Egy évvel az első brit COVID-19 esetek megjelenése után a leckét még mindig nem tanulták meg.
A héten Nagy-Britannia hivatalos halálozási statisztikája 100 ezer fölé ment, amely a legmagasabb Európában és az ötödik világviszonylatban.
Január a tragédiák hónapja volt. Annak ellenére, hogy a miniszterek a napi halálozások marginális eséseiből nagy ügyet csináltak, csütörtökön 1725 ember halt meg, amely a legmagasabb szám 2020 óta. A leghalálosabb hullám kellős közepén vagyunk.
A kormány – és az ellenzék bizonyos részei – minden reményüket a vakcinákba helyezik, még akkor is, ha bűnös ellenségeskedés van Nagy-Britannia, az EU és a gyártók között a hozzáférhető adagok hiánya miatt.
Brüsszel fenyegetései, hogy leállítják a vakcina exportot, valamint a csetepaté az AstraZenecával, csak visszhangozza ugyanazt a pozícióharcot, amely tavaly tavasszal a védőeszközökért folyt, mikor Olaszország lefoglalta a Görögországnak és Németországnak szánt szállítmányokat saját maga számára. Franciaország és Olaszország megint kesereg, mivel megtudták, hogy a Moderna sem képes leszállítani az ígért adagokat.
Természetesen több lehetőségük lenne a termelést maguk növelni, ha az Oxford Egyetemen kifejlesztett vakcinát egy nyitott licenszű platform alapján gyártják, ahogy eredetileg tervezték, mielőtt a Bill és Melinda Gates Alapítvány – az Oxford orvosi kutatásainak fő támogatója – követelte, hogy írjanak alá egy exkluzív szerződést az AstraZenecával , amely a gyógyszergyárnak adja az előállítás egyedi jogát.
A vakcinatermelés privát ellenőrzése és tulajdona a járvány tetőpontján tipikusan megmutatja a profit emberi élet fölé helyezését, amely a társadalmi rendszerünk jellegzetessége.
Az Alapítvány „jótékonysági szervezet”, amelynek már van kartotékja arról, hogyan nyújtja a pénzügyi izmait, hogy a vállalati érdekeket képviseljék, olyan „nemes” ügyeket támogatva a harmadik világban, mint az oktatás privatizációját, vagy a farmerek odakötését az agrobizniszhez, monopolizálva a szabadalmaztatott magvakhoz való hozzájutást.
Az EU és Nagy-Britannia közti veszekedés az adagok felett különösképp ízléstelen annak tükrében, hogy Tedrosz Gebrejeszusz, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vezetője „katasztrofális erkölcsi csődnek” nevezte a vakcinarészvényeket felverését, a nagy gyógyszergyárak és a világ leggazdagabb országai közti megegyezésekkel, amelyek az árok szélén hagyják a Globális Délt.
Talán Nagy-Britannia és az EU-s szomszédjai kevésbé lesznek őrjöngőek a vakcinafelhalmozás felé, mivel tettek intézkedéseket a vírus megállítására a tömeges oltás előtt, ahogy ezt a „zéró COVID” országok, mint Kína és Új-Zéland már sikeresen megtették.
Nagy-Britannia lakossága huszadannyi, mint Kínáé, a halálos áldozatok száma mégis 20-szor annyi. Ha Ön brit, 400-szor annyi az esélye, hogy COVID-19-ben hal meg, mintha kínai. Ez szintén „katasztrofális morális csőd.”
A katasztrófa ellenére Boris Johnson megítélése meglepően magas, mivel sokan a járványt olyan példanélküli válságnak látják, amely miatt a minisztereket nem lehet okolni.
De ha a felkészülés elmulasztása egy évvel ezelőtt, mikor új vírusra figyelmeztettek, mélyen felelőtlen, akkor azon stratégiák elfogadásának elutasítása, amelyek bizonyítottan életeket mentettek más országokban, egyenesen bűncselekmény.
A brit jobboldal azzal szerencsejátékozik, hogy a vakcinák megállítják a vírust (annak ellenére, hogy sok új variáns jöhet létre, valamint annak valószínűsége, hogy a szegényebb országokban mutálódni fog, ha megtagadják tőlük a vakcinákat), és Nagy-Britannia „visszatérhet a normális élethez”.
A „normális” teremtette meg ezt a csődöt: a kizsigerelt, személyzethiányos állami szolgálatatásokat, a közbeszerzések privatizált káoszát, gyenge és érvényesíthetetlen munkásjogok nélküli gyenge és anyagilag bizonytalan munkaerőt.
Szintén kötelességmulasztás, hogy a brit Munkáspárt első sorainak összes üzenete szintén a „normálishoz” való visszatérés, amikor a párt pár éve még olyan szocialista politikát mutatott be a rendszerszintű problémákra, amely hét évtized alatt a legnagyobb szavazatemelkedést eredményezte.
A new deal ügye ma erősebb, mint valaha. Ha a Munkáspárt nem ezt választja, akkor a szakszervezeteknek kell felvenni a harcot minden munkahelyen egy új egyezségért.
forrás: Morning Star