Donald Trump elnök második ciklusában olyan döntéssorozatot hozott, amely jelentős mértékben aláásta a globális egészségügyi helyzetet.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elhagyása mellett a Párizsi Klimaegyezményből való kilépésének döntése hosszú távú közegészségügyi kihívásokhoz vezetett, különösen a klímaváltozás és az egészség közötti egyre tagadhatatlanabb kapcsolat tükrében. Még aggasztóbb, hogy tudományellenes nézeteket valló személyeket nevezett ki kulcsfontosságú egészségügyi pozíciókba. Ezek a káros döntések nemcsak az Egyesült Államokon belüli fejlődést gátolják, hanem komoly veszélyt jelentenek a globális egészségre és jólétre.
Az Egyesült Államok az országok közül a WHO legnagyobb egyedi támogatója, amely a szervezet költségvetésének mintegy 18%-át biztosítja. Emellett kulcsfontosságú szerepet játszik egyes egészségügyi programok, például a tuberkulózis és az AIDS elleni küzdelem támogatásában. Következésképpen Trump elnök döntése, hogy kilép a WHO-ból, jelentős visszaesést jelent.
Bár Kína és más országok megnövekedett hozzájárulása potenciálisan pótolhatja a finanszírozási hiányt, a valódi probléma máshol rejlik. Ennek a döntésnek a legsúlyosabb következménye az, hogy a WHO gyengül mint valóban globális szervezet, amely minden ország részvételére és együttműködésére támaszkodik a közös egészségügyi kihívások hatékony kezelése érdekében.
WHO és CDC
A WHO-t 1948. április 7-én hozták létre az Egyesült Államokban két évvel korábban, 1946-ban alapított Járványügyi Ellenőrzési és Megelőzési Központok (CDC) mintájára. Mindkét szervezet közös célokat követ, többek között a globális járványok megfigyelését és a szükséges protokollok kiadását ezek ellenőrzése érdekében. A WHO nemzetközi hatókörrel rendelkezik, és szorosan együttműködik olyan nemzeti egészségügyi szervekkel, mint a CDC, az egészségügyi válaszok koordinálása érdekében.
Ha a WHO gyengül, az közvetlen hatással lenne a CDC hatékonyságára is. A két szervezet összefügg egymással, a WHO globális kereteket biztosít az egészségügyi protokollokhoz, míg a CDC kulcsfontosságú szerepet játszik az Egyesült Államok válaszában. A WHO gyengülése aláássa a globális koordinációt és az egészségügyi rendszerek támogatását, ezzel befolyásolva a CDC képességét a nemzetközi és hazai egészségügyi kihívások kezelésére.
A COVID-19 elfelejtett tanulságai
Az Egyesült Államok a legtöbb COVID-19 esetet és halálesetet regisztrálta a pandémia során. Ironikus módon számos olyan technológia és diagnosztikai eszköz, amelyet az Egyesült Államokban fejlesztettek ki, kulcsfontosságú volt a betegség világszerte történő ellenőrzése szempontjából. Amikor a járvány kitört, Donald Trump volt az elnök, és tettei – kezdve attól, hogy a vírust „Wuhani vírusnak” nevezte, egészen addig, hogy maszk nélkül jelent meg nyilvánosan, minimalizálva annak súlyosságát – jelentős szerepet játszottak abban, hogy az Egyesült Államok a válság középpontjává vált. Joe Biden kormányzata azonban jelentős javulást hozott, különösen a vakcinák gyorsított terjesztésének köszönhetően.
Mégis, Trump legutóbbi végrehajtási rendeletei azt sugallják, hogy alig vagy egyáltalán nem tanult semmit a COVID-19 tapasztalataiból, és továbbra is aláássa a globális egészségügy erősítését szolgáló erőfeszítéseket. A COVID-19 világjárvány fontos tanulságokat hozott: az együttműködés erejét, amely erős tudományos megértésen alapul. A WHO ezen elveken működik, összehozza az országokat az egészség és a jólét közös céljának elérése érdekében.
Az olyan újonnan felbukkanó fertőző betegségek, mint a SARS, az Ebola, a Nipah és a COVID-19, bemutatták, milyen gyorsan terjedhetnek világszerte, gyakran csak néhány nap alatt. Amikor egy pandémiát képes kiváltó betegség felbukkan a világ bármely pontján, 72 órán belül elérheti a Föld minden részét. Ez a rideg valóság világossá teszi, hogy egyetlen ország sem képes egyedül kezelni ezeket a betegségeket, függetlenül az erőforrásaitól. Az egyetlen lehetséges út a kollektív fellépés – a tudományos adatok, technológiák, gyógyszerek és vakcinák nemzetközi szintű megosztása.
Ezzel a megértéssel számos ország együttműködött vakcinák, gyógyszerek és kezelési protokollok fejlesztésében, egyesítve erőit az egészségügyi fenyegetések ellen. Az Egyesült Államok azonban a WHO-ból való kilépésével gyakorlatilag lebontotta ezt a nemzetközi együttműködési keretet, veszélyeztette a globális egészségügyi választ, és kevésbé készítette fel a világot a következő kihívásokra.
A COVID-19 világjárvány emlékeztetett két alapvető elvre: az egyetemes egészségügyre és az „Egy Egészség, Egy Világ” koncepciójára.
Az egyetemes egészségügy célja, hogy mindenki számára hozzáférhető, elérhető és megfizethető egészségügyi szolgáltatásokat biztosítson, függetlenül pénzügyi helyzetüktől. Egy erős közegészségügyi rendszer elengedhetetlen a betegségek hatékony kezeléséhez és megelőzéséhez, amit a COVID-19 világjárvány során is hangsúlyoztak. Például az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi Szolgálata (NHS), amely kezdetben a finanszírozás hiánya miatt megbukott, később a megnövekedett finanszírozásnak köszönhetően újjáéledt, és kulcsszerepet játszott a COVID-19 járvány ellenőrzésében az Egyesült Királyságban. Hasonlóképpen, Barack Obama elnöksége alatt a Megfizethető Egészségügyi Törvény (Affordable Care Act) 30 millió korábban biztosítást nem élvező amerikai számára biztosított egészségbiztosítási lehetőséget, ami különösen a sebezhetőbb csoportok, például az idősek számára nyújtott kritikus támogatást. Bár Trump első ciklusában megkísérelte visszavonni ezt a rendszert, a közvélemény kiterjedt támogatása miatt az megmaradt.
Az Egyesült Államokban jellemző magánegészségbiztosítási rendszerrel szemben számos európai ország a pandémia hatékonyabb kezelésére volt képes, mivel állami szintű társadalombiztosítási rendszereik biztosították a szélesebb és igazságosabb hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz. Az egyetemes egészségügy elve megtalálható az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődési Céljaiban is, különösen a harmadik célban, amely szerint „egészséges életet kell biztosítani és a jólétet előmozdítani mindenki számára, minden életkorban”, hangsúlyozva ezzel a közegészségügy globális prioritását.
Egy Egészség, Egy Világ: egységes megközelítés a globális egészségügyben
Az „Egy Egészség, Egy Világ” koncepciója a COVID-19 pandémia során vált széles körben ismertté. Eszerint az emberi egészség elválaszthatatlanul összefügg a környezet és más fajok egészségével. Bár ez az ötlet már régóta létezik, a világjárvány hangsúlyozta annak fontosságát és felgyorsította nemzetközi elterjedését.
Az utóbbi években egyre nyilvánvalóbbá váltak az egészségügyi szektorban felmerülő kihívások, például a zoonotikus betegségek növekedése, az antibiotikum-rezisztencia és a klímaváltozás hatásai. Ezek a tényezők rávilágítottak az emberi, állati és környezeti egészség összefüggésére, és elősegítették az „Egy Egészség, Egy Világ” koncepciójának elfogadását.
A klímaváltozás mélyreható és széleskörű hatással van az emberi egészségre. Például az erdőirtás megzavarja az olyan állatok élőhelyét, mint a denevérek, növelve ezzel a kórokozók állatokról emberre való átkerülésének kockázatát. Ahogy a klímaváltozás tovább destabilizálja az ökoszisztémákat, egészségügyi hatásai továbbra is kiemelt figyelmet igényelnek, és integrált megoldásokra van szükség a globális egészség védelme érdekében.
Trump elnök döntése a klímaegyezményből való kilépésről jelentős akadályt jelentett ennek a koncepciónak a megvalósítása előtt. Az Egyesült Államok távolmaradása a globális klímacselekvéstől nemcsak azt jelenti, hogy nem foglalkozik a klímaváltozás egészségügyi hatásaival, hanem aláássa azt a nemzetközi együttműködést is, amely az emberek, állatok és a környezet egészségének védelméhez szükséges. Ez a visszalépés a globális együttműködéstől éles ellentétben áll a mai globális egészségügyi kihívások kezeléséhez szükséges kollektív fellépés sürgősségével..
Írta: Dr. B. Ekbal egészségügyi aktivista, a Kerala Egyetem volt idegsebésze és volt rektora
forrás: Peoples Dispatch