A szélsőjobboldali milliárdos, Elon Musk, az Egyesült Államok politikáját a jobboldal felé tolja. Azonban a Szilícium-völgyi vezetők és a szélsőjobb egyre növekvő összefonódása még nagyobb történet.
Musk megtestesíti azt, hogyan válik a kapitalizmusban a gazdasági hatalom politikai hatalommá. Amit Trump 2024-es kampánya során láthattunk, az a világ leggazdagabb emberének kormányba vásárlása volt.
A kampány során Musk Trump legnagyobb adományozójává és legbefolyásosabb szószólójává vált. Musk 250 millió dollárt adományozott Trumpnak – ami bár elképesztően nagy összeg, még mindig kevesebb, mint a 440 milliárd dolláros összvagyonának 0,05%-a.
Ez az az ember, akinek dél-afrikai apja, Errol Musk, egy zambiai smaragdbányát birtokolt, és egyszer azt mondta: „Olyan sok pénzünk volt, hogy néha be sem tudtuk zárni a széfünket.”
Musk nagyszülei a Kanadai Náci Párt tagjai voltak, Hitler támogatóiként, és azért költöztek Dél-Afrikába, mert támogatták az apartheidet.
Musk saját szélsőjobbra fordulása a Covid-járvány környékén vált nyilvánvalóvá, amikor a kaliforniai korlátozásokat „fasisztának” nevezte, és gyárait áthelyezte az államból.
2021-ben Joe Biden szándékosan kihagyta Muskot egy elektromos járművek csúcstalálkozójáról, ami lehetőséget adott neki, hogy kedvenc szerepét – az „igazi áldozatot” – eljátssza.
2022-re Musk megszállottja lett a bevándorlásnak és annak, amit „woke elmevírusnak” nevezett, amely szerinte „megölte” a lányát.
Miután a lánya transzneműként coming out-olt, Musk megfogadta, hogy „megsemmisíti” a woke kultúrát.
De Elon Musk nem egyedi eset – a technológiai vezetők gyakran fordultak a politikához gazdasági státuszuk biztosítása érdekében.
Peter Thiel, aki Muskkal együtt alapította a PayPalt, Trump 2016-os kampányának egyik legnagyobb támogatója volt.
Steve Bannon, a Fehér Ház korábbi stratégája szerint Thiel „az ország irányának megváltoztatását” akarta. 1995-ben Thiel és a PayPal volt termékvezetője, David Sacks, kiadták a „The Diversity Myth” című könyvet.
Ez a könyv azt állította, hogy a politikai korrektség bénító hatással van az Egyesült Államok szabadságára, és azt állította, hogy a társadalom rasszizmusra való összpontosítása csak tovább fokozta a feszültségeket. Emellett a nemi erőszakról úgy írt, mint „megbánt csábításokról”.
2009-ben Thiel azt állította, hogy „a szabadság és a demokrácia már nem kompatibilisek”. Az elmúlt 15 évben olyan republikánus jelölteket és személyeket támogatott, akik sokkal szélsőségesebbek, mint a hagyományos konzervatívok. Köztük van az Egyesült Államok alelnöke, JD Vance is.
Vance és Thiel akkor találkoztak, amikor Thiel előadást tartott a Yale Jogi Egyetemen, ahol Vance tanult. Vance később ezt „korai évei legfontosabb pillanatának” nevezte.
Thiel azóta tanácsokkal látta el és támogatta Vance-t, segítve őt, hogy Trump által „eltérített” Republikánus Párt örökös vezetőjévé váljon.
Vance szerepe azonban ellentmondásos.
Miközben nyilvánosan hangsúlyozza munkásosztálybeli gyerekkorát az amerikai rozsdafolyosó régióban, és sajnálja az amerikai élet elveszett hagyományait, valójában mindig ezeknek a tech óriásoknak a zsebében volt.
A technológiai vezetők ambíciója, hogy ők hozzák létre a szabályokat, amelyek szerint játszanak. Liberalizációt akarnak a mesterséges intelligencia és a kriptovaluták területén, valamint az állami szektor privatizációját.
A technológiai vezetők Trump adminisztrációjára gyakorolt befolyása már most óriási hatással van a szólásszabadságra és a bevándorlási politikára, és átalakíthatja az amerikai bürokráciát.
Musk és Vance Trump politikájának két kulcsfontosságú, de ellentmondásos irányvonalát testesítik meg.
Musk egy piszkosul gazdag milliárdos, aki az új szerepében – a Kormányzati Hatékonysági Hivatal adminisztrátoraként – a profitot akarja növelni, miközben állami szolgáltatásokat nyirbál meg.
Ezzel szemben Vance az amerikai tradicionalizmus újjáélesztését szorgalmazza, és azt állítja, hogy azokért küzd, akiket hátrahagytak.
Ez a két irányzat feszültségeket fog okozni Trump kormányában. Már most is vannak republikánus tisztviselők, akik nehezen viselik Musk választás nélküli befolyását. Trump elektromosjármű-célok visszavonása és Kínával való rivalizálása pedig szintén feldühítheti Muskot.
Trump ígéretei sokszor megtestesítik ezeket az ellentmondásokat. De ha Trump politikái túlzottan megzavarják a termelést és a profitot, a technológiai vezetők biztosan elfordulnak tőle.
forrás: Socialist Worker