Leszögezzük, hogy nincsenek illúzióink, hogy a neoliberális kormányzatok ezt meg fogják tenni.
A szocializmus és barbárság közül – ahogy eddig a történelem és a közelmúlt során mindig – a barbárságot fogják választani.
Azonban néha politikai érdek, hogy a szélsőjobboldalnak befűtsenek. Ez történt Ausztriában, ahol három fősodrú párt végül megegyezett a kormányalakításban, és ezzel nem a legtöbb szavazatot kapó újfasiszták kerültek a hatalomba.

A helyzet Európában különösen kritikus több okból:
1, Az orosz autokraták előszeretettel pénzeltek szélsőjobboldali szervezeteket / pártokat a kontinens és az EU destabilizálására – sajnos sikerrel. Ebből lettek az olasz újfasiszta pártok, a román szélsőjobb vagy Magyarországon hasonszőrű újfasiszta szervezetek hihetetlennek tűnő előretörése. (Rutinos marxistaként azért meg lehetett szagolni a külföldi tőkét.
2, Amerikai autokraták (Trump és körei) előszeretettel pénzeltek szélsőjobboldali szervezeteket / pártokat a kontinens és az EU destabilizálására – sajnos sikerrel. Lásd az AfD hihetetlen szárnyalását Németországban, a Reform UK-t pedig Nagy-Britanniában.
3, Magyar autokraták előszeretettel avatkoztak be választásokba – Lengyelországban politikai kampánnyal – szerencsére sikertelenül. Bár a beavatkozás nélkül lehet, nagyobbat buktak volna a PiS klerikálfasisztái. Szlovákiában pedig sikerrel ültették kormányrúd mögé Fico-t, mikor mesterségesen generáltak mini-menekültválsághisztit a szlovák-magyar határon.
4, Az európai neoliberálisok előszeretettel tolják a szélsőjobboldal menekültellenes újfasiszta gyűlöletpropagandáját. Ez a magyarországi kamuellenzéken keresztül az osztrák és német liberálisokon át a francia Macron neoliberálisokig és a brit kamuMunkáspártig mind jellegzetes és történelmi bűncselekmény. Ezek a pártok arra számítanak, hogy a menekültellenes retorika támogatásával majd kifogják a szelet a feltörekvő és külföldről pénzelt szélsőjobboldal vitorlájából. Fordítva történt: ezért szárnyalnak a közvélemény-kutatásokon és a választásokon a brit, francia, holland, olasz, osztrák, német, magyar, román, szlovák szélsőjobbosok – kimaradt valaki?
A megoldás egyszerű:
1.Be kell végre mutatni, hogy
a, a menekültválságot a kapitalizmus okozza (erre nem lesznek képesek, mert tőkés lakájok)
b, be kell mutatni, hogy az európai (és akár amerikai) nem-bevándorlók és bevándorlók bűnözési statisztikáit, ami nem a bevándorlók javára dől el (erre sem lesznek képesek, mert be kellene vallaniuk, hogy az általuk fenntartott rendszer durván erőszakos, például Németországban naponta két gyilkosság történik – és ezekből 1-2 évente olyan az elkövető, akit a szélsőjobboldal fel tud használni a propagandacéljaira
c, be kellene mutatni a szélsőjobboldali erőszakot, amely sokkal súlyosabb, mint az iszlamista terrorizmus és a nyomorbűnözés együttvéve. Magyarországon ugye pedofilokkal együtt engedik szabadon az elítélt náci terroristákat, elhallgatják a bőnyi rendőrgyilkosságot és romagyilkosoknak nevezik a náci halálosztag terroristáit is.
2, Esetleg integrálni kellene az ide érkezőket. Pl. úgy ahogy a magyar kormányzat csinálta az 50-es években az ide érkező görög menekültekkel – itt most mindenki nézzen utána Google-n, hogy néz ki Beloiannisz község könyvtára Pest megyében – így is lehetne csinálni.
3, Az állam felléphetne a náci terroristák ellen mindenhol és kíméletlenebbül. Nem forogna közszájon olyan marhaság, hogy az Antifa terrorszervezet. Erre sem lesz képes a liberális állam, hiszen ezzel az antifasizmus integrálnia kellene magába, márpedig olyan világban élünk, ahol ez megkerülhetetlenül forradalmi eszme.
4, Az állam felléphetne a szélsőjobboldal ellen tiltott finanszírozás bezsebeléséért és gyűlöletpropaganda terjesztéséért. Ez esetben azonban önmagával is el kellene számolnia. Olyan politikusokról beszélünk, amelyek óriási korrupcióban vesznek részt. Lobbinak nevezik, de csak egy ostoba gondolhatja, hogy az európai intézmények folyosóin tisztességes megbeszélések folynak lobbisták és politikusok között.
Az, hogy a (neo)liberális állam fellép a jelenlegi szélsőjobboldal ellen, illuzórikus. Nem az első eset, hogy ezek a politikai körök öngyilkosságot követnek el (olykor szó szerint, hiszen a múlt század fasizmusaiban közülük sokan koncentrációs táborban végezték.
Mi a nem illuzórikus megoldás? A cikk címével ellentétben: a kizsákmányolt osztályok általános harca a fasizmus minden egyes formája ellen. Az is félmegoldás, ha olyan szervezetek hatalmi struktúrába ágyazódnak (akár a mai antidemokratikus választási rendszerrel), amelyek alkalmasak arra, hogy fellépjenek a fasiszta barbárság, néphülyítés és munkásellenesség ellen. De ennek elsődleges célja szintén a kizsákmányolt osztályok mozgósítása és szervezése kell legyen.