A brit Munkáspárt szerint „meleg fogadtatásban” részesült a DP World vezetősége, amely két évvel ezelőtt 800 P&O Ferries-dolgozót bocsátott el.
Keir Starmer szombaton, a Munkáspárt első 100 hivatali napját azzal ünnepelte, hogy azok mellé állt, akik több száz dolgozót bocsátottak el azonnali hatállyal.
Louise Haigh közlekedési miniszter a P&O Ferriest, amely 2022-ben 800 dolgozót bocsátott el brutális elbocsátási és újrafelvételi gyakorlat keretében, „szabályszegő üzemeltetőnek” nevezte. „Már két és fél éve bojkottálom a P&O Ferriest, és minden fogyasztót arra buzdítanék, hogy tegyék ugyanezt” – mondta szerdán.
Nyilatkozata egy nappal azelőtt hangzott el, hogy a Munkáspárt bemutatta volna a Munkajogi Törvényjavaslatát, amely ugyan előrelépés, de elmarad a párt ígéreteitől. A párt azt ígérte, hogy „véget vet a lelketlen elbocsátási és újrafelvételi gyakorlatoknak”, de nem tiltaná meg a főnököknek ennek a kegyetlen taktikának az alkalmazását.
Ez azonban felbőszítette a DP World tulajdonosát, a P&O-t, amely pénteken azzal fenyegetőzött, hogy visszavonja az 1 milliárd font értékű beruházását a Thames Gateway kikötő projektből.
Starmer egy BBC-interjúban elhatárolódott Haightől, mondván: „Nos, nézze, ez nem a kormány álláspontja.”
A BBC News szerint Whitehall-i források „meleg kapcsolatokról” számoltak be a cég vezetősége és a kormány között Starmer kritikája óta.
A DP World vezetői részt vesznek a hétfői Nemzetközi Befektetési Csúcstalálkozón. Starmer, Rachel Reeves pénzügyminiszter és Jonathan Reynolds gazdasági miniszter készülnek arra, hogy a konferencián nagyvállalatok kegyeit keressék.
Reeves és Reynolds támogatták a főnökök „intenzív lobbizását”, amelynek célja a Munkajogi Törvényjavaslat védelmeinek felvizezése volt.
Starmer kétségbeesetten próbálja visszanyerni az irányítást a luxusajándékokkal kapcsolatos botrányok egy hónapja után. Morgan McSweeney-t, egy kegyetlen jobboldali munkáspárti politikust nevezte ki kabinetfőnökévé múlt héten, miután Sue Grey távozott.
A pánikhangulat azonban továbbra is megmaradt a Munkáspártban, és belső feszültségekhez vezet. Haigh egyik szövetségese „szégyenletesnek” nevezte a tájékoztatást, és azt sugallta, hogy a miniszterelnök körüli kör „kezdi elveszíteni a barátait.”
A Munkáspárt nagyvállalatok melletti kiállása fokozza a feszültséget a szakszervezetekkel, amelyek eddig készek voltak „esélyt adni a Munkáspártnak.”
Matt Wrack, az FBU tűzoltószakszervezet főtitkára „elfogadhatatlannak” nevezte Starmer kritikáját Haigh-gel szemben. „Louise Haigh teljes mértékben élvezi az FBU támogatását és szolidaritását, amikor világosan kifejti az ellenállását a P&O-val és más szabályszegő munkáltatókkal szemben” – mondta.
„Bármilyen visszacsapás vagy figyelmeztetés a munkáspárti politikusok és szakszervezetek ellen, akik fellépnek vagy fellépnének az ilyen módon dolgozóikat kizsákmányoló és bántalmazó cégekkel szemben, teljesen elfogadhatatlan, bárhonnan is jön.”
Hozzátette: „Felháborító, hogy a DP World megpróbálja meghiúsítani a munkavállalói jogok kiterjesztését, amelyet a Munkáspártot kormányra szavazták, hogy végrehajtsa.”
„A szabályszegő munkáltatók és a vállalati zsarnokok nem tarthatják zsarolás alatt a demokratikusan megválasztott kormányt.”
A YouGov új felmérése ezen a héten azt mutatta, hogy a Munkáspárt szavazóinak fele csalódott Starmer kormányában.
Starmer népszerűtlensége mélyebb, mint az ajándékbotrány, mivel a Munkáspárt elkötelezett az újabb megszorítások mellett, a költségvetést pedig október 30-án hozzák nyilvánosságra.
Munkáspárti képviselők, köztük olyan „puha baloldali” politikusok, mint Haigh, megszavazták, hogy gyerekek maradjanak szegénységben, és hogy elvegyék a téli fűtési támogatást a nyugdíjasoktól.
A héten Wrack több mint 1000 tűzoltó részvételével tartott FBU tüntetésen mondott beszédet, amelyen azt követelték, hogy a Munkáspárt szakítson a megszorításokkal.
A Munkáspárti kormányt „lehetőségnek” nevezte 14 évnyi tory uralom után. „A kérdés az, hogy kihasználjuk-e ezt a lehetőséget, hogy jobb körülményekért harcoljunk” – mondta.
Figyelmeztetett „azokra, akik azt hiszik, hogy egy Munkáspárti kormány alatt könnyű lesz”, és utalt a Tony Blair-kormány támadásaira.
A munkáspárti kormány összetöri azokat a reményeket, amelyek még a csekély változásokra irányultak, miközben behízeleg a főnököknek és készül az újabb megszorításokra.
De a parlamenten kívüli küzdelem – a sztrájkvonalakon és az utcákon – képes elérni azokat az átalakító változásokat, amelyekre a munkásosztálynak szüksége van. Ragadjuk meg ezt a lehetőséget az ellenállás által.
forrás: Socialist Worker