnyomó osztályt képviselte. Engelsszel ellentétben, aki szintén nem szegény családba született, de volt annyi önérzete és becsülete, hogy a munkások mellé álljon.
Tisza többször is volt miniszterelnök. Az osztrák-magyar dualizmus (magyarul az osztrák behódolás) híve. Támogatta a szavazójog korlátozását, a nők például akkor egyáltalán nem szavazhattak. Ezzel a demokrácia csíráit próbálta még alapban elfojtani, persze ő azzal magyarázta e döntését, hogy fenn kell tartani a magyar felsőséget a kisebbségek felett, ezért nincs szavazati jog: tipikusan már akkor nemzeti ellentétté konvertálta az osztályellentéteket, hogy a valódi problémáról, a kizsákmányolásról elterelje a figyelmet.
Nyíltan támogatta az arisztokrácia és a dzsentrik vezető szerepét a politikában.
A parlamentarizmust és az alkotmányosságot is támogatta. Miért? Nyilván nem emberbaráti szeretetből és nem a demokrácia iránti elkötelezettségéből, hanem mert már felmenői is politikusok voltak, édesapja szintén miniszterelnök, Tisza Kálmán. Mivel Habsburg nem volt, és király nem lehetett, a miniszterelnökség volt a legfőbb hatalom, amit megszerezhetett és meg is szerzett, természetes, hogy a parlamentarizmust támogatta.
1903-tól, első miniszterelnöksége idejétől már nagy hangsúlyt helyezett a hadseregre és a fegyverkezésre. Sokáig nem ült a miniszterelnöki székben, hamar beadta lemondását, belügyminiszterré lépett vissza. Szerencsére a Marx és Engels ihlette ideológiával felvértezett munkásmozgalom már javában küzdött jogaiért, ekkor került sor az óriási vasutassztrájkra. Belügyminiszterként parancsot adott a sztrájkolók vezetőinek letartóztatására, sok munkást pedig büntetésül a hadseregbe soroztak. Ennyit Tisza István parlamentarizmusáról.
A szocialisták ezen kívül még Bihar megyében szerveztek óriási tüntetéseket és parasztgyűléseket. Ezeket a csendőrség Tisza parancsára szétverte, 33 parasztot gyilkoltak meg, több száz embert megsebesítettek.
1905-ben újra miniszterelnök lett, de megint azonnal beadta lemondását. Pár hónapig ideiglenesen kénytelen volt passzívan e funkciót ellátni, majd a király dicsérő szavak közepette felmentette. A politikától kicsit visszavonult, a dunántúli református egyház-kerület főgondnoka lett, székfoglaló beszédében a közoktatás államosítása ellen foglalt állást.
Megalapította a Nemzeti Munkapártot, amely jól szerepelt a választásokon, de nem alakított kormányt.
1912-ben a parlamenti csatározások miatt lemondott több házelnök is, végül május 22-én Tisza került erre a posztra. A személye iránti ellenszenv másnap óriási tüntetést szült. Május 23-án a követelések Tisza személye ellen és az általános választójog bevezetése mellett szóltak. A rendőrség feltartóztatta a tüntetőket, sőt a tömegbe is lőttek, hatan meghaltak, 200-an megsebesültek, majd 300 személyt le is tartóztattak. Az esemény vérvörös csütörtök néven vonult be a történelembe.
Tisza házelnökként is diktatórikus volt: nem engedte felszólalni az ellenzéki képviselőket, vita nélküli szavazással fogadtatta el a véderőtörvényt, rendőrséggel vitetett el a teremből ellenzéki képviselőket.
1912. június 7-én Kovács Gyula kitiltott képviselő a Parlamentben lőtt rá Tiszára, majd öngyilkosságot kísérelt meg. Egyik sem sikerült, Tiszát elkerülték a golyók, az öngyilkos lövést a merénylő túlélte. A merénylet után pontosan egy évvel újra miniszterelnök lett, ekkor már éllovasa volt a szerb-magyar ellentétek felelőtlen, nacionalista fokozásának.
A világháború kitörésekor támogatta az imperialista mészárlást. A háború kitörésekor feléledtek a reformtörekvések, köztük a választójog kiszélesítésére és a dolgozók szociális körülményeinek javítására, Tisza mindezek ellen volt. Az őszirózsás forradalom alatt több katona hatolt be a villájába, ahol agyonlőtték.