Nigel Farage Reform UK pártját gyakran hazafias, bevándorlásellenes, a határok ellenőrzésére és Nagy-Britannia „visszaszerzésére” összpontosító pártként ábrázolják. Azonban közelebbről megvizsgálva a párt kapcsolatait és pénzügyi ügyeit, egészen más kép rajzolódik ki.
A birodalom megszűnésével a brit kapitalista osztály megosztottá vált: egyesek az EU-ban látták jövőjüket, mások az Egyesült Államok imperializmusát támogatták, míg egy harmadik csoport a helyi közösségekhez, a kisvállalkozói, mezőgazdasági és halászati szektorhoz kötődött.
„Telített zsírban gazdag, morális rostokban szegény”
A Reform UK az Egyesült Államokhoz kötődőket képviseli, de bázisát nagyrészt a kisvállalkozói szektor alkotja.
Ennek a transzatlanti kapcsolatnak az egyik legbeszédesebb jele a CapitalHQ, egy amerikai PR-cég részvétele, amely szoros kapcsolatban áll Steve Bannonnal, Donald Trump egykori tanácsadójával.
Bannon, a jobboldali populizmus kulcsfigurája, évek óta dolgozik együtt Nigel Farage-zsal, és a CapitalHQ aktívan segíti őt, látszólag ingyen.
Farage, Clacton parlamenti képviselője, több utazást tett az Egyesült Államokba a parlamentben töltött rövid ideje alatt, ami arra utal, hogy politikai hatásai inkább Washingtonból erednek, mint Clacton-on-Sea-ből.
Hangos hazafias nyilatkozatai sok britet megszólíthatnak, de érdemes megjegyezni, hogy azok, akik a leghangosabban kiáltják a nacionalizmust, gyakran külföldi érdekeket szolgálnak.
Például Oswald Mosley, a brit fasiszta szövetség vezetője az 1930-as években nagyrészt Mussolini Olaszországa által finanszírozott volt. Hasonlóképpen, Farage Reform UK-je, miközben a brit szuverenitás bajnokának állítja be magát, úgy tűnik, csendben amerikai politikai és üzleti érdekeltségek pénzelik.
Ez az amerikai pénzhez fűződő kapcsolat komoly kérdéseket vet fel a Reform UK napirendjével kapcsolatban. A párt messze nem csak egy bevándorlásellenes csoport, amely a közszolgáltatások privatizációját szorgalmazza. Erősen érdeklődik aziránt, hogy Nagy-Britannia közszektorát – különösen az egészségügyet és a honvédelmet – amerikai székhelyű cégek, köztük biztosítók, gyógyszeripari és katonai vállalatok számára nyissa meg.
Minden szuverenitásról szóló retorikája ellenére a párt mintha szívesen tenné Nagy-Britanniát még inkább függővé az amerikai nagyvállalatoktól. A Reform UK eredete az Ukipig és a Brexit Pártig vezethető vissza, amelyekben Farage központi szerepet játszott.
Bár a Reform UK büszkén állítja, hogy hozzájárult a Brexit sikeréhez, a párt függetlenségképzete merőben eltér attól, amit sok Brexit-támogató elképzelt.
Nem az a céljuk, hogy Nagy-Britanniát felszabadítsák Brüsszel kontrollja alól, hogy önálló legyen, hanem hogy a brit politikát az amerikai vállalati érdekek neoliberális napirendjéhez igazítsák.
Farage pénzügyei, amelyek most, parlamenti képviselőként alaposabb vizsgálat alatt állnak, még inkább kiemelik a Reform UK körüli zavaros helyzetet.
Jelentések szerint a CapitalHQ jelentős szolgáltatásokat nyújtott Farage-nak fizetség nélkül, ami felveti a kérdést, hogy ki is finanszírozza valójában politikai törekvéseit. A cég még az utolsó amerikai útja során is kifizette szállodai számláját – ez szokatlan lépés egy olyan párttól, amely azt állítja, hogy a brit „kisemberért” harcol.
Nem csak a CapitalHQ kelt gyanút. Christopher Harborne brit kriptovaluta-befektető is nagy összegekkel támogatta Farage-t, többek között a republikánus nemzeti konvención való megjelenését Milwaukee-ban.
A kriptovaluta egyre nagyobb témává válik Trump köreiben, ahol a családja jelentős összegeket fektetett be, és ennek szerepe Farage pénzügyi hálózatában csak tovább erősíti a Reform UK tevékenységei mögött húzódó amerikai befolyás érzetét.
Bannon szerepe az európai jobboldali politikában szintén fontos része a történetnek. 2018-ban, Trump Nagy-Britanniába való látogatása előtt, Bannon együtt dolgozott Farage egykori kutatójával, Raheem Kassammal, hogy létrehozzák a „The Movement” nevű szervezetet.
A cél az volt, hogy pénzt csatornázzanak be és befolyást vásároljanak az EU föderalizmusát és nagyobb integrációját ellenző erők számára, és támogassák a privatizációt.
Bannon találkozót szervezett szélsőjobboldali vezetők számára, köztük Marine Le Pen képviselőjével, Farage-zsal és Boris Johnsonnal. Bannon befolyása ezekre a vezetőkre jelentős volt.
A Reform UK külpolitikai álláspontja tovább erősíti ellentmondásait. A párt júliusi általános választási programja a katonai kiadások növelésére és a NATO erős támogatására szólított fel, miközben jelentős csökkentéseket javasolt a helyi önkormányzati szolgáltatások terén.
A védelmi kiadások növelésének igénye, amelyből sok az amerikai székhelyű fegyvergyártók javát szolgálja, a párt amerikai külpolitikai érdekekhez való igazodását mutatja.
A Reform UK NATO-hoz való viszonya szorosabbra fűzi Nagy-Britannia kapcsolatát az Egyesült Államokkal, tovább erősítve az ország szerepét az amerikai imperialista célok szolgálatában. Ez nem sok függetlenséget jelent.
Végső soron a Reform UK alapvető dilemmával szembesül: nem szolgálhat két urat. A brit emberek szolgálatáról szóló retorikája szemben áll pénzügyi és politikai kapcsolatainak amerikai nagyvállalati érdekeltségekkel és politikai stratégákkal való összefonódásával. A brit munkásosztály képviseletére való hivatkozása üresen cseng.
A munkásmozgalom kampányolóinak mindent meg kell tenniük, hogy növeljék a szakadékot a szavazói, tagjai és a vezetői között. Az, hogy Farage-t egyszerűen „rasszistának” nevezik, nem fog változtatni semmin. Fel kell fednünk a pártot, és meg kell vitatnunk, hogy valójában mit képvisel a munkahelyeken és a közösségekben. Ez egy megnyerhető politikai küzdelem.
Legközelebb, amikor Farage büszkén áll az Union Jack előtt, érdemes megkérdezni: kit is szolgál valójában? Egy párt számára, amely a brit szuverenitás bajnokaként állítja be magát, a Reform UK hűségei bonyolultabbnak tűnnek, mint amennyire azt a zászlólengetés sugallja.
forrás: Morning Star