Engels egyszer azt mondta, hogy a kapitalista társadalom „egy útelágazásnál áll: vagy átmenet a szocializmusba, vagy visszaesés a barbarizmusba”.
Az első világháború alatt ezekre a megjegyzésekre reflektálva a nagy szocialista, Rosa Luxemburg azt mondta: „Mit jelent a ’visszaesés a barbárságba’ a magasztos európai civilizációnk számára? Eddig valószínűleg mindannyian gondolkodás nélkül olvastuk és ismételtük ezeket a szavakat, anélkül, hogy sejtettük volna azok félelmetes komolyságát. Egy pillantás a körülöttünk lévő világra ebben a pillanatban megmutatja, mit jelent a polgári társadalom visszaesése a barbárságba. Ez a világháború egy visszaesés a barbárságba. Az imperializmus győzelme a civilizáció megsemmisüléséhez vezet.”
„Őrült van a Fehér Házban!”
Ma, amint látjuk a klímakatasztrófát, a háborúkat Gázában és máshol, az őrült új nukleáris fegyverkezési versenyt, amely egyre csak fokozódik, és a világszerte súlyos gazdasági helyzetet, egyértelműen látható, hogy a választás a szocializmus vagy a barbárság között van.
Továbbá, Donald Trump visszatérése egy új, fokozottabb szakaszt jelent a barbárságban, amely az Egyesült Államok birodalmának folyamatos háborúja az emberiség nagyobb része ellen.
A világgazdaság tekintetében a globális szegénység és egyenlőtlenségi szintek azt mutatják, hogy a barbárság már valóság a Föld nagy részén.
Az Oxfam egyik tavalyi jelentése megerősítette, hogy a világ öt leggazdagabb embere több mint megduplázta vagyonát 2020 óta, míg a legszegényebb 60 százalék vagyona csökkent.
Ha ezek a trendek folytatódnak, egy éven belül megismerhetjük a világ első billiomosát , de a szegénység még 229 évig nem szűnik meg.
Sajnos, nem lesz lakható bolygó, ha a kapitalizmus még ilyen sokáig fennmarad!
Az Oxfam talán nem szocialista mozgalom, de ékesszólóan rámutat arra, hogy a milliárdosok vagyonának meredek növekedése és a vállalati hatalom növekedése hogyan kapcsolódik össze.
Ezek természetesen olyan következtetések, amelyekre Rosa Luxemburg maga is jutott, amikor elemezte az imperializmus kialakulását a kapitalizmus egy szakaszaként, amely szintén szorosan összefügg a háborúk hajtóerejével, mondván: „A kapitalista termelés világipari fejlettségének magas szintje a háborús eszközök rendkívüli technikai fejlettségében és pusztító erejében nyilvánul meg.”
Ma az USA-ban és Nagy-Britanniában gyártott fegyverek technológiáit– amelyeket Keir Starmer és David Lammy kormánya továbbra is értékesít – használjak népirtás elkövetésére Gázában.
De van remény, hogy az ellenállás lángja is fényesebben lobbanhat a következő időszakban.
A Palesztinával kapcsolatos tömegmozgalmak azt mutatják, hogy millióknak nemcsak elege van a háborúból és a nyomorúságból, hanem megértik a háborúk és a nyereségorientált, válságokkal terhelt gazdasági rendszer közötti kapcsolatot.
Ugyanez igaz a klímaigazságossági mozgalomra is, ahol a transzparensek gyakran hordozzák a „rendszerváltást, nem klímaváltozást” szlogent.
Mindkét esetben Trump visszatérése – Elon Muskkal és egy vegyes csapat profitéhes és környezetszennyező szereplővel – milliók számára az USA-ban, itt és szerte a világon egyértelműen megerősíti egy más gazdasági rendszer szükségességét.
És ahogyan azt már korábban is jeleztük a Morning Star-ban, a közvélemény-kutatások figyelemre méltó dolgokat mutatnak arról, hogy az emberek hogyan érzékelnek egy olyan gazdasági rendszert, amely a vállalati kapzsiságot helyezi a közérdek elé.
Egy szemléletes példa: Nagy-Britanniában egy 2023-as YouGov-felmérés azt mutatta, hogy míg az 1946-64 között születettek között csak 4 százaléknak van pozitív véleménye Leninről, addig a milleniálisok (1981-96 között születettek) 40 százaléka kedveli őt. Egy másik, nem sokkal később közzétett Fraser Intézet-felmérés pedig azt találta, hogy a fiatalok (18-34 évesek) közel egyharmada úgy véli, hogy „a kommunizmus az ideális gazdasági rendszer”.
És tudjuk, hogy a szocialista megoldások, amelyeket a válságokra javasolunk, mint például a víz- és energiaellátás közüzemi tulajdonba vétele, vagy a vagyonadó a közszolgáltatások finanszírozására, hatalmas népszerűségnek örvendenek, amely messze túlmutat a radikális fiatalok rétegén.
Ezért több mint valószínű, hogy egy tömeges antikapitalista hangulat és a baloldal által szervezett mozgalmak kialakulhatnak itt a következő időszakban.
De – és ez egy hatalmas de – a baloldalnak kifejezetten az antikapitalizmus, az antiimperializmus és a szocializmus nyelvén kell beszélnie, ha fel akarja használni ezeket a hangulatokat és megteremteni a szükséges mozgalmakat, amelyek a harcos és kollektív cselekvésen alapulnak.
Ezen kívül a Jeremy Corbyn éveiből és azóta levont legfontosabb tanulság az, hogy a szocialista eszmék valódi megértése nem csupán egy „kiegészítő” az utcán, munkahelyeken és közösségekben végzett szervezési munkához. Ennek középpontban kell lennie annak, amit teszünk.
Hogyan állíthatnánk vissza az ellenség ideológiai hadviselését, ha magunk nem értjük meg közösen a mai osztályuralom természetét?
És természetesen a harc nemzetközi, ami szintén reményt adhat. Latin-Amerikában például a tömegmozgalmak nemcsak az USA dominanciája és a neoliberalizmusa ellen emelkednek fel, hanem valódi, pozitív változásokat is elérnek. És Afrikában a francia neokolonializmus elleni felkelések továbbra is tartanak.
Végül idézzük újra Rosa Luxemburgot: „Lelkesedés kritikus gondolkodással párosítva, mit is kívánhatnánk még magunktól!” Pontosan ez a hozzáállás szükséges ahhoz, hogy valódi változásért és egy szocialista jövőért mozgalmakat építsünk.
Írta: Matt Willgress
forrás: Morning Star