Törökország alapellátásban dolgozó egészségügyi dolgozói ötnapos tiltakozást folytattak, hogy szembeszálljanak az új szabályozásokkal, amelyek a kereskedelmi szemléletet és a profitot helyezik előtérbe az ellátás helyett, valamint pénzbüntetéseket rónak ki az egészségügyi személyzetre.
A január eleji tiltakozások országos megmozdulásokat foglaltak magukba, és egy általános egészségügyi sztrájkban csúcsosodtak ki, hogy felerősítsék a dolgozók követeléseit.
A demonstrációkat több tucatnyi szakmai szervezet és szakszervezet koalíciója koordinálta, köztük a Török Orvosi Kamara (TTB), az Egészségügyi és Szociális Szolgáltatási Dolgozók Szakszervezete (SES), valamint a Család-egészségügyi Dolgozók, Szülésznők és Ápolók Szövetségeinek Szövetsége. Ezek a szervezetek az alapellátás közszolgáltatásként történő biztosítását, a háziorvosok betegterheinek csökkentését és megfelelő létszámú személyzet biztosítását követelik, hogy a betegek szükségleteit kielégíthessék.
Ez már a harmadik alkalom 2024 novembere óta, hogy az egészségügyi dolgozók munkabeszüntetéseket és utcai tiltakozásokat tartanak az új szabályozás ellen. Figyelmeztetnek, hogy a kormány az alapellátás lényegét ássa alá azáltal, hogy teljesítményértékelési rendszereket vezet be, hasonlóan a kórházakhoz. „Mi az egészséget alapvető jognak tekintjük, de a minisztérium iparágként kezeli, amelyben a teljesítményt a jövedelmezőség alapján értékelik” – mondta Dr. Emrah Kırımlı, a TTB Családorvosok Osztályának irányító testületének tagja a People’s Health Dispatch-nak.
Az új szabályozás időkorlátokat vezet be a betegvizitek során, így mindössze néhány perc jut egy-egy találkozóra, beleértve a krónikus betegségek kezelését is. Az új rendszer szerint minden háziorvosnak napi legalább 64 beteget kell ellátnia ahhoz, hogy teljes fizetést kapjon. Ez a betegteher elkerülhetetlenül rontja az ellátás minőségét, hátrahagyva a bonyolultabb eseteket, vagy arra kényszerítve a betegeket, hogy fizessenek a szükséges ellátásért. „Ez a rendszer arra ösztönzi az orvosokat, hogy több beteget fogadjanak, ami több bevételt jelent. Ennek következménye, hogy kevesebb idő jut egy betegre, és a megelőző ellátás helyett a gyógyító ellátás kerül előtérbe” – magyarázta Dr. Kırımlı.
A török Egészségügyi Minisztérium ugyan azt állította, hogy kibővítette az egészségügyi ellátás elérhetőségét, de a valóság ennél jóval bonyolultabb. Az alapellátást, amely a rendszer belépési pontjaként szolgálna, gyakran megkerülik, és a betegek közvetlenül más szinteken keresnek ellátást. Ezzel egyidejűleg a magánszektor számára egyre több teret biztosítottak kiszervezett szolgáltatásokon vagy önálló intézményeken keresztül. Ez a tendencia idővel pusztító következményekkel járt. Az egyik legutóbbi példa során egészségügyi dolgozók csecsemőket szállítottak át állami kórházakból magánkórházakba szükségtelen eljárások elvégzése céljából, ami legalább tíz gyermek halálát eredményezte.
Dr. Kırımlı szerint az alapellátás dolgozói évek óta küzdenek a profitvezérelt logika ellen, hogy megvédjék az emberek egészségét és jólétét. Azonban a politikai trendek ennek ellenkező irányába mozdultak el: olyan reformok, mint a fejpénzalapú kifizetések bevezetése, a bevételtermelő tevékenységeket helyezték előtérbe az egészségügyi szükségletek helyett. Ez általánosan magában foglalta a laboratóriumi és képalkotó szolgáltatások kiszervezését magáncégekhez, valamint az egészségturizmus előtérbe helyezését. „Ellenezzük az ilyen rendszerek alapellátásban történő megvalósítását” – hangsúlyozta Dr. Kırımlı.
Az új szabályozás miatt az orvosok munkája drámaian megváltozhat, különösen a betegvizitek kvótáinak be nem tartása miatti pénzbírságok árnyékában. A sztrájk szervezői szerint az új rendszer az orvosokat „pontokat gyűjtő videojáték-karakterekké” degradálja, aláásva szakmai függetlenségüket és méltóságukat. „Mi orvosok vagyunk, nem boltosok” – nyilatkozták a szakszervezetek, kiemelve a megnövekedett adminisztratív terheket és hatékonysági követelményeket. „Nem akarjuk, hogy bármi másra kelljen gondolnunk, mint a pácienseink egészségére.”
A változások által leginkább érintett csoportok azok lesznek, akik nagymértékben függnek az alapellátástól, köztük a bevándorlók és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel küzdő populációk. „A már most is törékeny alapellátási rendszer elveszíti az egyenlőtlenségek kezelésére való képességét” – figyelmeztetett Dr. Kırımlı. A korábban ingyenes szolgáltatások most díjkötelessé váltak, és a legtöbb bevándorlónak fizetnie kell az ellátásért. „Ezek a változások aláássák az elérhetőséget, és aránytalanul érintik a legsebezhetőbbeket” – hangsúlyozta az orvos.
A változások hatása az egészségügyi munkaerőre
Az egészségügyi dolgozók szintén megsínylik ezeket az intézkedéseket. A TTB Családorvosok Osztályának becslése szerint Törökország 1,5 millió egészségügyi dolgozójából kevesebb mint 70 000 dolgozik család-egészségügyi központokban – és az ő keresetük elmarad az egészségügyi szektor más részein elérhető bérektől. Az új szabályozás szerint az ezen a szinten dolgozó ápolók és szülésznők fizetése 20-30%-kal csökken, jegyezte meg Dr. Kırımlı, tovább súlyosbítva a meglévő pénzügyi nyomást. Ha ez a modell fennmarad, figyelmeztetett, „egészségügyi dolgozókat fog elriasztani az alapellátástól, tovább gyengítve egy már eleve törékeny rendszert.”
A családorvosok és más alapellátásban dolgozó egészségügyi dolgozók a jelenlegi irány helyett az alapellátás rendszerbeli szerepének újragondolását sürgetik. Több befektetést és olyan szemléletváltást akarnak, amely a betegek egészségét helyezi előtérbe. Dr. Kırımlı kiemelte a szükséges intézkedéseket, például az orvosonkénti betegek számának 3 500-ról 2 000-re csökkentését, a család-egészségügyi központok fizikai infrastruktúrájának javítását és a költségvetések átcsoportosítását az alapellátás megerősítése érdekében ahelyett, hogy új kórházak építését priorizálnák.
Ezeknek az intézkedéseknek tartalmazniuk kell az alapellátásban dolgozók béremelését és létszámuk növelését is. A helyi igények kielégítéséhez elengedhetetlen a szociális munkások, pszichológusok, dietetikusok és gyógytornászok alkalmazása, hogy erősebb alapellátási rendszert hozzanak létre.
Ha a dolgozók követeléseit nem fogadják el, Törökország egészségügyi rendszere még nagyobb hanyatlásnak indul. Ez arra kényszerítheti az egészségügyi dolgozókat, hogy emigráljanak, és a pácienseket két lehetőség elé állítja: vagy fizetnek az ellátásért a magánszektorban, vagy teljesen nélkülözik azt.
forrás: Peoples Dispatch